A mai részhez egy néhány éve látott hirdetés adta az ötletet: francia ágyat szerettek volna eladni, maga a kifejezés azonban helytelenül, külön volt írva. Közben eszembe jutott, hogy még számos olyan szókapcsolat van a magyar nyelvben, amely valamelyik nemzet megnevezését tartalmazza. Egyelőre maradok a franciáknál.
A már említett ágy nevét valószínűleg nem az ott élők szenvedélyessége ihlette, hanem az, hogy Franciaországból származik, ahol a 18. századtól virágzott a bútortervezés és a bútorgyártás. Megemlítem a franciakulcsot, amely az Értelmező kéziszótár szerint csavaranyák befogására és forgatására való, állítható nyílású kéziszerszám. Valójában angol találmány, amelyet számos nemzet nyelvén angol fogónak neveznek.
Nem maradhat ki a magyar hidegkonyha egyik alappillére, a franciasaláta, amely azért kapott más nevet, mivel az egyik fő alapanyaga, a majonéz francia találmány. És ott van még a padlóig érő, kívülről körülbelül derékig ráccsal védett ajtószerű ablak, amely franciaablakként került be a köztudatba, illetve a tejszínhabbal dúsított, csokoládébevonattal ízesített krémes sütemény, vagyis a franciakrémes. Még nem említettem az épület két kiugró szárnya közé zárt keskeny udvart, amely a franciaudvar nevet kapta, ugyanakkor a mértani formák szerint kialakított kertet, azaz a franciakertet is érdemes megemlíteni.
Spanyolországban folytatom a képzeletbeli utazást. Létezik a spanyolmeggy, amely nagy szemű nemes meggy, sőt a pálmaféle trópusi növény, a spanyolnád is ismert. Bár nem túl kellemes példa, muszáj megemlítsem a spanyolnáthát. A megnevezés előzménye, hogy világméretű influenzajárvány volt a 20. század elején, és az első hírek Spanyolországból érkeztek vele kapcsolatban. Bizonyára a hallgatók eszébe jutott a spanyolviasz, amely valójában pecsétviasz. Arra utal, hogy Spanyolország nevezetes lelőhelye a pecsétviasz vörös festékanyagának, a cinóbernek. Sokan akkor használják, ha olyasvalakire céloznak, aki egy közismert dolgot újra felfedez, azaz feltalálja a spanyolviaszt. Sőt a nem ötletes, nem okos embert is úgy jellemzik néha, mint aki nem találja, vagy nem találná fel a spanyolviaszt. Idekívánkozik a spanyolfal kifejezés, amely nem más, mint egy összehajtható, embermagasságú könnyű fal valaminek az eltakarására. Természetesen léteznek olyan kifejezések, amelyekben a görög, a svéd, az orosz, vagy éppen a török szavunk szerepel, ezekkel jövő héten igyekszünk visszatérni.