Legutóbb néhány olyan szókapcsolatot említettem, amelyben a francia, illetve a spanyol szavak szerepelnek. Egyebek mellett szó volt a franciaágyról, a franciasalátáról, a spanyolviaszról és a spanyolfalról, ma pedig képzeletben Görögországba és Törökországba utazunk.
Nekem a görögdinnye kifejezés jutott eszembe először, amely az értelmező szótár szerint egy „nagy, gömbölyű, sima zöldes héjú, piros vagy sárga bélű édes gyümölcs”. Halkan megsúgom, hogy jó pár éve nem eszem görögdinnyét, jelenleg a sárgadinnyének vagyok nagy rajongója.
Nem maradhat ki a görögtűz, amely „tűzijátékhoz, ünnepi kivilágításhoz használt, piros fénnyel lassan égő vegyszer vagy ennek látványos fénye”. Ugyancsak egybeírandó – 2015-től – a görögkatolikus kifejezés: olyan személyre vonatkozik, aki „szertartás és egyházi fegyelem tekintetében a görögkeleti egyházéval egyező szokásokat követ”. A meghatározásban szerepelt a görögkeleti szókapcsolat, amely a „Kelet-Európában kialakult és elterjedt, a pápa fennhatóságát el nem ismerő keresztény vallás, egyház” – olvasható az értelmező szótárban.
Most pedig Törökországba vándorolunk, ahol elsőként a törökparadicsommal, azaz a padlizsánnal találkozunk, amelyet sokan a román nevén emlegetnek. Következik a törökülés, amely a szakértők szerint: „Térdben behajlított, bokában keresztbe tett lábakkal való ülés.” Én a mai napig nem tudok így ülni…. Létezik még a törökbab, amely „téglavörös virágú, nagy, sötéten tarkázott magvú babfaj”, a latin megnevezéssel inkább nem próbálkozom.
Érdemes megemlíteni a törökbúzát, azaz a kukoricát, illetve a törökborsot, amely a paprikát takarja. „Bár a paprika »vörös törökbors« néven már 1579-ben megtalálható volt a növényritkaságokat gyűjtő Széchy Margit kertjében, az első magyarországi irodalmi adatot Szenczi Molnár Albertnek köszönhetjük, aki latin-magyar szótárában 1604-ben írt a növényről” – olvasható a varázsbetu.hu oldalon.
Keresgélés közben rábukkantam a törökmeggy szókapcsolatra, amelyet sokan sajmeggyként vagy pipaszármeggyként emlegetnek. A rózsafélék családjába tartozó növényfajt 2019-ben az év fájának választotta az Országos Erdészeti Egyesület és az Év fája Kuratórium.
A mai részt az egyik kedvencemmel, a törökmézzel zárom, amely „cukorból és mézből készült, sárga színű, szivacsos, nyúlós édesség”.