Bíró Béla

A melegeket lehetetlen nem elfogadni. Persze elfogadni sem könnyű.

Főként a hívőket nem értem, amikor a homoszexualitást bűnnek, sőt valamiféle elfajzásnak tekintik. Hiszen ha a gender-elmélet alaptétele, miszerint a nemek társadalmi képződmények, és a környezetünk tesz férfivá vagy nővé, hamis, az csakis azt jelentheti, hogy a melegek „egészséges” emberből nem valamiféle perverz kísértés révén válnak meleggé, hanem annak születnek. (tovább…)

Az élet legfontosabb eszköze a fennmaradásra a sokféleség. Az evolúció éppen azért volt – a szó szoros értelmében – kénytelen növény és állatfajok, vírusok és baktériumok hatalmas változatosságát kialakítani, hogy az élet folytonosságát biztosíthassa, azaz hogy az élővilág bármely földi körülmények közt reprodukálhassa önmagát, hogy a legkülönfélébb és a legváratlanabb katasztrófákat is képes legyen túlélni.

(tovább…)

Az új román családtörvény-tervezet számos olyan kérdést vet fel, melyeken korábban ritkán vagy soha nem gondolkodtunk el. Miben is áll egy család lényege? A család azon túl ugyanis, hogy egy férfi és egy nő természetes kapcsolata, mindenekelőtt két ember az átlagosnál szorosabb  viszonyrendszere is.

Márpedi g–  amint azt újabbkeletű kutatások sora bizonyítja – a társadalmi kapcsolatoknak legalább akkora szerepük van az egészség megőrzésében, mint az egészséges étkezésnek és a sportnak. (tovább…)

Államelnökünknek sikerült az a ritka performansz, hogy – németként egy románnál is jobb románná válva – a térség egyik leghangsúlyosabban nemzeti államának első emberévé avanzsáljon. Klaus Iohannis (született Johannis) ma már a Románia elnöke. Azt persze ő is kezdettől tudta, hogy sikere korántsem politikusi vagy intellektuális erényeinek volt köszönhető. Még csak román feleségének sem. Ő hihetetlenül jól jött annak a román nacionalizmusnak, melynek legfőbb törekvései közé tartozott, hogy a nemzetközi nyilvánosságnak bizonyíthassa: (tovább…)

A Sargentini-jelentés több mint kétharmados  strasbourgi megszavazása és a német sajtó Kelet-Közép-Európáról szóló cikkei azt a benyomást kelthetnék az emberben, hogy Nyugaton minden rendben van, csupán minálunk recsegnek-ropognak a demokratikus jogállam eresztékei. Hogy minálunk tényleg recsegnek-ropognak, tény. S a hatalom Magyarországon és Lengyelországban is mind több hatáskört ragad magához Ez is igaz. (tovább…)

Nem is hallottam róla, pedig maga a film több mint két éves, nemzetközi fesztiválon aratott sikert. Magyarországon azonban csupán a…

Donald Trump annak ellenére is folytatja kereskedelmi háborúit, hogy azok korántsem váltják be azokat a reményeket, melyeket az amerikai elnök hozzájuk fűzött. Mind nyilvánvalóvá válik, hogy egyrészt az érintett államok is büntetővámokkal válaszolnak, másrészt, hogy az amerikai vámok nem csak Kínát, Európát és Japánt sújtják, de közvetve magukat az amerikai cégeket, sőt a külföldre telepített amerikai vállalkozásokat is. (tovább…)

A román belpolitika az utóbbi hetekben végre áttörte a nemzetközi sajtó ingerküszöbét. A pénteki majd a szombati, a tüntetők és a készenléti rendőrség közti – jóideje példátlan – összecsapások nyomán a német Die Welt több cikkben is reagált a romániai eseményekre.

Joggal. A román kormány törvénymódosításai valóban vitathatók, s az sem kétséges, hogy alapvető vonatkozásokban a korrupcióellenes harc tompítását célozzák, azaz élvonalbeli jobboldali román politikusok büntetőjogi eljárásoktól való mentesítését szeretnék „kiharcolni”. (tovább…)

Trump hatalomra jutása óta mind egyértelműbbé vált, hogy – választási kampányban hangoztatott – jelszava az Amerika first nem annyira belpolitikai, mint inkább külpolitikai tartalmú, a – természetesen alapvetően más hátterű, de lényegi törekvéseiben félelmetesen hasonló – hitleri Deutscland über alles 21. századi megfelelője. Trump minden cselekedete az Amerikai Egyesült Államok világhatalmi pozíciójának megerősítésére és az amerikai dominancia-igénnyel szembeni bárminő ellenállás letörésére irányul. (tovább…)

Az éghajlatváltozás a jövőben –  úgy tűnik – a turizmust is alaposan felforgatja. Az elviselhetetlen meleg, vagy a hurrikánszerű viharok elől mindenki megpróbál külföldre menekülni. Legalábbis az, akinek pénze van hozzá, hiszen a turistaáradat az árakat is mind inkább felveri.

Az egyik párizsi lap tudósít róla, hogy vannak párizsi kávéházak, ahol egy csésze kávé 23 euróba kerül, de a mind súlyosabb vízhiány miatt a melléje rendelt pohár vízért is elkérik a 20 eurót. Nem hittem a szememnek amikor elolvastam. Angol turisták arról panaszkodnak, hogy a spanyol tengerparton fekvő Benidorm üdülőhelyen katasztrófa a nyaralás. (tovább…)

A maszol.ro-n megjelenet Még egyszer a migrációról című cikkemben azt merészeltem állítani, hogy „A Szaharán aluli afrikai államokban, ahogyan a felvilágosodást megelőző Európában is, ma még a közösségnek az egyén fölötti korlátlan rendelkezési joga érvényesül. A mi XXI. századi mérsékelt égövünkön az egyén az, aki kontrollálatlanul rendelkezhet a közösség sorsa fölött. Egyik esetben a közösség az élet és a halál ura, másikban az individuum. A halálos ítélet hatályon kívül került. A nők egyenjogúakká váltak (ha valóban igen) a férfiakkal, a gyerekeknek már 10 éves kortól vagy még korábbról szexuális jogaik vannak. (tovább…)

A lélegzetvételnyi szünetek mind rövidebbek. Alig emésztettük meg a több száz áldozattal járó japán katasztrófát, nyakunkba szakadt a görög tűzvész. Mikor a víz, mikor a tűz. És egyik esetben sincs menekülés. Fennkölt gyászbeszédek, kétségbeesés, s egyre gyakoribb fásultság.

Ausztrál meteorológusok számolták ki, hogy mindez lassan valamiféle fátum.

Ha így mennek tovább a dolgok, a fennvaló sem lesz képes megkímélni minket a csapásoktól. Mi, európaiak, ha minden így megy tovább, (tovább…)