Bíró Béla

Mivel a Nyugat kifogyott az Ukrajna rendelkezésére bocsátható lövedékekből, az Egyesült Államok úgy döntött, hogy raktáron lévő kazettás bombáit bocsátja az ukránok rendelkezésére.

Európa vezető nagyhatalmát Németországot a közeljövőben kétszeres katasztrófa fenyegeti, nem csak az az orosz földgáznál négyszer drágább amerikai palagázárakkal és az amerikai protekcionizmussal, de a Peking ellen – az amerikaiak által megkövetelt – szankciókra adott kínai válaszokkal is szembe kell néznie.

A franciaországi „zavargások” után (az idézőjel arra utal, hogy alaposabb megfontolásra inkább egyfajta polgárháborúról van szó) Nyugaton is egyre többen vélik úgy, hogy az európai bevándorláspolitika csődöt mondott. Franciaország lángokban álló városai egész Európa számára forró figyelmeztetéssel érnek fel.

Nekünk jobbára csak arról van tudomásunk, hogy a nyugati mainstream média csak Magyarországot sorolja Putyin európai hívei közé. Pedig ez koránt sincsen így.

Romániának is érdeke lett volna, akárcsak Lengyelországnak, hogy elítélje a soros Európa Tanács-i magyar elnökség felfüggesztésének „kikényszerítésére” irányuló (minden jogi alapot nélkülöző) EP-döntést. Amennyiben mi is bármikor hasonló sorsra juthatunk.

Lassan lejáró szavatosságú államelnökünknek néhány éve sikerült az a ritka performansz, hogy – németként románnál jobb románná válva – egy hangsúlyosan nemzeti állam első emberévé avanzsáljon. Klaus Iohannis (született Johannis) ma már a Román Köztársaság elnöke. Második ciklusát tölti.

Jan Pisani-Ferry német közgazdász hívta fel a figyelmet arra, hogy a geopolitika (melyen a szerző világhatalmi törekvéseket ért) és a világgazdaság felvirágoztatására való törekvés két, merőben eltérő gondolkodásmódot képvisel, melyek lényegüknél fogva összeegyeztethetetlenek.

Időről-időre végigfut rajtunk a rémület: mi lesz, ha mégis? Mi lesz, ha a magunkra erőltetett közömbösség előbb-utóbb kifárad és kénytelenek leszünk szembesülni a TÉNYLEG felfoghatatlannal: a világ-, sőt az atomháború rémével?

Az utóbbi évtizedekben Kína mind nagyobb mértékben terjeszti ki befolyását a harmadik világ országaira. Ez a törekvés Amerikában és szövetségeiben is veszélyérzetet kelt és arra készteti őket, hogy maguk is erőteljesebben latba vessék lehetőségeiket befolyásolási zónái megtartásáért, illetve a korábban elhanyagoltak megszerzéséért.