Ezen a héten két jeles napot is ünnepeltünk. November 13-án, azaz hétfőn volt a magyar nyelv napja, majd rá két napra, november 15-én a magyar szórvány napja.

November 13-át 2011-ben nyilvánította a magyar nyelv napjává a magyar országgyűlés, annak emlékére, hogy 1844-ben ezen a napon fogadták el a magyart államnyelvvé tévő, a magyar nyelv és nemzetiségről szóló törvényt.

Ez annak idején hatalmas előrelépésnek számított, ugyanis sokáig a német volt a hivatalos nyelv Magyarországon, és a magyar nyelvről a felsőbb körökben úgy vélekedtek, hogy alkalmatlan a tudományok művelésére, sőt a magyar kancellária szerint hivatalos használatra sem volt alkalmas. Ezzel szemben az 1844-es rendelet többek között kimondta, hogy ?Az országgyűléshez bocsátandó minden kegyelmes királyi Leiratok, Előadások, Válaszok, és Intézvények ezentúl egyedül magyar nyelven adassanak ki?.

A magyar nyelv napján számos oktatási, tudományos és kulturális intézménynél, anyanyelvápolással foglalkozó civil szervezetnél ünnepeltek. Több helyen is hivatkoztak jeles költőinkre, íróinkra, akik emlékezetes írásaikkal hódoltak a magyar nyelvnek. Most a kedvenceim közül ragadok ki néhányat.

?A nyelvkincs egyúttal gondolatkincs. Akinek több szava van, több ismerete van. Sőt, mivel a rokon értelmű szavak sohasem egyértelműek, akinek több szava van egy dologra, több gondolata is van róla. Lelked építő szekrényében kockák a szavak, oszlopok a szólamok? ? mondta Babits Mihály. A nyelvújító Kazinczy Ferenc szerint ?a nyelv dolgában nem a szokás a fő törvény, hanem a nyelv ideálja, hogy a nyelv az legyen, aminek lennie illik: hív, kész és tetsző magyarázója mindannak, amit a lélek gondol és érez.?

Egy másik kedvencem Kosztolányi Dezsőtől származik: ?Csak anyanyelvemen lehetek igazán én. Ennek mélységes mélyéből buzognak föl az öntudatlan sikolyok, a versek. Itt megfeledkezem arról, hogy beszélek, írok.?

Romániában egyébként 2015-től ünnepelhetjük hivatalosan a magyar nyelv napját, ami jelentős sikernek számít.

Egyébként tegnap volt a magyar szórvány napja, amelyet minden évben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésének napján tartanak. De mit is jelent a szórvány? A magyar értelmező kéziszótár szerint idegen nyelvterületbe, valamint más vallásúak közé elszórtan beékelődött, más nyelvű, illetve felekezetű kisebb embercsoport.

A tömbmagyarságban élők közül sokaknak fogalmuk sincs arról, milyen lehet úgy végigsétálni egy településen, hogy szinte alig hallasz magyar nyelvet az utcán, sőt az üzletekben sem beszélhetsz az anyanyelveden.

Székelyföldiként 2010 júliusában költöztem Temesvárra, a nagyvárosi szórványba, ahol eleinte szinte fájt, hogy alig találkozom magyarokkal, de egy-két hónap múlva sikerült megtaláljam a magyar középiskolát, a magyar színházat, sőt azokat a civil szervezeteket is, amelyek a magyar közösségért dolgoznak. Az elmúlt hét év megerősített abban, hogy elsősorban én kell vigyázzak az anyanyelvemre, a magyarságomra, ami nem jelenti azt, hogy kizárom az életemből a más nemzetiségű embereket. Sőt immár bátran kijelenthetem, hogy a szórványlét toleranciára is nevel, amelynek egyébként ma van a világnapja. Ezzel kapcsolatban egy idézet jutott eszembe Reményik Sándor Ne ítélj! című verséből.

Istenem, add, hogy ne ítéljek ?
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,

Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.