Műsorok

Bukarestben és az ország számos más városában lezajlott a szombat esti tömegtüntetés. A Palotateret körülbelül annyian töltötték meg, mint egy nagyobb könnyűzenei koncerten. Egyesek szerint hatvan- mások szerint nyolcvanezren.

A tüntetés nyilvánvalóan a korábbi amnesztia-törvények elleni tiltakozásokhoz kötődött, melyek a törvény visszavonásával és a miniszterelnök lemondásával zárultak. (tovább…)

Mai világunkban nagyon szeretjük a kerek évfordulókat, gyakran úgy tűnik, mintha a társadalom és az egyén élete is csak ilyen évszámok között zajlana. Amiről azonban mai jegyzetemben beszélni szeretnék, az semmiképpen nem kerek. Ha a születési évet veszem, akkor százkilenc, ha a halál esztendejét, akkor negyvenegy, a két szám között viszont ott rejtőzik annak a Horváth István költőnek az egész élete, (tovább…)

Kedden délben mondta Markó Béla, hogy egy bécsi kórházban halálán van Verestóy Attila. Sokan tudtuk, hogy nagybeteg, hogy menthetetlen ? és biztos vagyok benne, hogy ő maga is tudta.

Túl sok személyes mozzanat fűz össze vele ahhoz, hogy az alkalom megkövetelte méltatással kezdjem. Politikai érdemeit és pályafutását értékelik kollégái, pályatársai, el a hivatalosságokig. Én egyszerűen arról beszélek, hogy mi jut róla eszembe most, halálakor. (tovább…)

Négy csavargó színházat játszik egy elhagyott állomáson. A Bukaresti Nemzeti Színház Titanic zenekar előadásán látható ez.  Talán arról lenne szó ? prózai fordításban -, hogy a mai világ perifériára sodorta az emberséget. Csupán bennünk, a lelkünk mélyén és a fantáziánkban, ha van még menedék. Világunk ? miként azt a gyönyörűen megalkotott színpadkép, Andrada Chiriac műve is tanúsítja ? romhalmaz békeidőben.

(tovább…)