A tizenötödik Free Camp nemrég zárta kapuit és a zárókiállítást elvitték a bukaresti Artotékába is, ahonnan a napokban megérkezett a viszonzás:a HDU elnevezésű csoport állítja ki munkáit Hargita megye székhelyén. A három betű mögött még sincs semmiféle titokzatosság. Bukarestben a Iulia Haşdeu nevű utcában – pontosabban Intrarea Iulia Haşdeu – a Művelődésügyi Minisztérium kialakított néhány műtermet és ezt a művészek rendelkezésére bocsátotta, három betű kihagyásával innen származik a név. Egyébként nem ez az egyetlen hely a fővárosban, a különböző kerületekben a polgármesteri hivatalok igyekeznek hasonló módon támogatni a művészeket, sok-sok művésztelep, művészcsoport, műterem, galéria kapott helyet az utóbbi években ily módon Bukarestben és nem csupán a Lipscani-on vagy annak környékén. A HDU az évek során , mind itthon, mind külföldön, többfele állított ki, a mostani közös tárlat a Bukaresti Közkönyvtárból érkezett el hozzánk és a Temeiuri , az Alapok elnevezésű sorozatba illeszkedik be, amelyet egy ideig a Parlament is vendégül látott, és létrehozása többek Radu George Serafim műkritikus és Carmen Olteanu képzőművész nevéhez kapcsolódik, akik mindketten, többször is részt vettek a Botár László szervezte csíkszeredai Free Camp-en. Igen jól működő kapcsolati hálóról van tehát szó, amely a mai világban nagyon fontos és többek között nélkülözhetetlen eszköze az értékek több helyszíni bemutatásának, a hazai képzőművészet forrongó, eleven életébe való betekintésnek. Egyfajta mintavétel ez a mai, bukaresti képzőművészeti életből. Fiatalok és idősebbek alkotásait láthatjuk itt együtt, tősgyökeres bukarestiek munkáit ugyanúgy, mint akik más születési hely vagy máshol végzett főiskola után kerültek fővárosba, és már ez is kialakítja azt a sokszínűséget, amely a tárlatot jellemzi. A változatosság nem csupán műfajilag, hanem művészeti vonatkozásokban, művészeti áramlatokban is érvényesül, hiszen a román piktúra hagyományain alapuló klasszikus olajfestményektől a szürrealista és metafizikai fogantatáson át a posztimpresszionista és absztrakt felfogású képekig sok mindent látni itt, mint ahogyan a szobrok is széles skáláját mutatják be a letisztult Brâncuşi hagyományoktól az ortodox fogantatású, vagy a társadalmi karikírozású alkotásokig. Mindezek a kölcsönkiállítások arra is jók, hogy figyelmeztessenek: ne zárkózzunk önmagunkba, nyissunk mindenfele, tiszteljük a másságot, mint az emberi lét alapvető jellemzőjét és becsüljük meg mindazokat az alkotókat, akik bárhol is éljenek, az értékteremtésnek szentelik az életüket. És miért ne legyünk derűlátók? Talán a képzőművészek példáját mások is hajlandók követni.
Spongyát rá?
Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke nemrég úgy fogalmazott, hogy a Fidesz erdélyi “hazugságkampányban” a Kelemen Hunor-vezette RMDSZ is részt…
Tovább...Gyásztánc
Április 29-e különleges nap, hiszen ma ünnepeljük a tánc világnapját. A nemzetközi táncnap hivatalosan 1982 óta létezik, amikor az UNESCO…
Tovább...Idegenforgalom
Forognak az idegenek az országban, legalábbis ezt mutatják az idegenforgalmi tevékenységet tükröző statisztikai adatok. Minap tette közzé az Országos Statisztikai…
Tovább...Eltelt a múlt
Colm Toibín azt mondta egy podcastban, hogy az író úgy tudja a legjobban megőrizni-fokozni a munkakedvét, ha nem kótyavetyéli el…
Tovább...