Székely Ervin

Kedves hallgatóim bizonyára sokat gondolkodtak már azon, hogy hogyan lehet több millió tonna szemetet egy időgép segítségével a kilencedik századi maja birodalomba teleportálni. Ha eddig mégsem jöttek volna rá, akkor feltétlenül olvassák el a megoldást Kőhalmi Zoltán könyvében (Kőhalmi Zoltán: Az utolsó 450 év – Helikon Kiadó, Budapest, 2021) amelyben nem ez az egyetlen abszurd ötlet. Tulajdonképpen más nincs is benne.

Egykori történelemtanárom elragadtatással beszélt Bethlen Gáborról, mint a hintapolitika nagymesteréről, aki úgy tudta megőrízni Erdély viszonylagos függetlenségét és békéjét, hogy zseniálisan egyensúlyozott az osztrákok és a törökök között, sohasem engedve meg, hogy egyik, vagy másik befolyása túlsúlyba kerüljön.

Ketyeg az óra. A hónap végéig a kormánynak el kell készülnie azzal a törvénytervezettel, amely módosítja a szolgálati nyugdíjakra vonatkozó szabályozást.

Úgy tartja a fáma, hogy a ’90-es években a magyar parlamentben Torgyán József, miután lemondásra szólította fel Horn Gyula akkori miniszterelnököt („Tisztelt miniszterelnök úr, kedves Gyula! Monnyál le!”), a büfében kedélyesen elkvaterkázott vele egy kisfröccs mellett. Volt ilyesmire példa a román törvényhozásban is.

Nicolae Ceauşescu 1974-ben vásároltatott egy Boeing 707-es repülőgépet a saját maga és hozzátartozói használatára. Ennek nyomán azonnal gúnyos viccek sorozatát suttogták szerte az országban, hiszen a gesztus szöges ellentétben állt a szocialista erkölcs és etika obligát puritanizmusával.