„Azok a könyvek, melyek könyvtárad polcain szunnyadnak, még nem készek, vázlatosak, magukban semmi értelmük. Ahhoz, hogy értelmet kapjanak, te kellesz, olvasó” – idéztem Kosztolányi Dezsőt két nappal a nemzetközi könyvajándéknap után. Mert február 14-e nem csak a Bálint-napként is emlegetett Valentin-napról szól…
(tovább…) Continue ReadingNagyító alatt a jön ige
„Az ember szava nem szél, ami jön és elmegy. […] Amit az ember mond, az úgy is kell legyen. Nem csuda ez, hanem becsület.” A Wass Alberttől származó, megfontolandó idézetben rejtőzött el a mai rész főszereplője, a jön ige. Ez a köznyelvi alak, a jő régies, irodalmias, a gyün és a gyön népnyelvi. A jön számomra elképzelhetetlen a megy ige nélkül: míg előbbi a beszélő vagy a beszéd helye felé történő mozgást jelent, utóbbival a beszélőtől vagy a beszéd helyétől távolodó mozgásra célzunk.
(tovább…) Continue ReadingGyereknap… és ami mögötte van
Munkaszüneti nappal ünnepeltük június 1-jén a gyereknapot Romániában… Magyarországon minden év májusának utolsó vasárnapján ünneplik, a világ egyéb részein pedig más-más időpontokra esik, a célja viszont mindenhol ugyanaz: a kicsik jól szórakozzanak, és az adott napon az övék legyen minden figyelem. Egyébként sokat gondolkodtam azon, hogy gyereknapot vagy gyermeknapot használjak-e…
(tovább…) Continue ReadingA szótévesztésről az üres közhelyekig
„Férjével néhány gondatlan hetet töltött a tengerparton.” Önöknek is feltűnt, hogy az egyik szó nem illik az idézett mondatba? Valójában szótévesztés történt, ugyanis a hányaveti szinonimájaként is használt gondatlan helyett a zavartalan, problémamentes jelentésű gondtalan kifejezést kellett volna használni.
(tovább…) Continue ReadingA bor ünnepe… és ami mögötte van
A mai rész főszereplőjét lőrének, vinkónak és a hegy levének is nevezik, én borként fogok hivatkozni rá. Két nappal ezelőtt, május 25-én volt a világnapja, és ennek kapcsán arra gondoltam, hogy összegyűjtök néhány idézetet a borról, sőt a szó eredetét is felkutatom.
(tovább…) Continue ReadingA rejtvényfejtők nyomában
Skandináv, Könnyű percek, Olasz módra, Kvíz, Nyelvi játékok, Sudoku… Egyebek között ezekkel a kategóriákkal találkozhat az, aki benevez a február 5-i, Budapesten zajló nagyszabású rendezvényre. A kezdeményezés előzménye, hogy a két szervező, a Rejtvényfejtők Országos Egyesülete és a Füles szerkesztősége közös javaslatára 2007-ben az oktatási és kulturális miniszter minden év február 3-át, a Füles első számának megjelenése alkalmából a magyar rejtvényfejtők napjává nyilvánította. „A versenyzőknek három óra áll a rendelkezésükre, hogy minél több rejtvényt megfejtsenek. A feladatokat tetszőleges sorrendben lehet megoldani, de egyszerre csak egy rejtvénysor lehet a játékos birtokában” – idéztem a verseny szabályzatából, az ajtó pedig a kezdők, a haladók és a mesterek előtt is nyitva áll.
(tovább…) Continue ReadingFőszerepben a Duna
„A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.” Valószínűleg sokan rájöttek, hogy A Dunánál című költemény első két sorát idéztem; József Attila nevéhez fűződik, és a költő által szerkesztett Szép Szó című folyóirat 1936-os könyvnapi különszámában jelent meg először.
(tovább…) Continue ReadingAki szerette a magányos utazásokat
„Szeretem a magányos utazásokat […], mert ilyenkor emlékeim is velem utaznak, néha bent a kocsiban, de néha kint a mezők fölött, árnyékos erdőkben vagy a pocsolyák csillogásában, ahol egy-egy gólya tart őrséget olyan katonás tartásban, hogy csak az őrbódé hiányzik mellőle és a szuronyos puska a válláról” – idézem Fekete Istvánt, aki ötvenkét évvel ezelőtt, 1970. június 23-án hunyt el. Számos ifjúsági könyvet és állattörténet írt; barátjával, Csathó Kálmánnal együtt az „erdész-vadász irodalom” legismertebb művelője.
(tovább…) Continue ReadingÚjházytól a köznevesülésig
„[…] az ebédelők mind mintha az ő személyes vendégei lennének; ő maga lopva eszik csak egy-egy falatot, szeme fáradhatatlanul ellenőriz; megnézi az ételt, amit a pincér hoz és néhány nyálfakasztó szóval magasztalja erényeit.” Így ábrázolta Nagy Endre író, konferanszié és színigazgató Újházi Edét (sikerei csúcsán előszeretettel használta az Újházy írásmódot, amellyel a helyesírási szabályzatban is találkozhatunk az étel megnevezésénél) 1930-ban, az Újházi Ede arcképe című visszaemlékezésében.
(tovább…) Continue ReadingTippek a csalogató bejegyzésekért
Az elmúlt egy évben több időt töltöttünk az online világban, mint bármikor, én legalábbis számos képzésen vettem részt a képernyő előtt ülve, olyanokon is, amelyekre valószínűleg másként nem jutottam volna el. Általában a közösségi médiában, főként a Facebookon hirdetik meg ezeket a képzéseket, az oldal minősége pedig jócskán befolyásolhatja azt, hogy jelentkezünk-e rájuk vagy sem. Mára összegyűjtöttem néhány kipróbált tippet, amellyel csalogatóbbá tehetjük a Facebook-bejegyzéseinket, attól függetlenül, hogy magánemberként vagy cégtulajdonosként akarjuk-e megszólítani az olvasókat.
(tovább…) Continue ReadingA magyar feltalálók napja margójára
„Az egész oktatásügyet az egész világon mindenütt, amerre csak jártam, egy nagy tévedés hatja át, egy óriási tévedés. Azt hiszik, hogy a könyv arra való, hogy az ember a tartalmát belepréselje a fejébe. Nézetem szerint a fej gondolkodásra való. A könyv pedig arra, hogy ne kelljen mindent fejben tartani.” Bár a Szent-Györgyi Alberttől származó idézettel gyakran lehet találkozni a közösségi oldalakon, nem áll szándékomban kielemezni, pedig a mai napig rendszeresen tanulok egy-egy szakkönyvből, persze megfontoltabban, mint iskoláskoromban.
(tovább…) Continue ReadingA patópáloskodás nyomában
Legalább egy órát halogattam, amíg hozzáfogtam a mai rész előkészítéséhez. Teáztam, beszélgettem, keresgéltem az interneten, közben pedig teltek-múltak az értékes percek. „Ejh, ráérünk arra még!” – jutott eszembe néhányszor az elhíresült mondat Petőfi Sándor Pató Pál úr című verséből, de sikeresen elhessegettem a zavaró gondolatot. Amíg nem dörömbölt a határidő…
(tovább…) Continue Reading