Január elsejétől Románia vette át az Európai Unió Tanácsának elnöki tisztjét. Az átadásra január 10-én kerül sor, Jean-Claude Junckernek, az Európai bizottság elnökének és biztosainak jelenlétében.
Az eseményt azonban komoly európai viharok előzték meg. Ezekről különös módon a romániai magyar sajtó nemigen tudósított. A dolog érthető. Kínban vagyunk. Juncker a Welt am Sonntagnak ugyanis azt nyilatkozza, hogy „a bukaresti kormány nem fogta fel, mit jelent az európai államok (az Európai Tanács B.B.) vezető tisztjét betölteni…
A világos cselekvés csakis annak készségén alapulhat, hogy másokat is meghallgassunk, és az eltökélt akaraton, hogy a saját célokat a közös céloknak rendeljük alá. Ez iránt kétségeim vannak. Romániának ahhoz, hogy Európa kompakt egységéért szállhasson ringbe, egyszer odahaza kellene nemzeti egységet teremtenie.”
Nos, ezeket a mondatokat hajlamosak vagyunk szinte már lelkesen aláírni. Csakhogy sajnos itt nem rólunk van szó. Juncker nem azt kifogásolja, hogy a román kormányzat a nyelvi-kulturális és társadalmi kisebbségeket nem hallgatja meg és a román nyelvi-kulturális nemzet törekvéseit nem rendeli alá a (minket, kisebbségeket is magába foglaló) állampolgári közösség céljainak. No nem. S hogy félreértés ne essék, a következő mondatokban Juncker – látszólag összefüggéstelenül, valójában nagyon is „logikusan” – arról kezd beszélni, hogy személyesen kezdeményezte az európai Néppárt szekciójánál a néppárti érdekekkel összeegyeztethetetlen politikát folytató magyarországi FIDESZ kizárását. Ez – teszi hozzá nyilvánvaló keserűséggel – nem történt meg. Pedig Orbán szisztematikusan dezinformálja az európai nyilvánosságot. Erre példa gyanánt Orbánnak azt az állítását hozta fel, hogy az angol Brexitben neki magának (mármint Junckernek) is meghatározó szerepe lett volna. Hogy miért nem lett, nem részletezi. A logika nyilvánvaló. Juncker a román társadalom magyarellenes érzelmeire alapozva próbálja „jóvá tenni” a Romániáról mondottakat.
Annál is inkább, mert Dăncilă miniszterelnöknő – Európai fórumokon hangoztatott – mondatai, miszerint az „EU Romániával szembeni kritikus magatartása csak és kizárólag azon alapul, hogy Románia kelet-európai ország” nagyon a magyar argumentumokra emlékeztet. A miniszterelnöknő azt is követelte, hogy államát az Unió „kellő módon respektálja”, s amíg ez nem történik meg, addig „a támadásokat nem fogjuk szívünkre venni”.
Ezek a mondatok meglehetősen vészjóslóan hangzanak. Nem csak Johannis államelnök véli úgy és hangoztatja az európai nyilvánosságban is, hogy országa a 12. órában is felkészületlen, de a nyugati politikusok többsége is. Odáig menően, hogy a német CDU külpolitikai szakértője, Elmar Brok is úgy vélte, hogy az Európai Parlamentnek Románia esetében is mérlegelnie kellene egy 7. cikkely szerinti jogállami eljárás megindítását. Ez az eljárás, mely az ország szavazati jogának megvonásával járna, ez idő szerint csupán Magyarország és Lengyelország ellen van folyamatban. Annak gondolata is felmerült, hogy Románia kiiktatásával a soron következő állam, Finnország töltse be a Tanács elnöki tisztjét.
Nyilvánvaló: nem babra megy a játék. Romániának ugyanis az Unió történetének egyik legkritikusabb időszakában kell betöltenie a Tanács elnöki tisztségét. Az európai uniós választások előtt ugyanis több meghatározó jelentőségű jogalkotási eljárásnak kell lezárulnia. Dűlőre kell vinni a Brexitet lehetőleg úgy, hogy a briteknek jobban fájjon; jóvá kell hagyni az Unió költségvetését, lehetőleg úgy, hogy az főként a V4-nek fájjon; meg kell szervezni az európai választásokat úgy, hogy az a jobboldalnak fájjon; s valamiféle (végső) megoldást kell találni a migráció kérdésére, úgy hogy az ne csak a magállamoknak fájjon.
A mai román kormány (mely – több kelet-európai társához hasonlatosan – szuverenitásában érzi veszélyeztetve magát) szerfelett megbízhatatlan. Azt azonban (a román jogállam tényleg siralmas állapota ellenére is) kockázatos volna megtenni, hogy a fenyegetéseket beváltsák, hiszen ezzel Romániát (magyarokkal szembeni ellenszenvek ide vagy oda) könnyen a V4-ek karjaiba kergethetnék.
Így aztán okosabbnak látszott (kemény külföldi fenyegetések és a hazai tüntetések nyomása alatt) valamiféle amiábilis megoldást találni. Kurz, a Tanács jelenlegi elnöke valóban a 12. órában Bukarestbe látogatott. S úgy tűnik, sikerült is valamiféle megegyezésre jutni. Amint azt Guy Verhofstadt, az Európai Parlament Liberális-Demokrata Szövetsége (az ALDE) frakcióvezetőjének üdvözletéből megtudhatjuk, a román liberálisok (itt nyilván a román ALDE-ról van szó) ígéretet tettek, hogy a Velencei Bizottság korábbi és újabban kezdeményezett ajánlásainak szellemében az európai utat fogják követni. „Elvárjuk tőlük – írta Verhofsatadt –, hogy tartsák magukat ezekhez az ígéretekhez. Ha megteszik, akkor jól megérdemelt helyük lesz az ALDE családban. Ha nem, akkor nem.”
A román elnökség mottója „A kohézió közös európai érték.” Hogy a Dragnea-Dăncilă kettős mennyire fogja betartani ígéretét, nehéz kérdés. A belháború mindenesetre folytatódik tovább. Sem a kormány, sem az államelnök nem hajlandó engedni. Dragnea a börtönbüntetéstől való szabadulására játszik. Johannis újabb elnöki mandátumát akarja bebiztosítani. E pillanatban Johannis második nekifutásra sem hajlandó az új minisztereket elfogadni, s a legfőbb ügyész leváltásába sem hajlandó belemenni. Ő az egyetlen tényező az országban, mely szembe tud szállni a többség akaratával. Az igazságügyminiszter Johannist vádolja törvénytelenséggel, Johannis az igazságügyminisztert. Sajnos az egyik sem sokkal jobb, mint a másik…
Az Unió vezetése megnyugodhat: A szemben álló hatalmak elfoglalják egymást. Románia nem sok vizet fog zavarni a Tanács élén. Még akkor sem, ha az ígéretek nem sokat számítanak, azokhoz csak az ostobák tartják magukat.
Márpedig effélék minálunk nemigen vannak.