Ambrus Attila

Meglepődött Ligia Deca oktatási miniszter, hogy az idei végzősök közül sokan nem érettségiztek. 32 ezer 12. osztályt kijárt fiatal nem is jelentkezett a vizsgán. Az adat azért is aggasztó, mert csak elmélyíti azt a válságot, amit az iskolaelhagyás jelensége okoz a romániai társadalomban.

Több száz újságírót bocsát el Európa legjövedelmezőbb lapja. A Bild a szerkesztőségi munka nagy részét a mesterséges intelligenciára bízza.

Megkérdezték Sophie Schönberger jogászprofesszort, hogy megmenekülhet-e a pusztulástól a demokrácia. A német gondolkodó, aki februárban megjelent könyvében a demokrácia válságának okát és gyógymódját keresi, azt válaszolta: „Igen, ha belátjuk, hogy a demokrácia nem az elitek párbeszédéből tanulható, hanem csak a mindennapi életben sajátítható el. Például a kocsmában…”

Sok minden van, mi csodálatos – írta Arisztotelész –, ám az embernél semmi sem csodálatosabb! Sok mindenben igaza volt a görög bölcsnek, de ebben az egyben biztosan nem. Sok megállapításával vitatkoztak a történelem folyamán a bölcsek, talán csak ezzel a nagyképű dicsekvéssel nem.

Egy friss kutatás szerint a mindent látó, és a normaszegést megbüntető Istenbe vetett hit nem előfeltétele ugyan a modern társadalomnak, ám fenntartásához jelentős mértékben hozzájárult.

Kevesen tudják, hogy gyermeknapot a világon először Kemal Atatürk hirdetett, azzal a megjegyzéssel, hogy valójában a gyerekektől függ a nemzet jövője.

Olvasom Mircea Toma médiaszakértő okfejtését arról, hogy miért nem hisznek a sajtónak a romániai lakosok, és miért bíznak vakon a közösségi médiának. Mivel korábban engem is foglalkoztatott a kérdés, hogy a lakosságnak miért csak 29 százaléka tartja megbízhatónak a sajtót, megosztom a hallgatóval, hogy mire jutottam a sajtó védelmében.

A könyvekben már az írók, költők, filozófusok sem hisznek. Nem kellett kivárni a Ray Bradbury vizionálta hatósági olvasási tilalmat, a könyvégetés állami támogatását, a könyv mára sokak szerint halott, legfeljebb haláltusáját vívja.

Olvasom, hogy nagy bajban vannak a tengerparti vendégfogadók. Lasszóval sem tudnak szakácsokat, pincéreket, szobalányokat fogni. Mert nincsenek. A szegény megyék a legszegényebbek, hiszen fiataljaik külföldre távoztak, így ahonnan tavaly, tavalyelőtt még jöttek a tengerpartra pénzt keresni, már onnan sem jönnek. Súlyos gond a népfogyatkozás.

Bizonyára elfogult vagyok, életem első negyedszázada, amit a kommunizmusban éltem le nem avat objektív véleménymondóvá. De a szubjektíven formált, tapasztalatokra alapuló sejtésem a kommunizmussal kapcsolatban talán mégis közelebb áll a valósághoz, mint azoknak a tízen- vagy huszonéveseknek a bizonyossága az üdvözítő eszméről, akik egyetlen percig sem élvezhették áldásait.

A falanszter szót eredetileg az utópista szocialisták egyike, a francia Charles Fourier használta a szocialista társadalom alapsejtjének megnevezésére. Szerinte a távoli jövőben az emberek kb. kétezres csoportokban élnek majd közös lakó- és munkatelepeken, amelyeken mindenki a neki legkedvesebb munkát választhatja, s egyenlő arányban részesül a közös javakból.