A franciaországi „zavargások” után (az idézőjel arra utal, hogy alaposabb megfontolásra inkább egyfajta polgárháborúról van szó) Nyugaton is egyre többen vélik úgy, hogy az európai bevándorláspolitika csődöt mondott. Franciaország lángokban álló városai egész Európa számára forró figyelmeztetéssel érnek fel. A fenti összetett mondat utolsó tagmondatai Eric Gujernek a Neue Zürchrer Zeitung főszerkesztőjének minapi vezércikkéből származnak. A folytatás legalább ennyire figyelemre méltó: „A szabadjára engedett (ungesteuert) migráció és a rosszul értelmezett tolerancia túlterhelik a nyugati társadalmakat. Korrektúrákra ma már alig van lehetőség. Következésként még idejében ki kell dolgozni és végig kell vinni egy olyan irányvonalat, mely a kialakult helyzetben is lehetővé teheti az összeegyeztethetetlennek tűnő kultúrák valamiféle együttélését.”
Hogy mi lehet az a vezérgondolat mely köré az effajta irányvonalak kirajzolhatók egyelőre még csupán találgatható.
Franciaország mellett Itáliában a legforróbb a helyzet. A magyarok és a lengyelek, akik a leginkább ellenszegültek a kontrollálatlan bevándorlásnak legfőbb szövetségesüket – legalábbis az olaszországi választásokat megelőzően – Georgia Meloniban látták. A csalódás fájdalmasnak bizonyult. A kormányalakítást követően Meloni kénytelen volt beadni a derekát. Érthető módon. Ursula von der Leyen nyílt fenyegetése, miszerint az Unió rendelkezik a szükséges eszközökkel ahhoz, hogy Olaszországot sakkban tarthassa, igaznak bizonyult. A menekültek gyanánt aposztrofált illegális bevándorlókat – a szinte már reménytelenül eladósodott ország siralmas gazdasági helyzetében – Meloni kénytelen volt továbbra is befogadni. A frissen hatalomra jutott elnöknő kezdetben csak és csakis a bevándorlók uniós szétterítésében láthatta az egyetlen kiutat. Ezért az európai tanács tagjainak (az állam és kormányfőknek) két héttel ezelőtti csúcstalálkozóján is mint egyetlen elfogadható megoldáshoz, a kvótarendszerhez kellett ragaszkodnia.
Időközben azonban rá kellett ébrednie, hogy európai nyomás ide vagy oda, ez az álláspont fenntarthatatlan. Nem térhetett ki a magyar és a lengyel argumentumok elől, miszerint „nem a migráció kezelésére, hanem megállítására kell összpontosítani.” Az Európai Konzervatívok és Reformerek európai szekciójának Varsóban tartott találkozóján már maga is úgy vélte „Soha nem oldhatjuk meg a migrációs válságot, amíg az Európába érkező illegális bevándorlókat a tagállamokon belül akarjuk egymásra kényszeríteni.”
Ebben az egyetlen mondatban Orbán Viktor és Mateusz Morawiecki korábbi elgondolásainak minden lényegi vonása benne van. A migráció megállítása ugyanis nem jelenthet egyebet, mint Orbán Viktor kezdettől ismételt tételét: „Nem bajt kell Európába hozni, hanem a segítséget kell a rászoruló államokba kivinni”.
Meloni nem is mulasztotta el, hogy elismerését fejezze ki a (távollévő) magyarok és a (jelenlévő) lengyelek határozott állásfoglalása okán. (A Fidesz ugyanis nem lehetett jelen, hiszen nem tagja az EKéR-nek, a lengyel PiSz viszont már az.)
Orbán Viktor néhány nappal később Bécsben az osztrák kancellárral, Karl Nehammerrel és a szerb elnökkel, Alexandar Vučić-csal találkozott. A találkozó után Nehammer is leszögezte: „Az EU menekültügyi rendszere nem működik… Ezért Ausztria Magyarországgal és Szerbiával együtt kénytelen volt behúzni a menekültügyi féket. (…) Szövetségesek vagyunk az illegális migráció elleni harcban, s együtt lépünk fel a szervezett bűnözés ellen.”
Jelentős lépésnek tekintette, hogy „a migráció az európai politika napirendjére is felkerülhetett. Ausztria sok szövetségesre talált az új szabályozások bevezetésének kérdésében. A három ország között szoros rendőrségi együttműködés van. (…) Sikerült 700 embercsempészt letartóztatni.”
Ausztria is ragaszkodik az Unión kívüli országokban lefolytatott menekültügyi eljárásokhoz. A legfontosabb cél, hogy az emberek egyáltalán ne induljanak útnak. Ám ez a célkitűzés csak akkor lehet valóban európéer, ha „biztostani tudjuk, hogy az emberek biztonságos harmadik országokban is tisztességes eljárásban részesüljenek.”
A szerb elnök is kiemelte, hogy Szerbiának köszönhetően az Ausztriába bejutott migránsok száma 28 százalékkal csökkent. Az ország a Bosznia-Hercegovinával közös határa mentén is szigorította a beáramlást. Ami a migránsokat is elriaszthatja az észak-balkáni bevándorlási folyosótól.
Orbán Viktor is kiemelte, hogy minden kommunikáció, mely nem a „kívül kell várnod” üzenetén alapul, csakis meghívásnak minősülhet. Ezért ő a másik két államfőtől eltérően nyersebben és kendőzetlenebbül fogalmazott. Világosan kimondta, hogy Magyarország – nem mellékesen Ausztria és Nyugat-Európa számos más országának védelmében is – elutasítja az EU migrációs döntéseit. „A kötelező kvótát és a »migránsgettók«, migránstáborok építésére vonatkozó kötelezettséget sem fogadjuk el.” Azt sem rejtette véka alá, hogy „Magyarországnak nem csak az illegális migránsokkal és embercsempészekkel, de Brüsszellel szemben is meg kell védelmeznie önmagát.”
Mindez arra vall, hogy a jövőben az Unió is rákényszerül, hogy a bevándorlás tényeit immár komolyabban is számításba vegye.