Ma a szavak és szórészek közötti írásjelekről fogok beszélni. Az indulatszókkal kezdem, amelyek után, illetve elé vesszőt kell tenni. Többek között olyan mondatokban fordulnak elő, mint a „Hej, mennyire hiányoznak a gyerekkori vakációk! Jaj, mikor érünk oda? Hé, ti ott, miért jöttetek vissza? Haj, ha visszatekerhetném az idő kerekét!
Amennyiben valamely indulatszót a be vagy a de nyomósító szó követ, csak akkor kell az indulatszó és a nyomósító szócska közé vesszőt tenni, ha szükségesnek tartjuk a mondat hangsúly- és szünetviszonyai miatt. Például: Ejnye, be elfáradtam! Jaj, de rég is volt…
Előfordulhat, hogy egy tagmondat közbeékelődése, illetve bármilyen más okból két kötőszó kerül egymás mellé. Ilyenkor csak az első elé indokolt vesszőt tenni. Milyen példamondat jutott eszembe? Muszáj tanulnom a vizsgára, mert ha nem teszem, meg fogok bukni. Ebben a mondatban a mert és a ha került egymás mellé.
Most pedig a kötőjel kerül nagyító alá… „Az olyan összetett vagy toldalékkal ellátott szavakat, amelyekben a tagok, azaz a szóelemek határán három azonos, mássalhangzót jelölő betű kerül egymás mellé, kötőjellel tagoljuk” – olvasható A magyar helyesírás szabályai 12. kiadásában. Példaként egyebek mellett a balett-táncos, a sakk-kör, illetve az ott-tartózkodás hozható fel.
Ugyancsak kötőjelet használunk a szóismétlések, mellérendelő összetételek és az ikerszók, valamint az alárendelő összetételek bizonyos típusaiban. Például: néha-néha, réges-régi, sütés-főzés, dimbes-dombos, gizes-gazos, meg-megállt, ki-be járkál, valamint Ady-vers.
Megtörténhet, hogy két vagy több egymást követő összetett szónak azonos az utótagja vagy az előtagja. Ebben az esetben többnyire csak az utolsó vagy az első összetett szót írjuk ki a teljes alakjában, az elhagyott közös előtagra, illetve utótagra kötőjellel utalunk. A bel- és külkereskedelem esetében kötőjelet teszünk a bel- előtag után, a külkereskedelem szavunkat pedig teljesen kiírjuk.
Szintén kötőjellel határoljuk el a kétezren felüli összetett számnevek ezres csoportjait. A kétmillió-százhúszezer-ötszázegy esetében a kétmillió, valamint a százhúszezer után kerül kötőjel, természetesen csak akkor, ha betűkkel írjuk le a számjegyeket.
Vannak olyan összetételek, amelyekben egy tulajdonnév és egy főnév kerül egymás mellé… bizonyos típusokban ugyancsak kötőjel kapcsolja össze a tagokat. Például: Afrika-kutató, Kazinczy-verseny és Jászai Mari-díj. És mi a helyzet a kettős, vagyis a két név mellérendelő kapcsolatából alakult családnevekkel? Az elemek összetartozását az anyakönyvi jogszabályok szerint kötőjellel kell összekapcsolni. Példaként a saját vezetéknevemet hozom fel: a Farkas-Ráduly a személyi igazolványomban is kötőjellel szerepel.
A mai rész vége felé a különféle számkapcsolatokra is szeretnék kitérni. Akár betűkkel, akár számjegyekkel írjuk le őket, az elemek közé mindig kötőjelet kell tenni, ha hozzávetőlegességet, vagylagosságot akarunk kifejezni. Például: egy-két ember, nyolc-tíz nap, 5-6 darab, illetve 14-16 éves.
Végül pedig a nagykötőjelről lesz szó, amelyet az Alt + 0250 billentyűkombinációval csalogathatunk elő. Olyankor van rá szükség, ha két vagy több nép, nyelv vagy szak nevének kapcsolatát szeretnénk érzékeltetni. Például: angol–magyar szótár, spanyol–portugál határ, német–magyar szak, illetve matematika–fizika tanár. Fontos megjegyezni, hogy a felsorolt példák mindegyikében a nagykötőjel az előtte és az utána lévő szóhoz is tapad.