Szárhegy ? kimozdulás a holtpontról

A tegnap meglehetősen gyorsan bejárta az erdélyi magyar sajtót, hogy a Budapesten élő Lipthay Antal báró,  Lipthay Frigyesné született szárhegyi gróf Lázár Margit dédunokája, a szárhegyi Lázár kastély 13/24-nyi  tulajdonrészét a dévai Szent Ferenc Alapítványnak ajándékozta, annak érdekében, hogy a kastély végre ki tudja nyitani kapuját a látogatók előtt, és így újra szolgálhassa a szárhegyi népet, Székelyföld történetét és hagyományait.  Az elektronikus postaládámba egészen pontosan csütörtökön 11 óra 49 perckor megérkezett közlemény még hozzáteszi Lipthay  Antal szavait és hadd idézzem: ?A XVII. században az elődeim hívták a ferenceseket Szárhegyre, adományukkal segítették a szárhegyi kolostor felépítését. Most pedig valódi örömhír az, hogy Csaba testvér, egy ferences szerzetes, akinek az Isten különleges adottságokat adományozott, fellép a kastély jobb sorsáért. Az ő személye tökéletes garancia arra, hogy a szárhegyi Lázár kastély Erdélyt és a székelyföldi embereket szolgálhassa. A visszaigényléskor az eredeti terv az volt, hogy a restitució után a kastély tulajdona egy alapítványba kerüljön. Sok megfontolás után, hála Istennek, legalább is a dédnagyanyám részével, ez most megtörtént.? Ezek voltak annak a báró Lipthay Antalnak a megfontolásai, aki két héttel ezelőtt járt a csíkszeredai megyeházán egy olyan, restaurátori vándorkiállítást nyítva meg, amelyet egy másik alapítványával támogatott. Nem tudni bizonyosan, hogy akkor született-e meg vagy sem a végső döntés, de annyi bizonyos, hogy ugyanezen a rendezvényen jelent volt Borboly Csaba, Hargita megye tanácselnöke is, aki nem először találkozott a többségi örökössel. Az omladozóban levő Lázár Kastélyt 1974-től a két esztendővel ezelőtt, 82 éves korában elhunyt Zöld Lajos újságíró próbálta megmenteni, több épületét helyreállítani és Gaál András valamint Márton Árpád képzőművészekkel együtt itt  alapította meg azt a Barátság Alkotótábort, amely négy évtized alatt Erdély legnagyobb képzőművészeti gyűjteményét hozta létre. 1996-ban Hargita megye tanácsa átvette az irányítást és fenntartást, itt szervezte meg a Megyei Alkotóközpontot, amely a későbbiek során Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központtá alakult át, ugyancsak a megyei tanács költségvetésében. 2010-ben hosszas pereskedések és legfelsőbb szintű bukaresti birósági döntések nyomán az egykori tulajdonosok Budapesten, Szárhegyen és Argentinában élő örökösei természetben kapták vissza a kastélyt, azzal a kitétellel, hogy 2013. szeptember 8-ig meg kell őrizzék a kastélyben folyó tevékenység jellegét. Ezt követően a megyei tanács és az örökösök egy része nem tudott megegyezni a bérleti díjakban, a kulturális tevékenységet felfüggesztették, a gyűjteményt különböző, más ingatlanokban próbálták megőrizni, a kastélykaput pedig a turisták előtt is becsukták. Sokan arra számítanak,  hogy az adományozás véget vet ennek az áldatlan állapotnak, de az is elképzelhető, hogy a kastély-kálvária még nem ér véget. A kisebbségi tulajdonosok ugyanis minden további nélkül megtámadhatják a többségi Lipthay báró adományozását, mint ahogyan az sem világos, hogy a dévai Szent Ferenc Alapítvány óhajtja vagy sem visszaállítani a kastély Erdély művelődési és főként képzőművészeti életében betöltött szerepét, netán gyermekotthonainak a céljaira használja fel.  A kastély helyzete mindenesetre elmozdult a holtpontról és érdemes figyelemmel követni, hogyan alakul a műemlék sorsa az elkövetkező hetekben-hónapokban .