Ma az -ó, -ő, illetve az -ós, -ős képzők kapják a főszerepet. Az -ó, -ő képzős melléknévi igenévvel kezdem, amely egyaránt vonatkozhat alkalmi, valamint rendszeres, állandósult cselekvésre, folyamatra.
Az elsőre jó példa a különírt tanuló diák szókapcsolat, amely egy olyan diákra utal, aki ebben a pillanatban készül a vizsgára. A rendszeres, állandósult cselekvésre, történésre, folyamatra vonatkozó melléknévi igenevek ezzel szemben nemegyszer különféle összetételek előtagjai. Például: fekvőbútor, sétálóutca, mosogatószivacs. A felsorolt kifejezések mindegyikét egybeírjuk.
Szeretnék kitérni a már említett mosogatószivacsra, amely az egyik kedvenc példám ebben a témában. Néhány éve szerettem volna vásárolni egyet, amikor az egyik csomagoláson észrevettem, hogy külön van írva a kifejezés. Elképzeltem, hogy hány meg hány háziasszony örülne egy olyan szivacsnak, amelyik magától mosogat, ugyanis a különírt változat ezt sugallta.
Egyébként a rendszeres, állandósult cselekvésre, folyamatra vonatkozó melléknévi igenevek közül több is főnévvé vált, ilyen például a szántó, a tanító, a lelátó, a sportoló és a szorító. A Nyelvművelő kéziszótár szerint ez az átalakulás ma is igen gyakori, különösen a vulgáris árnyalatú köznyelvben: a beugró, az erősítő, a parkoló, a kiegészítő, illetve a kitűző szavaink is így születtek meg. Az is előfordulhat, hogy az igei jelentés elhomályosul, és az igenév melléknévvé válik. Például: forró, kitűnő.
„Az -ós, -ős képzős melléknevek a konkrét, alkalmi jelentésű igenevekkel szemben állandó vagy tartós, ismétlődő, szokásos cselekvést, történést, állapotot, illetve ilyenre való hajlamot fejeznek ki” – olvasható a nyelvművelő szótárban. Eszerint a többi között beszélhetünk borongós időjárásról, bicegős járásról, hízelgős természetről, mulatós kedvről, rúgós lóról, valamint végzős osztályról.
Nem maradhat ki a létező, valóságos, igaz jelentésű való igenév, amely mellett elterjedt a valós melléknév. Bár ez rövidebb, mint a szinonimái, például a valóságos és a reális, a nyelvészek szerint kényelmes, híg tartalmú divatszó. Egyebek között a valós igények szókapcsolatban fordul elő, amelyre 11.700 találatot adott ki a legnagyobb internetes keresőoldal. Helyette olyan árnyalatos jelzőket használhatunk, mint például a valóban meglévő, a létező, a fennálló, a kézzelfogható, a nem kitalált, a biztos, a hiteles és a megalapozott.