Székedi Ferenc

?Vasárnapig bábszínház az egész Csíkszereda. És bábszínész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit, sőt minden tárgyat sok szerep vár még két napig? A legjobban talán a közismert és általam kissé átírt Shakespeare-idézettel tudnám jellemezni ezen a héten Hargita megye székhelyét, hiszen hétfőtől kezdve mást sem látni a városközpontban, mint az egykori Művelődési Ház, a jelenlegi Csíki Játékszín épülete fele ugyancsak sűrűn közeledő, majd onnan távolodó kisebb-nagyobb gyermekcsoportokat. (tovább…)

Nem vagyok túlságosan nagy kávés, nem ismerem különösképpen sem a kávé fajtákat, sem a márkákat, és szinte bizonyos, hogy nem tudnám megkülönböztetni sem a pörkölés, sem a keverék alapján, melyik az ideális. Mint ahogyan soha nem merültem el annak a megismerésében sem, hogy a különböző földrészeken, a világ országaiban mi a jellegzetessége az éppen ott elfogyasztott barna vagy fekete italnak, és még azt sem tudom, hogy miért jobb tejjel vagy tej nélkül, barna vagy fekete cukorral vagy egyáltalán cukor nélkül.

Kedves hallgatóim, alighanem a ?hírlapi kacsa? kifejezésről mindenki hallott és azt is tudja, mi rejtőzik mögötte: valamiféle kitalált történet, amely bejárja az újságokat és a legkülönbözőbb formákban, felnagyítva, kicicomázva majd mindenkihez eljut, miközben olyannyira elveszíti a forrását, hogy jónéhányan szavahihetőnek, valóságosnak is találják. A kifejezés eredetén már nagyon sokan törték a fejüket, de a kultúrtörténészek még mindig nem jutottak közös nevezőre. (tovább…)

Holnap kezdődik Zilahon az RMDSZ-kongresszus, méghozzá két napos előrendezvények után. Csütörtökön arra érdemes szilágyságiaknak adtak át a Wesselényi-díjakat, ma pedig különböző szakmai konferenciák előzik meg a holnapi politikai-társadalmi összejövetelt. Miközben végig olvastam a kongresszus napirendjét, felvillant előttem, hogy a romániai rendszerváltás óta eltelt több mint negyedszázad alatt hány hasonló döntéshozó fórumon vettem részt és bizony nagyon tekintélyes lista állt össze: (tovább…)

Bárhol a világon, mindenütt ahol magyarok élnek, sokan emlegették és emlegetik a mai ünnepi-emlékező napon a Tizenkét pontot, az 1848…

Tavaly a Szakszervezeti Művelődési Házban tartották, az idén viszont ? pontosabban a tegnap ? a csíkszeredai Erőss Zsolt sportarénában nyílt meg és a hét végén is várja az érdeklődőket a Székelyföldi Nemzetközi Könyvvásár. Hogy miért székelyföldi? Egyrészt nyilvánvalóan a helyszínért, másrészt pedig a régióban működő, és a rendezvényen jelen levő kiadók nagy számáért. (tovább…)

A múlt hét végén az RMDSZ kongresszus elvonta a figyelmet arról a belső lázadásról – nevezhetjük palota- vagy inkább udvarházforradalomnak, mert a Székelyföldön kevés a palota –  amely a Székely Nemzeti Tanácsban kitört. Még a kongresszus előtt néhány nappal Bardóc-Miklósvár-, Csík-, Gyergyó-, Kézdi- és Udvarhelyszék széki elnökei eljuttattak a sajtóhoz egy nyílt levelet, amelyben aggodalmuknak adtak hangot amiatt, hogy az SZNT letért eredeti útjáról, diktatórikussá,  úgymond kézi vezérlésűvé vált.

Azt hiszem, nem újdonság, a Bukaresti Rádió magyar adásának hallgatói többször is hallottak róla: Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia körül, immár hetek óta dúl a kíméletlen harc. Voltaképpen arról van szó, hogy a kormány el akarja venni az intézmény önálló költségvetését, le akarja róla választani a különböző kutatóintézeteket, néhányat – különösképpen a társadalomtudományok területéről – esetleg meg is szüntetne, majd pályázati rendszerben osztaná ki a pénzeket, megszabva azokat a kutatási célokat, amelyekre egyáltalán pályázni lehet más, egyetemi vagy a kormány alapította kutatóintézetek társaságában.

A rendezvénytől már eltelt jónéhány nap és immár nyugodtan levonható a következtetés: különösebb média- és társadalmi visszhang nélkül maradtak a múlt hét végén megtartott , III. Székely Kongresszusnak is nevezett Székelyföldi Konferencia eseményei, eredményei. Elméletileg a három helyszínen, Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában is zajló tanácskozásokat meglehetősen logikusan építették fel. (tovább…)

Az elmúlt években olyan gyakran esett szó a bözödújfalusi tóról, a romániai rendszerváltás után kiköltöztetett majd elárasztott Maros megyei faluról, a sokáig látszó, majd a vízbe roskadó templomtoronyról, a környéken létesített emlékhelyekről, hogy azt hiszem, mindenki felkapta a fejét, amikor azt hallotta: napról-napra, hétről-hétre szép lassan leengedik ennek a mesterséges tónak a vizét. (tovább…)