Ha papírra vetettem volna a jókívánságot, mindenképpen külön kellett volna írnom az új év kifejezést, még akkor is, ha a szövegszerkesztő helyesírás-ellenőrző programja arra figyelmeztet, hogy jelentéstől függően a kiemelt szavakat egybe is lehet írni.
(tovább…) Continue ReadingKarácsonyra hangolódva
Idén december 22-én hajnalban lépünk át a csillagászati télbe. Az év leghosszabb éjszakája vár ránk, az elkövetkező időszakban viszont lerövidülnek a végeláthatatlannak tűnő téli esték, és lassú léptekkel közeledik a tavasz.
(tovább…) Continue ReadingÜnnepnevek… Mégis hogyan írjuk?
Ma egy olyan témáról beszélek, amely többször is előkerült az elmúlt években, de úgy érzem, hogy sohasem árt az ismétlés. Ilyenkor, az ünnepek táján egyre több hirdetés kerül az utcára, a különböző internetes oldalakra, a cégek nyereményjátékokat népszerűsítenek, köszönőleveleket küldenek a hűséges ügyfeleiknek, támogatóiknak, és közben a jókívánságok sem maradnak el. Számos idegen nyelv hatására több helyen is csupa nagy kezdőbetűs ünnepi üdvözletekkel lehet találkozni, ami a magyar helyesírás szabályai szerint helytelen.
(tovább…) Continue ReadingA Mikulás legendája
„Ha netán kétkednétek a Mikulás létezésében, legyen eszetekben: akit szeretnek, az van!” – írta a Nagyszakállúról Zeke László író és jogász.
(tovább…) Continue ReadingNovemberi jeles névnapok nyomában
Túl vagyunk a Márton-, illetve az Erzsébet-napon, közeledik a Katalin-nap, november végén pedig az Andrások ünnepelnek, mi pedig minden évben igyekszünk felköszönteni őket. Legtöbbször azonban nem is sejtjük, milyen szokások, hiedelmek fűződnek egy-egy névnaphoz.
(tovább…) Continue ReadingTúl a magyar szórvány napján
Egy nappal a magyar szórvány napja előtt, november 12-én gépeltem be a számítógépembe ezeket a szavakat Temesváron. Felvetődhet a kérdés, hogy miért ünnepeljük ezt a – csupa kisbetűkkel írandó – jeles napot…
(tovább…) Continue ReadingA magyar nyelv napjának küszöbén
Ma ráhangolódunk a csupa kisbetűvel írandó magyar nyelv napjára, amelyet minden év november 13-án ünneplünk, az alaphangot pedig egy jól ismert Nagy László-idézet adja meg. Így hangzik: „Nem elég magyar anyanyelvűnek születnünk, tanulnunk kell magyarul a sírig.”
(tovább…) Continue ReadingZenés kalandozás
Ma az operett, opera, és a musical világába kalauzolom Önöket, természetesen anélkül, hogy bármit is megpróbálnék elénekelni.
(tovább…) Continue ReadingHogyan lett a kerékből kör?
Ma olyasvalakiről lesz szó, aki az első magyar regény szerzője, sőt nyelvújítóként is maradandót alkotott. Dugonics András piarista szerzetesről, íróról, egyetemi tanárról van szó, aki kétszáznyolcvanhárom évvel ezelőtt, 1740. október 18-án született Szegeden. Ősei dalmát kereskedők voltak, a török kiűzése után telepedtek a Tisza-parti városba.
(tovább…) Continue ReadingAz emberközpontú nyelvművelőre emlékezünk
Harminc évvel ezelőtt, 1993. október 11-én hunyt el a szentgáli születésű nyelvész, nyelvművelő és egyetemi tanár, Lőrincze Lajos, aki azt vallotta, hogy a „magyar nyelv jövője a magyarság jövője is”. 1939-ben megnyerte az első Jó magyar kiejtési versenyt, és akkor ismerte meg a tiszta beszéd ügyéért is küzdő Kodály Zoltánt, akivel később nagyon jó barátságba került.
(tovább…) Continue ReadingKét világnap nagyító alatt
Ma két jeles dátumról fogok beszélni: október 1-jén volt az idősek világnapja, tegnap pedig az állatok világnapja. Bár számos ellenpéldát találunk az interneten, a helyesírási szabályzat szerint mindkét megnevezést kisbetűkkel írjuk.
(tovább…) Continue ReadingA golyóstoll nyomában
Egy idézettel kezdem a mai részt, kíváncsi vagyok, rájönnek-e, kire utalt a szerző. „Rendkívül széles érdeklődési körű személyiség volt. Ma akár a végletek emberének is nevezhetnénk: egy ideig a hipnózis foglalkoztatta, később vámügyekkel foglalkozó hivatalnokként tevékenykedett, de nem állt messze tőle az autóversenyzés sem. S ha már erre a területre is elmerészkedett, kidolgozott egy automatikus sebességváltót, amely iránt a General Motors mutatott nagy érdeklődést.
(tovább…) Continue Reading