Bíró Béla

A nemrégen lezajlott amerikai választásokon a republikánusok elveszítették képviselőházi többségüket. Így aztán Donald Trump a demokraták jóváhagyása nélkül aligha folytathatja…

Minden forradalom alapeszméje a szabadság: a nemzet, a faj, a munkásosztály, a nemi hovatartozás szabadsága. A forradalmárok erre a szabadságigényre alapozva próbálják fellazítani vagy felszámolni azokat a kényszereket, melyek a társadalmakat korábban úgymond béklyóba verték.

A XX. század közepén, a párizsi ’68-as lázadások időszakában azonban a gazdaság irányítói ráébredtek arra, hogy ezeket a hatalmukat veszélyeztető törekvéseket, azaz magukat a forradalmakat is a saját szolgálatukba állíthatják. (tovább…)

Miközben minálunk a végső előkészületek zajlottak a „Nagy Egyesülés” 100. évfordulójának megünneplésére, Kínában egy He Dzsiankui nevezetű fiatalember a Youtubon  bejelentette, hogy két mesterségesen manipulált génstruktúrájú kislány, az angol kifejezéssel „Designerbaby” (barkácskisded) látott napvilágot: Lulu és Nana.

A bejelentést, melyre a Hongkongban esedékes genetikai Kongresszus előestéjén került sor, világméretű felháborodás fogadta. (tovább…)

Néhány éve minálunk is általánossá vált a Black Friday-nek (azaz szerencsepénteknek) nevezett olcsóáru-vadászat szertartása. Az internetről, a bevásárlóközpontok reklámfüzeteiből a szó szoros értelmében elborítanak a nagyobbnál-nagyobb árengedményekről tudósító reklámok.

Mindezzel lényegében nem is volna baj. Csakhogy az egész felhajtás értelme abban merül ki, hogy a kereskedők és a beszállítók a lehető leghamarabb megszabadulhassanak immár eladhatatlannak bizonyult áruiktól. Minél gyorsabban forog a pénz, annál nagyobb a haszon. (tovább…)

A kedves olvasó viszonylag gyakran hallhat a kiveszésre ítélt gorillák, hátúszó bálnák (német kifejezéssel Finnwalle), elefántok vagy orángutánok megmentesére irányuló nemzetközi összefogásról. Mivel mindenki által ismert nagyvadakról van szó és a mentési akciók általában sikeresnek is mondhatók ezek az információk meg is ragadnak az emlékezetben. Sőt bizonyos megnyugvással is eltöltenek bennünket. A veszély reális ugyan, de mi emberek változtathatunk a helyzeten. (tovább…)

Ceaușescu alatt divat volt a román elsőbbség hangsúlyozása, melynek talán csak románul volt neve, s az is ironikus, a protocronism. Ezt az– akkortájt mániákussá fokozódó – törekvést már a román értelmiségiek egy jelentős része is nevetségesnek találta – s már amennyire a kor körülményei között lehetett – igyekezett is nevetségessé tenni. A rendszerváltás nyomán az irónia legitimáltatott, aztán lassacskán meg is feledkeztünk róla. (tovább…)

A minket is közvetlenül érintő német demokrácia kínban van.

Angela Merkel – hesseni kudarcot követő – visszalépése az utódlás kérdését akuttá tette. A kancellárasszony bejelentette lemondását a pártelnökségről, s mivel többszörösen kinyilvánította, hogy a győztes párt pártelnökének egyben kancellárnak is kell lennie, a helyébe lépő pártelnök szinte bizonyosan kancellár is lesz. Legalábbis a jelenlegi tényállás szerint. (tovább…)

A MOGYE körüli huzavona folytatódik. Kezdettől nyilvánvaló volt, hogy ha az egykor magyar alapítású Orvostudományi és a Gyógyszerészeti Egyetem és a Petru Maior Egyetem „egyesítésének” volt egyáltalán valamiféle racionális célja, az csakis a MOGYE tagozatának semlegesítése, a magyar tanárok és diákok arányának jelentéktelenné zsugorítása volt.

Annak ellenére is, hogy az egyetemi autonómiára való hivatkozással minden magyarokra vonatkozó döntést a Szenátus tagjainak többségi szavazatával lehetett meghozni. Eddig sem volt kétséges tehát, hogy ki a kakas a szemétdombon. (tovább…)

Aki olvassa az írásaimat, úgy érezheti, hogy jobbára minden ötletemet másoktól veszem. Nem téved. Valóban így van. Amit most írandó vagyok, szintén egy magyarszakos tanártól veszem, akivel szinte naponta együttgondolkodom. Az illető folyton elszörnyülködik azon az elméleten, mely évtizedeken át iskolai nyelvoktatásunk egyik alaptétele lehetett, hogy ugyanis a nyelvnek úgynevezett emeletei vannak. Azaz a nyelvet hangokból, szavakból és végül mondatrészekből kell úgymond felépítenünk. Ez tökéletes képtelenség, állítja. (tovább…)