Ambrus Attila

Megkérdezték Sophie Schönberger jogászprofesszort, hogy megmenekülhet-e a pusztulástól a demokrácia. A német gondolkodó, aki februárban megjelent könyvében a demokrácia válságának okát és gyógymódját keresi, azt válaszolta: „Igen, ha belátjuk, hogy a demokrácia nem az elitek párbeszédéből tanulható, hanem csak a mindennapi életben sajátítható el. Például a kocsmában…”

Kosztolányi portugálul olvasott, amikor még nem tudott portugálul. Leírja, mekkora öröm volt egy regényben már ismerős szófordulatokra lelni. Amikor a francia nyelvtant tanulmányozta, rájött, hogy aki ismeri a frank grammatikát, az nemcsak okosabb lesz általa, hanem becsületesebb is, hiszen ez a nyelv mind értelmi, mind erkölcsi tekintetben tisztít.

Arra kért egy kedves barátom, lapszerkesztő, hogy válasszak ki egy tárgyat, amely a leginkább jelképezi a letűnt XX. századot. Legkézenfevőbb volt a fotográfiáim közt keresni. Kezembe akadt egy fénykép. Nem rólam készült, nem is én készítettem. Egy rokonom hagyatékából került hozzám, amikor a barátai, szomszédai a halála után szétkapkodták holmijait.

Sok minden van, mi csodálatos – írta Arisztotelész –, ám az embernél semmi sem csodálatosabb! Sok mindenben igaza volt a görög bölcsnek, de ebben az egyben biztosan nem. Sok megállapításával vitatkoztak a történelem folyamán a bölcsek, talán csak ezzel a nagyképű dicsekvéssel nem.

Egy friss kutatás szerint a mindent látó, és a normaszegést megbüntető Istenbe vetett hit nem előfeltétele ugyan a modern társadalomnak, ám fenntartásához jelentős mértékben hozzájárult.

Kevesen tudják, hogy gyermeknapot a világon először Kemal Atatürk hirdetett, azzal a megjegyzéssel, hogy valójában a gyerekektől függ a nemzet jövője.

Olvasom Mircea Toma médiaszakértő okfejtését arról, hogy miért nem hisznek a sajtónak a romániai lakosok, és miért bíznak vakon a közösségi médiának. Mivel korábban engem is foglalkoztatott a kérdés, hogy a lakosságnak miért csak 29 százaléka tartja megbízhatónak a sajtót, megosztom a hallgatóval, hogy mire jutottam a sajtó védelmében.

Ha létezik használható nyelvtechnológia, akkor még a kevés beszélővel rendelkező nyelvek is biztosíthatják túlélésüket.

A könyvekben már az írók, költők, filozófusok sem hisznek. Nem kellett kivárni a Ray Bradbury vizionálta hatósági olvasási tilalmat, a könyvégetés állami támogatását, a könyv mára sokak szerint halott, legfeljebb haláltusáját vívja.

A sajtó szavahihetősége ugyancsak megkopott. Az újságírók is tehetnek róla. A hírhajszában gyakran ellenőrizetlen tartalmak jelennek meg, a helyesbítés pedig elsorvadóban van.