Arra kérem kedves hallgatóimat, figyeljenek erre szókapcsolatra: megfenyegetett kerámia. Megismétlem: megfenyegetett kerámia. Mi jut erről az eszükbe? Vajon valaki, valami fenyegeti a kerámiatárgyakat vagy éppen magát a szakmát? Nos, szó sincs róla, és még áprilisi tréfával sem próbálkozom, noha éppenséggel ma lenne az ideje.
A megfenyegetett kerámia kifejezést tegnap este, könyvének csíkszeredai bemutatóján, az UNESCO Szellemi Örökség-díjas, a hetven éves, korondi Páll Ágoston fogalmazta meg, és olyan technikát értett alatta, amikor a festéket vesszők segítségével egész egyszerűen ráfröcskölik a kerámia tárgyakra és azután égetik ki. Mintha erről a Makkfalváról származó módszerrel úgy próbálnák ráncbaszedni a cserépedényeket, mint egykoron a gyermekeket ? tette hozzá Veronika, a felesége, majd rögtön pontosított is: az immár hat nemzedék óta kerámiával foglalkozó Páll család nem fenyeget, hanem mintáz, és nem is akárhogyan, hanem ősi székely motívumokkal és színvilággal, amelyet a maga sárga, barna és zöld árnyalataiban, még a múlt század ötvenes éveiben a marosvásárhelyi Bandi Dezső tanár úr hozott vissza Korondra. És azért vissza, mert a Páll-család hagyatékában levő kerámiatárgyak arra utalnak, hogy ezek a színek már a felmenőik munkásságában is léteztek.
Páll Ágostonnal egyébként maga Szathmári Ferenc, a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség elnöke készített hosszabb interjút és ez képezi annak a nem túl nagy terjedelmű, de annál érdekesebb kötetnek a vázát, amelyben egész sor, nem mindennapi fénykép is szerepel. Jónéhány közülük például azt igazolja, hogy Páll Ágoston majd valamennyi romániai államelnökkel kezet rázott. Ion Iliescuval, valamikor a múlt század kilencvenes éveinek az elején, amikor megkapta a Népművészet Érdemes Mestere címet, Emil Constantinescuval, amikor részt vett az egyik nagy amerikai néprajzkutató intézet meghívására Washingtonban járt romániai küldöttségben és Klausz Johanisszal még szebeni polgármester korában. Páll Ágoston ugyanis meglehetősen gyakran fordult meg ez utóbbi városban, tanulmányozva a szász kerámiák formavilágát és kobaltkék mintázatukat. De nemcsak azokat, hiszen mint a könyvbemutatón és a rögtönzött kiállításra elhozott tárgyakból kiderült, a Páll-család és Ágoston családfő ugyancsak napirenden vannak mindazzal, ami a különböző magyar néprajzi övezetekben a használati vagy díszkerámia terén történik és képesek nem csupán hagyományos formákat, hanem olyan tárgyakat is készíteni, amelyeket keres a piac, illetve keresnek azok a lakberendezők, akik rájöttek arra, hogy a népművészeti kellékek a modern belső terekben is az otthonosság érzését keltik.
És végül megintcsak arra kérem a hallgatóimat, hogy nagyon jól figyeljenek: Páll Ágoston tizennyolc gyermekes családból származik ? igen, jól hallották ? tizennyolc gyermekes családból és bátyja volt az a Páll Lajos festőművész és költő, akinek nevét és munkásságát már a magyar képzőművészet és irodalom őrzi. Szóval, Korond jóval több azoknál az eladóknál és viszonteladóknál, akikkel az út mentén találkozik a nagyközségen autóval áthaladó, csupán egy kicsit a háttérben is kell ténferegni és akkor felfedezhetők a művészetek igazi kincsesbányái. Ha a most fellobbanó tavaszban és nyáron arra járunk, ne hagyjuk ki.