Farkas-Ráduly Melánia

Néhány nap választ el az egyik legrégibb magyar ünnepnaptól, Szent István király napjától, a magyar államalapítás, illetve az állam több mint ezeréves folytonosságának emléknapjától. Szokás szerint idén is Budapesten lesz a központi megemlékezés, a kapcsolódó rendezvényeket pedig egyebek között így harangozták be a programturizmus.hu nevű honlapon: „Ismét eljött az idő, mikor együtt ünnepeljük Szent István királyunkat és az államalapítást. A Szent István-napi eseménysorozatot 2023-ban augusztus 18–20. között rendezik meg.

Állati nap van mögöttünk, elsősorban azért, mert Magyarországon tegnap volt az állatkertek napja, ez pedig jó alkalom arra, hogy néhány szót ejtsek az állatnevek helyesírásáról, emellett olyan szólásmondásokat is megemlítek, amelyeket bizonyára gyakran hallottak, de valószínűleg sosem próbálták kideríteni, honnan erednek.

„A tudomány döntő kérdése nem a »mit tudok?, hanem« a »honnan tudom, amit tudok?«. Hiszen ha nem tudom szakszerűen demonstrálni, hogy honnan tudom – akkor az nem tudomány, legföljebb hagyomány, sejtés vagy intuíció” – idéztem Nádasdy Ádám nyelvész, költő és műfordító szavait. Az ok egyszerű: november 3-án volt a Magyar Tudomány Ünnepe, amely kitüntetett esemény a magyar tudomány eredményeinek magyarországi bemutatásában.

„Fennkölt gondolkodású, emberszerető, bölcselő író: a magyar irodalom egyik klasszikusa. Írásmódja nem rokon sem Jókai Mór, sem Mikszáth Kálmán, sem Herczeg Ferenc stílusával; egészen másképp ír, mint bárki a koráig föllépő elbeszélők és színműírók közül. Munkáiból mélabús költőiség árad, hangulata és bája van minden írásának, eredeti zenéje prózájának. Társtalan író volt, magános fa kortársai között. Szellemének gyökerei a magyarság ezeréves földjéből táplálkoztak, őserejű művészetét nem rontotta meg semmi idegenszerűség” – írta Gárdonyi Gézáról Pintér Jenő irodalomtörténész A magyar irodalom története című átfogó művében.

„A növényevés csak akkor árt az egészségnek, ha a csősz észreveszi” – hangzik el a közismert, Kérem a következőt! című magyar rajzfilmsorozatban. A főhőse dr. Bubó, egy bagoly orvos, aki az erdő lakóit próbálja gyógyítani viszonylag kevés sikerrel. A nagyérdeműt 1974-től 1983-ig szórakoztatta: ez idő alatt három évad készült, összesen harminckilenc résszel, és bár közel négy évtized telt el az utolsó rész bemutatása óta, a sorozat a mai napig népszerű, nekem például az egyik kedvencem.

A mai rész ünnepi hangulatban fog telni, ugyanis kevéssel több mint tizenegy éve, 2012. július 20-án született meg hivatalosan a Szövegkovács. A gyökerei a 2003 és 2007 közé eső időszakba nyúlnak vissza: akkoriban beszélgettem Csíkszenttamáson, a már korrektorként dolgozó első unokatestvéremmel, Kósa Erikával arról, hogy milyen jó volna egy szöveggondozásra szakosodott vállalkozást elindítani. A székelykapu árnyékában felsorolt ötleteket a vélt üzleti akadályok miatt szinte azonnal elvetettük, és csak néhány év múlva, 2012-ben kerültek elő újra.

Ma a kitüntetések és díjak nevének helyesírásáról lesz szó, ugyanis számos példa van a helytelen írásmódra. Az ötletet egy, a mai naphoz köthető évforduló adta: 1833. október 21-én született Alfred Nobel svéd kémikus, vegyészmérnök, a dinamit feltalálója, a Nobel-díj alapítója. 1896. december 10-én hunyt el, a halála után pedig sokakat meglepett, amikor a végrendeletéből kiderült, hogy azt szeretné, ha a hagyatékát a fizikai, a kémiai, az élettan és orvostudományi, az irodalmi és a békedíjhoz használnák fel. Kifejezett kérése volt, hogy a díjak odaítélésénél ne játsszon szerepet a jelöltek nemzeti hovatartozása, hanem egyedül az, hogy az arra legérdemesebb kapja, függetlenül attól, hogy skandináv-e vagy sem. 1968-ban a Svéd Nemzeti Bank a Nobel-díjak kiegészítéseként megalapította a közgazdasági Nobel-emlékdíjat, amelynek célja a közgazdasági tudományok terén elért eredmények elismerése volt.

„A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.” Valószínűleg sokan rájöttek, hogy A Dunánál című költemény első két sorát idéztem; József Attila nevéhez fűződik, és a költő által szerkesztett Szép Szó című folyóirat 1936-os könyvnapi különszámában jelent meg először.