A Korond – Szentegyháza – Csíkszentmiklós útvonal amolyan kolbásztengellyé változott a hét végén, ugyanis mindhárom településen disznóvágó- vagy kolbászfesztivált szerveztek. Noha mifelénk hagyományosan a karácsonyt megelőző napokban vágják a disznót, a házi disznóvágást- és feldolgozást megidéző rendezvényeket inkább a farsangi időszakban tartják, ugyanis legfontosabb szerepük – a hagyományos mesterség továbbörökítése mellett – a vidám együttlét megteremtése, a tartalmas szórakozás nyújtotta közösségépítés.

Több ezren keresték fel mindhárom helyszínt, hogy felidézzék gyermekkoruk disznóvágáskor átélt hangulatát, az állat leölésének, perzselésének és szakszerű feldolgozásának mozzanatait, a hurka- és kolbásztöltés titkait, az ilyenkor szokásos fogások elkészítésének rejtelmeit és ízeit.

Míg Korondon és Szentegyházán a disznóvágáson és feldolgozáson volt a hangsúly, Csíkszentmiklóson a kolbász volt az esemény főszereplője. Valamennyi helyen közületek, baráti társaságok tagjaiból verbuválódott csapatok láttak munkához itthonról és külföldről, a vidám, közös étkezéssel megpecsételt találkozások az élő testvértelepülési kötelék kézzel fogható bizonyítékai. Az évek, akár évtizedek óta tartó kapcsolatok rég túllépték a protokolláris szintet, a települések közötti gazdasági, kulturális és idegenforgalmi cserén túl barátságok szövődtek azok lakói között, ezek hozadéka pedig felbecsülhetetlen a magyar–magyar viszony ápolásában, tartalommal való megtöltésében.

Korondon tizennégy csapat nevezett be a Sóvidék egyik legjelentősebb gasztronómiai rendezvényévé nőtt, Ízig-vérig nevet viselő disznótoros fesztiváljára, a legnépesebb társaság talán a magyarországi Fejér vármegyéből érkezett Víg-barátok társaság volt, zömében visszajáró, kellemes élményeik megosztásával újabb Erdély-járókkal bővülő tagokkal. Hasonlóképpen zajlott Szentegyházán is a közösségi disznótor. Mindkét helyen erre felkért zsűri bírálta el a csapatok teljesítményét a látottak és ízleltek alapján, felállítva a legjobb böllérek sorrendjét. Csíkszentmiklóson is verseny zajlott, de itt a kolbásztöltésen volt a hangsúly, mindenki igyekezett a legjobb tudása szerint darálni, fűszerezni, gyúrni, tölteni majd kisütni a húsimádók által a legfinomabb kerti veteményként emlegetett kolbászt.

Mindhárom rendezvényen mindenki nyert. Korondon például minden csapatot díjaztak, így nemcsak a disznóvágás és a levágott jószág feldolgozásának mikéntjét, az elkészített disznótoros ételeket díjazták, hanem jutalmazták a legjobb szúrást, a legfinomabb fogópálinkát, a legszebb standot, a legízletesebb desszertet és a leglelkesebb csapatot is. Szentegyházán is sorrendet állítottak fel nemcsak szakmai, gasztronómiai szempontból, de díjazták a csapatok tagjainak rátermettségét, igényességét, a feldolgozás módját, valamint a jókedvet. Érdekes módon Csíkszentmiklóson három magyarországi vendégcsapat állt a dobogóra, legmagasabb fokán a Kétegyházi Román-Magyar Egyesület képviseletében a Csak csajok Kétegyházáért csapat tagjai álltak.

Rekordok is születtek, még ha nem is a Guiness Rekordok Könyvébe valók: Korondon 15 méteres kolbászt töltöttek, Csíkszentmiklóson 150 méteres kolbászt sütöttek. Hatalmas tárcsára csévélték fel a méretes finomságot, tárcsástól forgatták a tűzhely fölött, hogy jól átsüljön.

Közben mindenhol rögtönzött színpadról szólt a zene, hozzájárulva a jókedv megteremtéséhez. Így történt, hogy a hét végén kolbászillat és vidámság lengte be Hargita megyét annak nyugati és keleti vége között, amolyan kolbásztengellyé változtatva a Korondot Szentegyháza érintésével Csíkszentmiklóssal összekötő útszakaszt.