A koalíció 3,9 százaléka még a Most-Híd szavazataival együtt sem biztos, hogy elegendő lett volna a bejutáshoz. A Most-Híd 2 százalékot ért el, de mivel szavazóinak egy része szlovák volt, a maradék magyarság szavazatai csak szűkösen vagy úgy sem lettek volna elegendők a bejutáshoz.
Az ok nem csak a magyar szavazók mozgósításának hiányosságaiban rejlett, hanem abban is, hogy a magyar szavazók egy – nem jelentéktelen – része szlovák pártokra, például a magyar Momentummal szövetséges liberálisokra adta szavazatát. S a győztes konzervatívokra, az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek Pártjára is számosan szavaztak. Ráadásul úgy tűnik, hogy nem is teljesen hiábavalóan. A párt listáján ugyanis magyar képviselők is bejutottak a parlementbe. S a pártelnök a győzelmet követően úgy nyilatkozott, hogy képviselőik a magyar kisebbség igényeire is tekintettel lesznek, s továbbra is ragaszkodnak a Magyarországgal való szoros együttműködéshez, a V4-ek keretében kialakított közös stratégiához.
A 2 százalékos eredményt, voltaképpen a nyilvánvaló vereséget követően Bugár Béla lemondott a Most-Híd elnöki szerepéről. Ami a pártalakulat végét is jelentheti. Pedig szándékaik nemesek voltak. A szorosabb szlovák-magyar kulturális és politikai együttműködés eszméjét képviselték. Csakhogy – bár az előző ciklusban bejutottak a Parlamentbe – magyar ügyekben gyakorlatilag semmit vagy alig valamit tudtak elérni. Ezért aztán elveszítették szavazóik jó kétharmadát.
A Most-Híd vereségével és Bugár Béla lemondásával – úgy tűnik – elhárul az akadály a magyar egység visszaállítása elől. De továbbra is kérdés: maga az egység elégséges lehetne-e a majdani bejutáshoz? S ha nem, lenne-e másik lehetőség is?
Az utóbbi alternatíva minálunk fel sem merülhet, hiszen egyelőre még az esélye sem áll fenn annak, hogy magyar szavazók jelentősebb arányban román pártokra adják szavazatukat. Utóbbiak ugyanis még azt sem teszik meg, hogy ígérjenek nekünk valamit, amit aztán később amúgy sem váltanának be. Olyan román párt hiányában, mely valóban képes lenne bizonyos magyar érdekek képviseletét is vállalni, csakis az egységre játszhatunk. És a lehető leghatékonyabb mozgósításra. Ámbár ez minálunk sem lesz túlságosan könnyű. A romániai magyarság is fásult, sokan már abban sem hisznek igazán, hogy a parlamentbe jutva egyáltalán hatással lehetnek a politikai folyamatokra. Ez persze egyfajta optikai csalódás, hiszen pusztán az a tény, hogy a törvényhozás fórumán hallathatjuk szavunkat, már csak önérzeti szempontból is meghatározó jelentőségű lehet.
Ennek ellenére nem lesz érdektelen figyelemmel kísérni a szlovákiai folyamatokat. Ha a győztes konzervatívok valóban beváltják ígéreteiket, és képviselőik kísérletet tesznek a magyar érdekek figyelembevételére is, a tanulságok nem lesznek jelentéktelenek. Hiszen ha éppenséggel a kormánypárt soraiban egy vagy több szlovák képviselő nyújt kezet a magyarságnak, az alapvetően megváltoztathatja a többség és a kisebbség viszonyát is.
A V4-ek keretében folyó termékeny együttműködés, a két ország és a két nép érdekei közti lényegi azonosság felismerése és társadalmi szintű tudatosítása ugyanis reális lehetőségeket teremthet a kisebbség és –bármennyire furán hangzik – a többség helyzetének normalizálására is.
Hazai tapasztalatainkból is jól tudjuk, hogy a többségi társadalom korszerűsítésének, az igazi demokrácia és felvilágosult hatalomgyakorlás érvényesítésének legsúlyosabb akadálya a többség asszimilációs törekvések önsorsrontó aspektusaiban rejlik. A román többség minálunk is nem egy esetben csak és csakis azért utasít el ésszerű javaslatokat, hogy a magyar érdekek érvényesülését meghiúsítsa. Azaz: gyakorta hajlamos önmagának is ártani, csakhogy nekünk valami ne sikerüljön, vagy éppenséggel borsot törjön az orrunk alá.
Ha a szlovákok és a szlovákiai magyarok képesek lesznek ebből a csapdából kivergődni, az számunkra is értékes tanulságokkal járhat.
Nálunk arra, hogy egy román párt bennünket is vállaljon, ez idő szerint nemigen van lehetőség. De az értelmiségi együttműködés, melyet Demény Péter, Doru Pop, Rostás Zoltán, Lucian Boia, Marius Tabacu és sokan mások képviselnek, a politikai együttműködés elmélyítésének is megágyazhat. Hiszen az együttműködési kényszernek előbb-utóbb minálunk is meg kell jelennie. Hiába utasítja el az államelnök a V4-ekkel, és jelesül Orbán Viktorral való együttműködést, hosszabb távon – ha részese akar lenni a kelet-európai államok felvirágzásának – Románia számára sincs más valóságos esély.