Az aradi vértanúktól a közéleti nyelvig

„Az 1849. október 6-án kivégzett 13 aradi és két pesti mártír, köztük Batthyány Lajos gróf, Magyarország első miniszterelnöke hősi viselkedésükkel megmutatták, hogyan tudnak a magyar ügyért harcolók komoly katona módjára, méltósággal meghalni. Utolsó perceikkel is a nemzetnek és a világnak mutattak példát a magyar szabadságharcosokról, akiket sok osztrák csupán felforgató aljanépnek nézett.” Ez az idézet akár egy október 6-i megemlékezésen is elhangozhatott volna, azonban nem így történt. A Múlt-kor című történelmi folyóirat 2019. október 6-án megjelent cikkéből származik, amelynek a címe: Utolsó perceikben is félelem nélkül néztek szembe a halállal az aradi vértanúk.

(tovább…) Continue Reading

A kávé világnapjának margójára

„Van a kávé… A fekete. Olyan, mint az élet. Sötét és keserű. És van a kávéház. Ahol nem a kávé a legfontosabb, hanem a találkozás. A beszélgetés. Két ember beszél, beszél, beszél, és egy napon a kávé más értelmet nyer. Átalakul érzelmekké. Többé már nem egyszerű kávé, hanem barátság, szeretet, vagy éppen szerelem. Az iránt, akivel a kávézás élményét az ember megosztja. Attól kezdve minden csésze kávé ezt jelenti. A másikat. Még akkor is, ha nincs jelen. Emléke, emlékeztetője lesz. És ekkor már nem sötét, és nem keserű” – vallotta a kávéról Csitáry-Hock Tamás író, újságíró és kommunikációs szakember.

(tovább…) Continue Reading

Az olimpiai világnap küszöbén

„Ha […] össze kellene foglalnom a sikereim titkát, csak annyit mondanék, hogy mindig én akartam jobban. Ez az én tehetségem.” A 2020. június 18-án elhunyt Benedek Tibor szavaival hangolódom rá az olimpiai világnapra, amelyet minden év június 23-án ünneplünk annak emlékére, hogy 1894-ben ezen a napon megalakult a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Pierre de Coubertin francia báró irányításával. A tizenhat alapító között szerepelt Kemény Ferenc is, aki a magyarországi olimpiai mozgalom első úttörője, és a Magyar Olimpiai Bizottság alapító titkára volt.

(tovább…) Continue Reading

Hasonló alak, más jelentés: a helységtől az árúig

„Kiadó üzlethelység Soroksáron.” „70 m²-es üzlethelység kiadó.” „A helység egy hosszú évek óta jól működő, exkluzív fitneszstúdióval egy épületben található.” A három példamondatban két dolog közös: hirdetések szövegében találtam rájuk, emellett mindegyikben ott van a helység szavunk, amely ebben a szövegkörnyezetben helytelen.

(tovább…) Continue Reading

Erkel Ferencre emlékezünk

„A tehetség vele születik, de hogy a művészetnek miféle terére jut, oda véletlenség löki” – idéztem Erkel Ferencet, akire ma két okból is emlékezünk. Százhetvenkilenc éve, 1844. június 15-én nyerte meg a Kölcsey Ferenc Himnuszának megzenésítésére kiírt pályázatot; a tizenhárom beérkezett pályamunka közül az övét tartotta a legjobbnak a bírálóbizottság, amelynek Vörösmarty Mihály és Szigligeti Ede is tagja volt.

(tovább…) Continue Reading

Ha Medárd napján esik…

„Ha Medárd napján esik, akkor negyven napig esni fog” – tartja a népi mondás. Szerdán írtam meg a mai rész szövegét, kint sűrű cseppek csapkodták az ablakpárkányt, és csak megjósolni lehetett, hogy milyen idő várható másnap, azaz június 8-án. De mi történik akkor, ha mégis tiszta az idő Medárd napján? Az egyik változat szerint negyven napig szárazság lesz, míg a másik változat szép, napsütéses nyarat sejtet.

(tovább…) Continue Reading

Fénykép vagy fotó?

Lassan lejár a szabadságolások időszaka, az emlékekről pedig legtöbb esetben csupán egy-egy fotó árulkodik. Bár a nyelvészek azt tanácsolják, hogy alkalomadtán a fénykép főnévvel helyettesítsük a görög elemekből alkotott fotográfia nemzetközi szóból rövidült, hosszú ó betűvel írandó fotó szavunkat, úgy éreztem, hogy a korábbi mondatban nincs szükség a magyarításra. Az értelmező szótár szerint ugyanis a fénykép elsődleges jelentése fényképezéssel létrehozott, fényérzékeny papírra másolt kép. A nyaralásokon készített fotókat azonban csak nagyon kevesen hívatják elő manapság, ugyanis könnyedén visszanézhetők az okostelefon vagy a számítógép, illetve a laptop képernyőjén.

(tovább…) Continue Reading

A rovásírás felélesztője, terjesztője

A mai részt egy idézettel kezdem… „Sanyi bácsi távozott közülünk, békésen, szelíden, ahogyan életében ismertük. Nélküle csak azért nem érezzük teljesen magányosnak magunkat, mert az általa megjelölt úton ma már ezrek haladnak velünk. Fiatalok és kevésbé fiatalok együtt” – ezekkel a szavakkal kezdte a búcsúszövegét tizenhat éve Szakács Gábor rovásírás-oktató, -kutató Forrai Sándor 2007. május 25-én bekövetkezett halála után.

(tovább…) Continue Reading

A szállóigék nyomában

„Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg?” – idéztem a Toldiból jól ismert mondatot, amely mostanra szállóige lett. A Magyar néprajzi lexikon szerint a szállóige „ismert személy híressé vált mondása vagy valamely irodalmi, politikai műből származó, közkeletűvé vált kifejezés. Használatakor forrását általában nem idézik. Alkalmazási köre közismert. Formailag kötött, nem változtatható, beszédbe illesztése idézetként történik. Használata iskolázott műveltség eredménye, koronként változik az a szállóigekör, amelyet használnak. Közüle sok a nemzetközileg is elterjedt szállóige. A paraszti kultúrában igen kevéssé élnek ezzel a kifejezési formával.”

(tovább…) Continue Reading