A lassan egy hónapja tartó koalíciós és kormányválság aligha ért véget a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elmúlt heti kongresszusával és annak megjósolható végeredményű elnökválasztásával.
Első ránézésre úgy tűnik, hogy Florin Cîţu a nyertese a válságnak. Élvezi az államfő támogatását, sikeresen visszaverte a koalíciós partner zsarolását és legyőzte pártbeli választott ellenfelét, Ludovic Orbant. Csakhogy ez a siker ideiglenes és látszólagos A kormány feje fölött – egy bizonyos szürakuszai görög ember vágó-szúró kézifegyveréhez hasonlóan – ott lóg a bizonytalan kimenetelű bizalmatlansági indítvány. S még ha a kormányfő ezt túl is élné, ahhoz, hogy pozícióját megőrizze, ki lesz szolgáltatva vagy a PSD-nek, vagy az USR-PLUS-nak – amennyiben azok eddigi nyilatkozataikra rácáfolva (ami azért nem lenne meglepő) – visszaoldalognának a koalíciós akolba, ahol télvíz idején bizonyára melegebb van mint ellenzékben. Cîţu mindkét esetben nagy árat lenne kénytelen fizetni.
S akkor még nem beszéltünk arról, hogy a vesztes volt elnök, Ludovic Orban egyre kritikusabb hangokat üt meg immár nemcsak utódjával, Florin Cîţuval szemben, de egyre egyértelműbben bírálja Klaus Iohannis államfőt és ez a politikai álmoskönyv szerint annak jele, hogy ki akar lépni a PNL-ből és új pártot készül alapítani. Amennyiben az őt támogató 51 honatyának csak a fele követi e kalandor vállalkozásában, a kormány akkor is elveszítené parlamenti többségét, ha netán helyreállna a koalíció.
Ludovic egyértelmű vesztese a csatározásoknak. Mindenkit óvnék attól, hogy a volt pártelnök szebb politikai jövőjére akár kis tételben is fogadást kössön, függetlenül attól, hogy a politikus a PNL-ben marad, vagy új pártot alapít. Ő tulajdonképpen nem most vesztette el a pártelnökséget, hanem már tavaly decemberben, amikor a koalíciós tárgyalások során nagyvonalúan minden jelentős tárcát átadott az USR-PLUS-nak, azért, hogy ő házelnök lehessen. Ludovic vagy nem tudta, vagy nem vette figyelembe azt az alapigazságot, hogy házelnökként nem tud „osztogatni”, márpedig a politikai lojalitást ebben mérik – és nemcsak a liberálisoknál.
Talán nem ilyen drámai módon, de vesztett Klaus Iohannis államfő is, akinek egyre többen kívánják a felfüggesztését – mármint a tisztségéből. Erre vajmi kevés az esély, de az a tény, hogy a válságban nem tudta (de talán nem is akarta) betölteni alkotmányos szerepét: azt, hogy pártsemlegesen, a nemzeti érdeket és az ország stabilitását szem előtt tartva egyeztessen a pártok között. Ő mindkét mandátuma alatt pártos, kisszerű, önhitt elnök volt és maradt. Ha nem az lett volna, akkor a tavaly december 6-ai választások után a legtöbb szavazatot összesítő PSD-nek adott volna kormányalakítási megbízatást. Ennek a magatartásnak a következményével most kénytelen szembesülni, amikor immár a harmadik helyre csúszott vissza a népszerűségi listán.
Az USR-PLUS 19-re lapot kért és nem jött be neki. Mi több azzal, hogy a Románok Egységéért Szövetséggel (AUR) együtt nyújtottak be bizalmatlansági indítványt szertefoszlatták azt az – egyébként hamis – nimbuszukat, hogy ők lennének a politikában a szeplőtelen új erő, amelyik távol tartja magát a korrupciótól és a mocskos háttér-alkuktól, fiatalos hevülettel csapást mérnek az elhasználódott politikai elitre, kiseprik a szemetet és megmutatják ország-világnak, milyen is az az etikus politizálás. Ráadásul az AUR-al kötött paktum után aligha találnak Brüsszelben olyan befolyásos politikust, aki komolyan veszi őket.
Az AUR nem csak azt bizonyította be magáról – amit eddig is tudtunk – hogy szélsőséges nacionalista erő, hanem azt is, hogy a úzvölgyi katonai temetőben begyakorolt önvédelmi sportoknak a parlamentben is hasznát veszik: a képviselőházi levezető elnököt szabad kézzel is el tudják mozdítani tisztségéből.
Ha egyáltalán van nyertese ennek a válságnak, akkor az a Szociáldemokrata Párt, amelyik ez alkalommal – szokásától eltérően – fegyelmezetten kivárt és nem volt hajlandó részt venni politikai ellenfeleinek botrányos csetepatéjában. Ehelyett egymás után nyújtotta be törvénytervezeteit a hátrányos helyzetű fogyasztók védelméről, vagy az energiaárak maximálásáról. Vagyis szeptember elseje óta a PSD volt az egyetlen párt, amelyik azzal foglalkozott, ami a lakosságot is érdekli.