Zsehránszky István

Újra színen van Az ember tragédiája. És jellemző, hogy kik vállalják ma Madách művét. Hát, a fiatalok. A bukaresti színisek – akik államvizsga-előadást alkotnak belőle. És társuk a Ion Caramitru által vezetett Bukaresti Nemzeti Színház, amely otthont ad a színisek produkciójának. Havonta kétszer is eljátszhatják ott Madách művét, a Kisteremben. El is játsszák, és teltházzal. Az előadás pedig egy óra és húsz percet tart, szünet nélkül.

A múlt héten az Adevărul hétfői számával együtt könyvet is lehetett venni. Nicolae Iorga Tanácsok a sötétben című könyvét, amely a nagy író, történész, politikus – minek is nevezzük? – rádióban elhangzott beszédjeit tartalmazza, 61 rövid szónoklatot. Kíváncsi voltam rá. Mert mi annak idején, a sokoldalúan fejlett szocializmus korában egy szót sem tanultunk Iorgáról az iskolában, de még az egyetemen sem. Pedig az mégiscsak figyelemre méltó, hogy ez az ember 12 755 cikket és tanulmányt írt – igen, tizenkétezer hétszáz ötvenötöt!  Az általa megjelentetett kötetek – vagyis könyvek – száma pedig 1003, vagyis egyezer három -, és időközben még írt 16 drámát is, egyetemi tanár volt, akadémikus, hol a Szenátus hol pedig a Képviselőház elnöke, egy időben tanügyminiszter, máskor pedig miniszterelnök. Nem szerette a vasgárdistákat, és azok gondolkodás nélkül megölték őt.

Egy Băsescu-párti képviselő nyilatkozatát olvasom. A Népi Mozgalom Párt korifeusa sorra vesz minden témát, amelynek tárgyalása szavazatokat hozhat számára és a pártja számára. Kijelenti: „a különleges nyugdíj lopás”. Mint ismeretes, többek között a parlamenti tagok és a hadsereg vezetői lophatnak így. Vagyis ők 1000 eurót meghaladó különleges nyugdíjat kapnak, miközben 4,5 millió egyszerű román állampolgár nyugdíja nem éri el még az ezer lejt sem.

Újra szóba került a pitești-i börtön, ahol a kommunista rendszer kezdetén – a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején – elképesztő módon kínozták a rabokat. És ugyan kik tettél ezt? Hát maguk a rabok: az iskolatársak, a jóbarátok, átHHifjúsági szervezetbeli társak. És miért bántalmazták egymást olyan példamutatóan? – Azért, hogy ők maguk, személy szerint megszabaduljanak a veréstől, a kínzástól, az elképzelhetetlen megaláztatásoktól. A börtön valójában a világ szem elől elrejtett képe…

„Románia a bűnözők menyországa” – hangzott el a tévében január 22-én, egy éjszakába nyúló vita alkalmával. E kijelentést többek között az indokolja, hogy idejekorán szabad lábra helyeztek több mint 300 bűnözőt. A törvény szerint ugyanis a rossz körülmények között börtönben töltött 30 napért 6 nappal rövidül a börtönbüntetés. Ezért szabadult ki 408 nappal hamarább a medgyesi visszaeső bűnöző – és kiszabadulása után máris gyilkolt. S ez nem tekinthető egyedüli esetnek. Mert a közelmúltban – hasonló okból kiengedett börtöntöltelékek közül 10 máris újra gyilkolt, 27 erőszakot követett el újra, 153 pedig lopott vagy rabolt, az alkalomnak megfelelően. Érdemes volt őket kiengedni! Szép hazánkban jó dolguk van a bűnözőknek. Törvény gondoskodik arról, hogy mihamarább újra bűnözzenek. Hát, e tekintetben zsenik vagyunk.