Ilyenkor nyárutón, az érettségi vizsga második szakaszának eredményhirdetése után, nemcsak a középiskolát végzett fiatalok, nemcsak a szüleik, hanem az erdélyi magyar közösség is mérleget von. Hogyan teljesítenek fiataljaink, hogyan vizsgáznak iskoláink, hol állunk a többségi társadalomhoz képest e nemes versengésben? Legalább annyira izgalmas kérdés ilyenkor, hogy hol végeznek a magyar többségű megyék országos összehasonlításban, a magyar iskolák, mint az, hogy ki nyeri a Bajnokok Ligáját.
Sőt! Ennek a vetélkedésnek számunkra tétje is van. Nem is akármilyen. Amikor a kilencvenes években a bukaresti örménység jövőjéről faggattam Mihai Stephant, a közösség akkori elnökét, ő egyértelműen az oktatás minőségének biztosítását, hasznának felismerését nevezte meg a jövő zálogaként.
Az idei érettségi eredményeket áttekintve elégedettek lehetünk, de nem nyugodhatunk meg. A szórványban működő magyar tannyelvű iskolák diákjai jól teljesítettek, s a tömbmegyék is a derék középmezőnyben végeztek, s bizonyára a legjobb eredményt elérő megyék közé kerülnének, ha csak az anyanyelven letett vizsgák eredményeivel számolnánk. Évről évre eszünkbe jut a hatályos oktatási törvény előírása a román nyelv tanításáról a kisebbségi iskolákban. Miként az is, hogy ezt még nem alkalmazzák a középiskolában, és további négy évet kell várnunk arra, hogy nulladik osztálytól tizenkettedikig külön tanterv szerint oktassák azokat a diákokat, akiknek nem anyanyelve a román…
Közben nemzedékeket fosztanak meg attól a lehetőségtől, hogy szülőföldjükön, Erdélyben maradjanak, mert itt a munkavállalásnak ma már az egyik feltétele a román nyelv ismerete. A román anyanyelvűek számára kidolgozott irodalom tanításának programja kisebbségiek számára teljesen alkalmatlan volt a nyelvtanulásra. Az illetékesek sokáig pató páli hozzáállása sok magyar fiatal érettségi diplomájába került és kerül. Ez most változott. Idén kisérettségiztek azok a diákok, akik új tanterv szerint, új tankönyvekből tanultak románul. Talán csak a szemlélet maradt a régi, amire Borboly Csaba éllel azt mondta: a román nyelvtanulás a kisebbségnek inkább joga, mint kötelessége.
A magyar kisebbség képzettségi foka a megmaradás, az asszimiláció és a kivándorlás mérséklésének az eszköze.
Új fejlemény, hogy egyre több érettségizett fiatal gondolja úgy, fölösleges egyetemi tanulmányokat folytatni. Az egyetemi oktatásunk hibáit leghamarabb a fiatalok ismerik fel. Azt látják, hogy a felsőfokú képzés nem alkalmazkodik a munkaerő-piaci követelményekhez, két-három diploma, doktori cím sem elegendő biztosíték a munkahelytaláláshoz. Nagy hiba lenne azonban a fiatalokat abban a tévhitben hagyni, hogy a tanulás káros az egészséges és eredménye életvitelre, s a számukra felkínálkozó életút, a nyugati szakképzetlen munka vállalása a helyes.
A tudás hatalom ma sem tartalmatlan közhely.
Nemrég egy közösségszervezővel beszélgettem, akiről kiderült: biológus. Megkérdeztem, mi késztette arra, hogy közösségépítésre adja a fejét. Azt válaszolta: a hangyák. Majd hozzátette: a hatékony együttműködés a hangyák sikerének kulcsa, s az apró rovarok munkamódszere az embereket is hozzásegítheti a jobb döntéshozatalhoz. A kutatások szerint az egyedül élő hangyák rosszabb döntéseket hoznak, például fészekválasztáskor, mint a csoportban élők. A döntéshozatal terhének megosztásával a közösségek elkerülik azokat a hibákat, amelyeket az egyedül élők követnek el, amikor túl sok információ árasztja el őket.
Lám, hogyan lehet a hangyák életének tanulmányozásával közösségeket megtartó következtetéseket levonni. És azt a tanulságot, hogy csak a kitartó munka, a szorgalom, az együttműködés lehet a siker titka. Az erdélyi magyar közösségnek is.