Sarány István

Noha 52 évvel ezelőtt, 1970-ben szervezték meg első alkalommal, mégis csupán a tízedik kiadásához érkezett a Siculus fesztivál. Ennek egyszerű oka van: az ígéretes kezdet után még három kiadást ért meg a rendezvény, a rendszerváltás után volt egy nem túl sikerült kísérlet a felélesztésére, majd 2018-tól évente megszervezi a székelyudvarhelyi székhelyű, de megyei jelentőségű intézmény, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont.

Szinte minden napra jut egy medveriasztás. Azaz egy, a Ro-Alert rendszeren érkezett figyelmeztetés, miszerint medvét láttak egyik vagy másik településen. Csak a hét végén tizennégy riasztást adtak ki.

Nagy Imre szomszédságában élek, Zsögödben. A véletlen vagy a sors hozott e helyre, amely befogadott. Gyermekeim már idevalósiaknak tartják magukat. Büszkeséggel tölt el a jeles szomszédság, noha van, amikor bosszúságot okoz. Például mikor egy építkezési engedélyhez a műemlékvédelmi hatóság jóváhagyására is szükség van a jeles szomszédság okán: az emlékház és a képtár műemlék, s műemléki környezetben másak, szigorúbbak a szabályok.

A hét végén búcsúünnepet tartanak a Szent Anna-tónál. Lehet, hogy sokakban nem tudatosult, de a Bálványosi Nyári Szabadegyetemet már első kiadása óta a Szent Anna napja előtti héten szervezik meg, s ez a szokás hagyománnyá nemesedett a Tusnádfürdőre költözött, Tusványosként ismert Nyári Szabadegyetem és Diáktábor mindenkori szervezésekor.

Minap a feleségem hazaállított egy SICC-cel. Egy könyvturkálóban vásárolta potom pénzért. Ő is ismerte, az ő gyermekkorában is sokat forgatták, használták, játszottak belőle. Csodálkozva ütöttem fel, ugyanis nem ilyenként maradt meg az én emlékezetemben.

A szombati csíkszeredai történések ismételten bebizonyították, hogy a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes éves naptárának talán leglátványosabb eseménye az Ezer Székely Leány Napja.

Idén több turista keresi fel a Székelyföldet, mint az elmúlt két megszorításokkal teli esztendőben, néha az az érzésünk, hogy az élet visszatért a normális kerékvágásba. Holott korántsem tért vissza, csak szeretjük azt hinni, hogy visszakaptuk régi életünket.

„A prófétának csak a saját hazájában és házában nincs becsülete.” Jézusnak tulajdonítja Máté evangéliuma a sokat idézett kijelentést, amely a nemrégiben elhunyt Szakáts Béla szobrászművészre is igaz.

Minap összefutottam egy kedves ismerősömmel, aki hosszú évek óta ingázik lakóhelye és munkahelye – Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda – között. Meggyőződéssel és meggyőzően mondja, hogy mikor Kolozsváron élt és dolgozott, akkor sem töltött kevesebbet naponta az autó volánja mögött vagy a tömegközlekedésben.

Minap Kassán jártam. Rég készültem felkeresni a felvidéki nagyvárost, ugyanis olvasmányélményeim felcsigázták kíváncsiságomat. Egyrészt a családi legendáriumból ismert, emlékiratban megörökített történetek feleségem dédapja ifjúkoráról, másrészt szerkesztőként szerzett élményem: pár évvel ezelőtt ért a szerencse, hogy könyvvé szerkeszthettem Balassa Zoltán kéziratát, Kassát bemutató útikönyvét.

A hét eseménye Csíkban, általában a Székelyföldön kétégkívül a csíksomlyói pünkösdszombati búcsú. Bár katolikus ünnep, a hatalmas embertömeg összesereglése megérinti, megmozgatja a más felekezetűeket is. Ráadásul az idei zarándoklatot nagyobb várakozás előzi meg, mint a korábbi években, ugyanis a koronavírus világjárvány két esztendeje alatt a korlátozó intézkedések miatt csak nagyon szűk körben lehetett megtartani a máskor százezreket megmozgató egyházi eseményt.

A kérdés költői. Ugyanis a jelenleg Székely Himnuszként ismert szerzemény éppen száz esztendős, s az első felcsendülésétől eltelt egy évszázad alatt bebizonyosodott, hogy sokan érzik szükségét annak, hogy ünnepi alkalmakkor, többnyire nemzeti imánk, Kölcsey Himnusza után ezt is elénekeljék. Olvasmányaimból úgy tudom, hogy a negyvenes években, a kicsi magyar világban próbálták hivatalosítani, nem sok sikerrel.