Az elmúlt két alkalommal az alany és az állítmány számbeli egyeztetéséről volt szó, többek között arról a fő szabályról, amely kimondja, hogy az állítmánynak olyan számban kell állnia, amilyenben az alany áll. Ma a személybeli egyeztetéssel folytatom, ugyanakkor az is kiderül, hogy mi köze van a magyar feltalálók napjának egy nyelvművelő rovathoz.
A személybeli egyeztetés kapcsán rögtön a legfőbb szabállyal kezdem, miszerint az állítmány ragja az alany nyelvtani személyéhez igazodik. Mit is jelent ez pontosan? Egy példával érzékeltetem: „Te vásárolj virágot, én gondoskodom a tortáról.”
Előfordulhat, hogy különböző személyű alanyokhoz közös állítmány tartozik, ilyenkor az állítmányt többes számba tesszük, és a legkisebb sorszámú alany személyével egyeztetjük. „Például egyes szám 2. és 3. személyű alany mellett többes szám 2. személybe kerül az állítmány” – olvashatjuk a nyelvművelő szótárban. Hogyan hangzana egy példamondat? „Te és Antal túlóráztok ezen a héten.” A sőt, de, illetve a vagy kötőszós végső alany után főként az utolsó alanynak a személye és száma érvényesül. Milyen példát lehetne felhozni erre? „Én vagy pedig Antal túlórázik hétvégén?”
És most képzeljünk el egy telefonbeszélgetést, amelyben az egyik fél ezt mondja: „X. Y. beszélek”. Pontosabban így fogalmazhatná meg az illető: „Itt X. Y. beszél.” De így is mondhatná: „Itt én beszélek, X. Y.”
Olyan mondatok is vannak, amelyekben az aki vagy az ami vonatkozó névmás az alany, az állítmány pedig általában 3. személyű. Erre az egyik legjobb példa a sokat hangoztatott közmondásunk, amely így hangzik: „Aki másnak vermet ás, maga esik bele”. De az a mondat sem helytelen, amelyet Mikszáth Kálmán írt az egyik levelében: „Te, aki babonás vagy és hiszel a kísértetekben, nem fogsz ezen csodálkozni.”
Az alany és az állítmány egyeztetésével kapcsolatos példák végére érve rátérek a másik témára. Ma van a magyar feltalálók napja, amelyet szabály szerint a többi jeles naphoz, ünnephez, történelmi időszakhoz hasonlóan kisbetűkkel kell írni. Azért ünnepeljük június 13-án, mert Szent-Györgyi Albert 1941-ben ezen a napon jelentette be találmányát, amely a jól eltartható, nagy C-vitamin-tartalmú készítmények előállításának eljárására vonatkozott. A C-vitamin kötőjeles, egy újabb szót pedig szintén kötőjellel illesztünk hozzá. Jó példa erre a C-vitamin-hiány, a C-vitamin-tabletta, a C-vitamin-adagolás és a C-vitamin-forrás. És nem mellékesen a neves Nobel-díjas vezetékneve és a Nobel-díj is kötőjeles.