Műsorok

Gyakran elérhetetlennek bizonyulnak a karnyújtásnyira lévő dolgok. Több, mint húsz évig jártunk át évente legalább kétszer-háromszor Harinán, s mindannyiszor megcsodáltuk a lassan, de biztosan – és végérvényesen – arculatot váltó falu fölött magasodó, kéttornyú evangélikus templomot. S megannyiszor el is mondtuk, hogy egyszer meg kellene állnunk, s megnézzük azt az építészeti gyönyörűséget.

Nem elég, hogy némi enyhülés után ismét világszerte gyorsuló tempóban fertőz a koronavírus, hogy Románia és (az oly sokat kárhoztatott Magyarország különös kivételével) a környező államokban is csúcsokat döntenek a napi fertőzések. Még a korábban legsikeresebbnek tűnő Németországban is…

Hogyha a marosvásárhelyi cukorgyár ma létezne, minden bizonnyal ipari műemlékként tartanák számon. Dehát ez csupán feltételezés, a marosmenti város gazdasági életében egykor oly fontos szerepet játszó létesítmény ugyanis a rendszerváltást követő romániai vadkapitalizmus áldozatává vált, olyannyira, hogy még egyetlen téglája sem maradt a helyén. Igy aki szeretne emlékezni, hogyan nézett ki mondjuk a múlt század ötvenes éveiben, vagy korabeli fotókra, vagy arra a néhány akvarellre van szorulva, amelyet Nagy Imre zsögödi festő készített azalatt az öt hónap alatt, amikor a kolozsvári képzőművészeti főiskola 57 éves tanáraként kidobták és oda küldték, hogy ismerkedjen a szocialista építőmunkával.

A Népszabadság, az Origo, a Portfólió, a megyei lapok után bedarálták az index.hu nevű magyarországi hírportált is. A különbség mindössze annyi, hogy ezúttal gyakorlatilag a teljes szerkesztőség felállt és kijelentették, hogy nem kívánnak asszisztálni a sajtószabadság megsértéséhez.

Múlt vasárnap a templomban egy lengyel folyóiratot kaptam ajándékba – a Szeressétek egymást! című, 120 országban és 23 nyelven megjelenő lengyel képes folyóiratot. Jó volt olvasni, mert biztatott és bátorított, hogy soha ne adjuk fel a harcot.

Minap roppant érdekes beszélgetésen vettem részt művészeti intézmények, közművelődési szakemberek és a művelődési élet finanszírozásában felelősséggel bíró szakpolitikusok társaságában. A figyelmemet egy kettős kérdés ragadta meg különösképpen: mi a célja, a szerepe a kultúrának, illetve milyen jellegű kulturális tevékenységet szabad és kell finanszírozni közpénzből?

Manapság is sokan vannak, akik úgy vélik, hogy a klímaváltozás a földtörténet ciklikus folyamatainak egyik következménye. A földtörténetben ugyanis időről-időre jégkorszakok és atmoszférikus felmelegedések követik egymást. Ezek kapcsolatban állhatnak a napkisugárzás ciklikus ingadozásaival, de a földi ökoszisztéma egyensúlyi folyamataival is.