Sarány István

Mintha megfeledkeztünk volna nagy mesemondónkról, Benedek Elekről. Holott nemzedékek nőttek fel az általa gyűjtött, szerkesztett és közzétett meséskönyveken; a Csudalámpa gyűjtemény – amely négy kötetben jelent meg 1911 és 1914 között A világ legszebb meséi alcímmel – egyes kötetei még ma is megtalálhatók számos lakás gyermekkönyvei között: a Kék, a Piros, az Arany és az Ezüst mesekönyv sokunk számára meghatározó gyermekkori olvasmányélmény volt, de számos házi könyvtár dísze volt a Grimm legszebb meséi gyűjtemény is.

Nagyon tanulságos eseményen vettem részt vasárnap: a csíkszeredai unitárius egyházközség templomában Solymosi Alpár lelkész meghívására Pál János homoródszentmártoni lelkész teljesített szószéki szolgálatot, majd az istentisztelet után ugyancsak ő mutatta be az El a hontalanságba című, Az 1916-os román betörés az unitárius egyházközségek jegyzőkönyveiben alcímet viselő kötetet.

Minap magyar újságírók körében tölthettem tartalmas napot a Visegrádon megszervezett I. Kárpát-medencei Magyar Médiatalálkozón. Ismét találkozhattam azokkal a vajdasági, horvátországi, szlovéniai, kárpátaljai és felvidéki magyar kollégákkal, akik magyar nyelvű újságot írnak vagy magyar nyelvű rádió- és tévéműsorokat készítenek. Magyarul, magyar olvasótáboruknak, hallgatóságuknak, nézőiknek.

Zajlik az élet keleti és északi szomszédjainknál: Moldova Köztársaságban, Kisinyovban áll a bál, Ukrajna pedig forrong a meglepetésszerű eredményt hozó elnökválasztás után és a parlamenti választások előtt.

Ugye, az történt, hogy Kijevben a mágnás – vagy ahogy még emlegetik: oligarcha – Viktor Porosenko alulmaradt az államfői tisztségért folytatott választási küzdelemben, az elnökválasztást pedig egy hazájában – és az orosz nyelvterületen egyaránt – népszerű színész, Volodimir Zelenszkij nyerte.

A napokban egymást érték és váltották a hazai közéletben a nagy témák, mint az Úz-völgyi katonatemető kérdése, az európai parlamenti választások; a kormánypárt és a képviselőház elnökének bebörtönzése vagy a történelmi jelentőségű pápalátogatás. Így nem csoda, ha elsikkadtunk egy apró tény felett: a napokban lett/lesz 170 éves a székelyföldi és a barcasági magyar sajtó: 1849. április 16-a körül jelent meg Brassóban a Brassói Lap; az évben, pünkösd napján, május 27-én látott napvilágot Csíksomlyón a Hadi Lap; s június 7-én hagyta el a nyomdát Kézdivásárhelyen a Székely Hírmondó első száma.

A híradókat két téma uralja: az Európai Parlamenti választások és Liviu Dragnea házelnök, a kormánypárt elnökének börtönbe vonulása. S a tálalásból az derül ki, hogy a kettő szorosan összefügg, mert mindkét esemény Dragnea személyéhez kötődik: pártja – s lévén, hogy ő volt a párt arca – ő maga is vereséget szenvedett; ráadásul az igazságszolgáltatás számára kedvezőtlen ítéletet hozott az egyik, évek óta húzódó perében. Egyik csapás a másik után érte a politikust – ez derül ki a híradások többségéből.

Húsz évvel ezelőtt, 1999-ben voltam először riporttáborban, Baróton. Ez volt a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (közismert betűnevén: MÚRE) a harmadik riporttábora, az elsőt Kőhalomban, a másodikat a Nyárád mentén szervezték. A táborokban írt riportokból kötetek születtek, Erdély felfedezése sorozatcím alatt jelentek meg Kóborlás és helytállás, illetve Bekecs alatt Nyárád tere címen.

Minap a város promenádján kellett átvágnom – így hívják hivatalosan a színház és a park között kialakított teret, sétáló részt, amely mintegy meghosszabbítja és nagyméretűvé teszi a csíkszeredai Taps-teret –, és pár fiatal apukával kereszteztük egymás útját. Babakocsit toltak óvatosan és a büszkén mindahányan.

Minap a csíkszeredai Székely Károly Szakközépiskola és Szakmunkásképző ünnepén voltam. Az oktatási intézmény negyedszázada vette fel a Székely Károly nevet, s ez szolgáltatott alkalmat az ünnepre. Ami visszafogott, meghitt, családias volt. De ki volt Székely Károly? Nem messze Csíkszeredától, a Fiság menti Menaságújfaluban született 1862-ben, Csíksomlyón végezte a tanítóképzőt.

Idén kétszer is az urnák elé hívják az ország választópolgárait. E hónap 26-án kettő az egyben alapon vonulhatunk a szavazófülkébe: egyrészt az Európai Parlament tagjait választjuk meg, másrészt pedig az államfő által kiírt népszavazáson kell két, a hazai igazságszolgáltatási törvényekkel kapcsolatos kérdésre válaszolni. A másik szavazás pedig az év végén esedékes államfőválasztás.