Bíró Béla

A MOGYE körüli huzavona folytatódik. Kezdettől nyilvánvaló volt, hogy ha az egykor magyar alapítású Orvostudományi és a Gyógyszerészeti Egyetem és a Petru Maior Egyetem „egyesítésének” volt egyáltalán valamiféle racionális célja, az csakis a MOGYE tagozatának semlegesítése, a magyar tanárok és diákok arányának jelentéktelenné zsugorítása volt.

Annak ellenére is, hogy az egyetemi autonómiára való hivatkozással minden magyarokra vonatkozó döntést a Szenátus tagjainak többségi szavazatával lehetett meghozni. Eddig sem volt kétséges tehát, hogy ki a kakas a szemétdombon. (tovább…)

A parlamenti választásokat megelőzően azzal érveltem, hogy bár a migránsválság a nyelvi-kulturális kisebbségek érdekérvényesítési esélyeit súlyosan károsította, hiszen az úgynevezett párhuzamos társadalmak elutasítása szinte már hisztérikusan szajkózott uniós szlogenné vált, ez az állapot hosszabb távon ? éppen a bevándorló közösségek hagyományos értelemben vett asszimilációjának lehetetlensége miatt ? bizonyosan nem tartható fenn. (tovább…)

Aki olvassa az írásaimat, úgy érezheti, hogy jobbára minden ötletemet másoktól veszem. Nem téved. Valóban így van. Amit most írandó vagyok, szintén egy magyarszakos tanártól veszem, akivel szinte naponta együttgondolkodom. Az illető folyton elszörnyülködik azon az elméleten, mely évtizedeken át iskolai nyelvoktatásunk egyik alaptétele lehetett, hogy ugyanis a nyelvnek úgynevezett emeletei vannak. Azaz a nyelvet hangokból, szavakból és végül mondatrészekből kell úgymond felépítenünk. Ez tökéletes képtelenség, állítja. (tovább…)

A melegeket lehetetlen nem elfogadni. Persze elfogadni sem könnyű.

Főként a hívőket nem értem, amikor a homoszexualitást bűnnek, sőt valamiféle elfajzásnak tekintik. Hiszen ha a gender-elmélet alaptétele, miszerint a nemek társadalmi képződmények, és a környezetünk tesz férfivá vagy nővé, hamis, az csakis azt jelentheti, hogy a melegek „egészséges” emberből nem valamiféle perverz kísértés révén válnak meleggé, hanem annak születnek. (tovább…)

Úgy tűnik, a romániai társadalomnak közel negyedszázaddal a Ceau?escu-diktatúra megbuktatása után sem sikerült valamiféle nyugvópontra jutnia. A román politikai élet hektikus hangulatváltásaira mi sem jellemzőbb, mint hogy a mostani választásokon a román állampolgárok többsége egy olyan pártot szavazott vissza a hatalomba, melynek kormányát alig két évvel korábban a népharag kényszerítette lemondásra. Igaz, a plágiummal és korrupcióval vádolt Victor Ponta kormányát nem ugyanazok kényszerítették lemondásra, akik a szociáldemokratáknak aposztrofált demagógokat ismét kormányra juttatták. (tovább…)

Az élet legfontosabb eszköze a fennmaradásra a sokféleség. Az evolúció éppen azért volt – a szó szoros értelmében – kénytelen növény és állatfajok, vírusok és baktériumok hatalmas változatosságát kialakítani, hogy az élet folytonosságát biztosíthassa, azaz hogy az élővilág bármely földi körülmények közt reprodukálhassa önmagát, hogy a legkülönfélébb és a legváratlanabb katasztrófákat is képes legyen túlélni.

(tovább…)

A nemzeti érzés a politikai részvételhez, úgy tűnik, nem elegendő. Két okból sem. Egyrészt azért, mert a román parlamentbe való bejutás önmagában még nem garantálja azt a diadalérzetet, melyre a túlhajtott nemzeti önérzetnek szüksége lehetne. Másrészt azért, mert a román hatalom kényszerintézkedései által megfélemlített magyarok a túlságosan nagy magyar sikert önnön biztonságukat fenyegető veszélyként érzékelik. Retorzióktól rettegnek. És sok helyütt nem is teljesen alaptalanul. (tovább…)

A román-magyar viszony az utóbbi években ismét mélypontra süllyedt. A liberális-szociáldemokrata, majd technokrata kormányzat égisze alatt megindult az RMDSZ román-magyar együttműködésre alapozott stratégiájának eredményeként elért kisebbségi vívmányok lassú, de szívós visszavétele. A nyílt nacionalizmus ismét a román politikai cselekvés egyik alapmotívumává vált. Igaz, nem közvetlenül politikai eszközökkel. (tovább…)

Trump győzelme továbbra is az egész világot izgalomban tartja. Nem csak az Európai Unió vezetői tanácstalanok, nem csak Putyin eufórikus, nem csak a sokéves liberális karanténból kiszabadult Orbán Viktor készülődik Washingtonba, de a mi Gigi Becalink is elérkezettnek látja a pillanatot, hogy ? Trumppal való hasonlóságaira alapozva ? megnövekedett esélyekkel lépjen ringbe az állami főhatalomért. (tovább…)

Az új román családtörvény-tervezet számos olyan kérdést vet fel, melyeken korábban ritkán vagy soha nem gondolkodtunk el. Miben is áll egy család lényege? A család azon túl ugyanis, hogy egy férfi és egy nő természetes kapcsolata, mindenekelőtt két ember az átlagosnál szorosabb  viszonyrendszere is.

Márpedi g–  amint azt újabbkeletű kutatások sora bizonyítja – a társadalmi kapcsolatoknak legalább akkora szerepük van az egészség megőrzésében, mint az egészséges étkezésnek és a sportnak. (tovább…)

Államelnökünknek sikerült az a ritka performansz, hogy – németként egy románnál is jobb románná válva – a térség egyik leghangsúlyosabban nemzeti államának első emberévé avanzsáljon. Klaus Iohannis (született Johannis) ma már a Románia elnöke. Azt persze ő is kezdettől tudta, hogy sikere korántsem politikusi vagy intellektuális erényeinek volt köszönhető. Még csak román feleségének sem. Ő hihetetlenül jól jött annak a román nacionalizmusnak, melynek legfőbb törekvései közé tartozott, hogy a nemzetközi nyilvánosságnak bizonyíthassa: (tovább…)

A kortárs világ az ?egyenlőség, testvériség, szabadság? felvilágosodásban kanonizált értékein alapul. Ezek az értékek azonban nem maguktól értetődően tartoznak össze. A társadalmi gyakorlatban csak akkor válhatnak összeegyeztethetőkké, ha nem dogmák, hanem a konkrét helyzetekhez alkalmazható fogalmak gyanánt értelmezzük őket, melyeket folyton változó súlyozással illesztgetünk egymáshoz. Ad abszurdum fokozva mindhárom kategória antiértékké torzítható. (tovább…)