Székely Ervin

Bár – hírek szerint – voltak próbálkozások ennek elkerülésére, a háttér-tárgyalások eredménytelenek maradtak. Mindeddig a Nemzeti Liberális Párt (PNL) keményen játszott, abban reménykedve, hogy a Mentsétek meg Romániát-PLUS (USR-PLUS) kongresszusa után a kedélyek lecsillapodnak és a pártszövetség vezetői „félrerántják a kormányt”. Nos, valóban félrerántották, de nem úgy, ahogyan a liberálisok gondolták.

A lassan egy hónapja tartó koalíciós és kormányválság aligha ért véget a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elmúlt heti kongresszusával és annak megjósolható végeredményű elnökválasztásával.

Első ránézésre úgy tűnhet, hogy egy joghézag miatt Románia parlamentje sohasem vitathat és nem is szavazhat meg bizalmatlansági indítványt, ha a két ház együttes házbizottságának többsége ezt nem akarja. Miről is van szó?

Abból kell kiindulnunk, hogy a jelenlegi alkotmány előírásai szerint az előrehozott választások kiírása csak elméleti lehetőség. Egyrészt ugyanis az államfő nem köteles kiírni az előrehozott választásokat, másfelől pedig csak akkor teheti meg, ha a törvényhozás két egymást követő alkalommal visszautasítja az államfő által nevesített miniszterelnököt, a kormány összetételét és annak programját.

1977 őszén kerültem Kolozsvárra. Elsőéves joghallgató (gólya) voltam. Albérletben laktam Rónay úrnál, akit szinte mindenki Imre bácsinak nevezett. Az öreg címfestő kisiparos volt, a kolozsvári mesterembereknek ahhoz a generációjához tartozott, amelyiknek színház- és operabérlete volt, három-négy újságra fizetett elő és rendszeresen olvasott. Házigazdám valamiért megkedvelt engem, gyakran sakkoztunk, szívesen mesélt kedves adomákat és nem bánta, ha rájártam a házi-könyvtárára.

Tessenek elképzelni, hogy Esztergom alatt együtt isznak Balassi Bálinttal, vagy a margitszigeti tölgyek alatt sétálgatnak Arany Jánossal, esetleg hazakísérik a Három hollóból a holtrészeg Ady Endrét.