Nagyító alatt a le- igekötő

Ma az igekötőkről lesz szó. Az akadémiai helyesírási szabályzatban fellelhetők közül most csak néhányat sorolok fel: abba-, agyon-, alá-, át-, be-, bele-, benn-, egybe-, el-, fel- vagy föl-, fenn- vagy fönn-, hátra-, helyre-, ide-, keresztül-, ki-, közbe-, le-, meg-, mellé-, össze-, széjjel-, tovább-, végbe-, vissza-. A nyelvművelő szótár szerint a sor még nincsen lezárva, mert újabbak is keletkezhetnek.

(tovább…) Continue Reading
Szövegkovács

Démosz, populus, nép

A szómágia évadját éljük. Hemzsegnek az olyan tetszetős, de senki által nem definiált fogalmak, melyek egyetlen funkciója kiiktatni a gondolkodást, valamiféle rettenetet generálni, s ezzel kirekeszteni az értelmes diskurzusból mindenkit, aki a szóbanforgó fogalmak mögött meghúzódó szándékokat akárcsak megpróbálná tisztázni is.

Continue Reading
Vélemény

Gregor Józsefre emlékezünk

Október 27-én lett volna 79 éves az egyik legnagyobb magyar operaénekes, Gregor József. Mielőtt méltatásába fognék, engedjék meg, hogy egy személyes élménnyel vezessem be mondanivalómat. Szüleimmel néztem a tévét valamikor a múlt század hetvenes éveinek elején. Valamilyen esztrádműsort adtak. Egyszer csak a műsorvezető – ha jól emlékszem, Antal Imre – felkonferálta, hogy most pedig következik egy énekes, Gregor József.

Continue Reading
Vélemény

Jelen időben

Andrei Șerban nyilatkozta a III. Richárd kapcsán, hogy „bármihez nyúljunk is, jelen idejűnek kell lennie. Még e középkori angol királyról írt dráma is, amikor színpadra kerül, a máról szól.” Andrei Șerban szerint: „A III. Richárdban kiélhetjük a legsötétebb szorongásainkat. Ez a katarzis, amit Shakespeare nyújt.” Andrei Șerban csak tudja, hiszen megrendezte a darabot Budapesten is és Bukarestben is – két teljesen különböző előadást produkált, és mind a kettő látható volt most az Országos Színházi Fesztiválon.

Continue Reading
Vélemény

Halottak napja

Nagymamám korán megözvegyült. Négy gyermekéből még egy – ahogy mondani szokták – rendezetlenül maradt. Azaz még kiskorú volt, hátra volt még az iskola befejezése, a nagybetűs életben való elindulás, a nősülés, a saját lakás megszerzése. A nagyobbaknak már saját családjuk volt, s a legkisebb fiú „elrendezéséből” derekasan kivette a részét a legnagyobb fiú. Nagymamám utána soha nem vetette le a gyászruhát, haláláig, mintegy harminc esztendőn át gyászolta férjét. Természetesen gyakran járt a temetőbe, ápolta a sírt. Kisgyermekként én is gyakran elkísértem a temetőig vezető hosszú úton, s míg ő gondozta a hantot, én a temető csendjén, nyugalmán csodálkoztam. Később elmentek dédszüleim is – nagymamám édesanyja és nevelőapja – így örökké gyászoló nagymamámnak több oka volt temetőt látogatni, több sírt kellett gondozzon.

(tovább…) Continue Reading
Vélemény

Biológiai weckeróra

Steve Horvath, a németországi Frankfurt am Main-ból (s még korábban talán Magyarországról) Amerikába elszármazott génbiológus. Már gyerekkorában élénken foglalkoztatta a halál problémája. Barátaival Gilgames-program néven olyan kutatási tervet állítottak össze, úgymond, mely végére jár a halhatatlanság kérdésének. (A mitológiai Gilgames volt ugyanis az, aki halott barátja Enkidu után az alvilágba vándorolt, hogy megszerezze az örök élet füvét. Próbálkozása azonban kudarcba fullad, egy kígyó ugyanis felfalta az épp megszerzett zsákmányt.)

Continue Reading
Vélemény