„A tehetség vele születik, de hogy a művészetnek miféle terére jut, oda véletlenség löki” – idéztem Erkel Ferencet, akire ma két okból is emlékezünk. Százhetvenkilenc éve, 1844. június 15-én nyerte meg a Kölcsey Ferenc Himnuszának megzenésítésére kiírt pályázatot; a tizenhárom beérkezett pályamunka közül az övét tartotta a legjobbnak a bírálóbizottság, amelynek Vörösmarty Mihály és Szigligeti Ede is tagja volt.
(tovább…) Continue Reading„Olvasni az egyik legjobb dolog a világon”
A hét elején rábukkantam arra a hírre, hogy minden év szeptember 8-án ünnepeljük az olvasás nemzetközi napját. Már akkor eldöntöttem, hogy ezt a témát választom erre a hétre, azonban később rádöbbentem, hogy legtöbb helyen elírták a megnevezést.
(tovább…) Continue ReadingHa Medárd napján esik…
„Ha Medárd napján esik, akkor negyven napig esni fog” – tartja a népi mondás. Szerdán írtam meg a mai rész szövegét, kint sűrű cseppek csapkodták az ablakpárkányt, és csak megjósolni lehetett, hogy milyen idő várható másnap, azaz június 8-án. De mi történik akkor, ha mégis tiszta az idő Medárd napján? Az egyik változat szerint negyven napig szárazság lesz, míg a másik változat szép, napsütéses nyarat sejtet.
(tovább…) Continue ReadingFénykép vagy fotó?
Lassan lejár a szabadságolások időszaka, az emlékekről pedig legtöbb esetben csupán egy-egy fotó árulkodik. Bár a nyelvészek azt tanácsolják, hogy alkalomadtán a fénykép főnévvel helyettesítsük a görög elemekből alkotott fotográfia nemzetközi szóból rövidült, hosszú ó betűvel írandó fotó szavunkat, úgy éreztem, hogy a korábbi mondatban nincs szükség a magyarításra. Az értelmező szótár szerint ugyanis a fénykép elsődleges jelentése fényképezéssel létrehozott, fényérzékeny papírra másolt kép. A nyaralásokon készített fotókat azonban csak nagyon kevesen hívatják elő manapság, ugyanis könnyedén visszanézhetők az okostelefon vagy a számítógép, illetve a laptop képernyőjén.
(tovább…) Continue ReadingA rovásírás felélesztője, terjesztője
A mai részt egy idézettel kezdem… „Sanyi bácsi távozott közülünk, békésen, szelíden, ahogyan életében ismertük. Nélküle csak azért nem érezzük teljesen magányosnak magunkat, mert az általa megjelölt úton ma már ezrek haladnak velünk. Fiatalok és kevésbé fiatalok együtt” – ezekkel a szavakkal kezdte a búcsúszövegét tizenhat éve Szakács Gábor rovásírás-oktató, -kutató Forrai Sándor 2007. május 25-én bekövetkezett halála után.
(tovább…) Continue ReadingA szállóigék nyomában
„Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg?” – idéztem a Toldiból jól ismert mondatot, amely mostanra szállóige lett. A Magyar néprajzi lexikon szerint a szállóige „ismert személy híressé vált mondása vagy valamely irodalmi, politikai műből származó, közkeletűvé vált kifejezés. Használatakor forrását általában nem idézik. Alkalmazási köre közismert. Formailag kötött, nem változtatható, beszédbe illesztése idézetként történik. Használata iskolázott műveltség eredménye, koronként változik az a szállóigekör, amelyet használnak. Közüle sok a nemzetközileg is elterjedt szállóige. A paraszti kultúrában igen kevéssé élnek ezzel a kifejezési formával.”
(tovább…) Continue ReadingNagyító alatt a fiatal és az ifjú
„Milyen borzasztóan könnyű a fiatalnak, ha a legkonkrétabb és legobjektívebb nehézségei vannak is, pusztán amiatt, hogy olyan elképesztően teherbíró, és még annyi ideje van mindenre, s milyen tragikus, hogy az ember erre csak akkor jön rá, mikor rég mögötte már az ifjúság” – idéztem a 2007 novemberében elhunyt Szabó Magdát, aki Kossuth-díjas író, költő, műfordító, illetve a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja volt.
(tovább…) Continue ReadingA magyar sport napjára hangolva
„Szenvedély nélkül semmilyen sportot nem lehet művelni” – idézem az olimpiai bajnok és kardvívó Szabó Bencét két nappal a magyar sport napja előtt. A Magyar Olimpiai Bizottság honlapja szerint a Magyar Athletikai Club (MAC), Magyarország legrégebbi egyesülete 1875. május 6-án, Budapesten szervezte meg a kontinens első szabadtéri sportversenyét, és ennek emlékére ünnepeljük 2000 óta, a magyar kormány határozata alapján a magyar sport napját. A száznegyvennyolc évvel ezelőtti eseményen atlétikai és ökölvívószámokban küzdöttek egymás ellen a sportolók.
(tovább…) Continue Reading„Az ajtó nyitva van!” Gondolatok a fiatalok nemzetközi napján
„Milyen borzasztó könnyű a fiatalnak, ha a legkonkrétabb és legobjektívabb nehézségei vannak is, pusztán amiatt, hogy olyan elképesztően teherbíró, és még annyi ideje van mindenre, s milyen tragikus, hogy az ember erre csak akkor jön rá, mikor rég mögötte már az ifjúság” – idézem Szabó Magdát a fiatalok nemzetközi napján, ami nem téveszthető össze a katolikus egyházban ünnepelt ifjúsági világnappal, amelyet minden évben virágvasárnapon tartanak.
(tovább…) Continue ReadingNagyító alatt a tánc és a film
Két jeles napot ünneplünk hétvégén: április 29-én, szombaton lesz a tánc világnapja, április 30-án, vasárnap pedig a magyar film napja. A tánc világnapján az UNESCO egyik tagszervezetének, a Nemzetközi Táncbizottságnak a felügyelete alatt, 1982 óta minden évben megünneplik a világ mindenféle táncát. A kezdeményezés gyökerei egészen 1727. április 29-ig nyúlnak vissza, ugyanis akkor született a francia balett-táncos, Jean Noverre, az egyetemes táncművészet megújítója.
(tovább…) Continue Reading„Nincsen lehetetlen…” Az olimpia margójára
Javában zajlik az olimpia, és mivel sportszerkesztő is vagyok, elég komolyan érint ez az időszak. Néha jólesik látni, hogy egy-egy…
Continue ReadingAkik színesebbé teszik az életünket… A barátság világnapját ünnepeljük!
„Barátok voltunk, tehát nem pajtások, nem komázó suhancok, nem bajtársak. Barátok voltunk, s nincs semmi az életben, ami kárpótolni tud egy barátságért” – idézek A gyertyák csonkig égnek című regényből, amelyet Márai Sándor stílusművészetének remekeként emlegetnek.
(tovább…) Continue Reading