Szövegkovács

Mielőtt belemerülnék a mai témába, elmesélnék Önöknek egy rövid történetet. 2018. április 23-án e-mailben kaptam egy hírlevelet, amelynek írója arról mesélt, hogyan sértették meg a szerzői jogait. Írt egy elektronikus könyvet, amelyet húszévnyi értékesítői tapasztalatra és sok-sok emberismereti tudásra alapozott. Több mint ötezren vásárolták meg, egyvalaki azonban nem csak a benne lévő információkra áhítozott.

Ezúttal a le igekötővel foglalkozom, amely a Nyelvművelő kéziszótár szerint „eredetileg mozgás, cselekvés lefelé irányulását […], illetve befejezettségét, befejeződését […] kifejező, a mai nyelvhasználatban – más igekötők rovására is – igen elterjedt igekötő”. Például a lemegy és a lekiált lefelé irányuló cselekvésre, mozgásra, míg a leír, legyőz valaminek a befejezettségére utal.

Ma a magyar költészet napjával foglalkozom, természetesen a szokásostól eltérően fogom tálalni a témát. Először is szeretném kihangsúlyozni, hogy a megnevezést csupa kisbetűvel írjuk, ugyanúgy, mint a többi nevezetes nap, illetve ünnep, időszak és történelmi esemény nevét – olvasható a jelenleg érvényben lévő helyesírási szabályzatban. Tehát a világhálón is gyakran látott nagy kezdőbetűs írás helytelen.

Ma elsősorban az ifjúsági nyelvről lesz szó, amely főként szókincsében különbözik a köznyelvtől és a többi csoportnyelvtől. Mielőtt jobban belemerülnék a témába, szeretném tisztázni, hogy mit is jelent a csoportnyelv.  

A legutóbbi részben arról is szó volt, hogy manapság egyre gyakrabban használják az aki, ami, amelyik névmást az amely rovására. Jó példa erre a világhálón talált mondat: „A végrehajtás bármikor leállítható, ha a cég, aki ellen a végrehajtás elindult, megegyezésre jut azzal, aki kezdeményezte azt.” Az első aki helyett az amely illett volna ebbe a mondatba.

Ma a szavak és szórészek közötti írásjelekről fogok beszélni. Az indulatszókkal kezdem, amelyek után, illetve elé vesszőt kell tenni. Többek között olyan mondatokban fordulnak elő, mint a „Hej, mennyire hiányoznak a gyerekkori vakációk! Jaj, mikor érünk oda? Hé, ti ott, miért jöttetek vissza? Haj, ha visszatekerhetném az idő kerekét!

Mielőtt elárulnám, hogy mi lesz a mai téma, felolvasnék két mondatot. „Az a csapat, aki a mai napon nyer, jelentős előnyhöz jut.” „Hiszek abban, hogy kell egy olyan csapat, aki ismeri minden rezdülésemet.”

Múlt héten egyebek mellett megemlítettem, hogy 2015-ben mintegy 8000 új szó került be a legújabb helyesírási szabályzat szótári részébe a korábbi kiadáshoz képest. Természetesen az elmúlt évtizedekben, évszázadokban is voltak hasonló változások, új szavak és kifejezések kerültek be a nyelvünkbe, az elavultak pedig eltűntek a süllyesztőben.

Anyanyelvünk állandóan változik, új fogalmakkal bővül a szókincs, néhány megnevezés pedig eltűnik a süllyesztőben. Jó példa erre A magyar helyesírás szabályai 12. kiadása, amely mintegy 8000 szóval többet sorakoztat fel, mint az elődje.

Ma főként az intézménynevek helyesírásáról lesz szó. Hogyha egyebek mellett hivatalok, társadalmi szervezetek, tudományos intézetek és alapítványok többelemű hivatalos, cégszerű vagy széles körben használt nevét szeretnénk leírni, akkor az és kötőszó, illetve a névelők kivételével minden egyes tagot nagybetűvel kell kezdeni. Példaként felhozható a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Tudományos Akadémia, a Nemzeti Múzeum, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem, valamint a Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet.

Ma a számok világába kalauzolom el Önöket, még akkor is, ha a matematika sosem volt az erősségem. Természetesen a helyesírás felől fogom megközelíteni a témát.