Vélemény

A román politika színpadának ? a nyilvánosságnak ? legkifejezőbb metafórája a labirintus, sőt egyre inkább egy Ariadné fonala nélküli útvesztő, melyből sem a politikai aktorok, sem a közönség nem ismeri a biztos kiútat. Ezért minden egyes útelágazásnál gondot okoz a választás, nincsenek egyértelmű eligazító sémák, és ha a politikai cselekmény egyszer letér, a többihez látszatra mindenben hasonló, kivezető útról, akkor esélye sincs kikeveredni a számtalan csapdából: mellékösvényeken, zsákutcákon és a reménytelenségben bolyong az összes szereplő. (tovább…)

Azt hiszem, majd mindenkinek akad példája rá, hogy a véletleneknek meg van a maguk összjátéka. Hogy mi áll mögötte, káoszelmélet, valószínűségszámítás, játékelmélet, nem eléggé ismert társadalmi folyamatok ? azt majd eldöntik a tudós elmék. Én viszont egy ilyen véletlenről szeretnék beszélni mai jegyzetemben, de – nem véletlenül. (tovább…)

Kedves hallgatóim, bevallom, szurkoltam Katalóniának. Szurkoltam már amikor meg sem voltam: amikor a Napóleon császár elleni függetlenségi háború idején egyesült végérvényesen Spanyolországgal; amikor 1939-ben Francisco Franco csapatai elfoglalták Barcelonát. (Közismert, hogy Katalónia a polgárháborúban a köztársaságpárti oldalhoz csatlakozott a fasiszta diktátor vezette jobboldali nacionalista erőkkel szemben.) (tovább…)

Ferences István, aki már a Székelyföld hasábjain kísérletet tett arra, hogy a román költészet legjelentősebb 20. századi alakjának származását tisztázza, a napokban Arghezi ? Ergézi címmel kétnyelvű kötetben tette közzé kutatásának eredményeit. Munkája egy doktori disszertáció összes erényeit felmutatja: eredeti, következetes, szakszerű. S mindezek mellett krimiszerűen izgalmas is. (tovább…)

Szomorú évfordulója van a bukaresti Colectiv-klub tragédiájának. A média megemlékezett, a politikusok ? tisztelet példáúl az amerikai nagykövetnek, aki részt vett a megemlékezésen ? viszont nem, látni sem akarják felelőtlenségük megrázó képeit, hallani sem akarják a túlélők elszomorító beszámolóit. Napirendre tértek a dolgok fölött (Iordache fő-fő korrupciót támogató parlamenter, a közfelháborodást kiváltó ominózus 13-as kormányrendelet kezdeményezője, annyit bír mondani az eset kapcsán, hogy ?ilyen az élet?), sőt elfelejtették, a két év előtti tragikus esetet, akkori ígéreteikkel együtt. (tovább…)

Angela Merkelre nehéz idők járnak. Megnyerte ugyan a választást, de mind súlyosabb nehézségekkel kell szembesülnie. Ő, a sajtó kegyeltje (sőt ma már egyes párttársai szerint is diktátora) naponta kénytelen kíméletlen kritikával szembesülni. Főként a németnél függetlenebb svájci sajtó (a Neue Zürcher Zeitung és a Basler Zeitung) fogalmaz meg súlyos vádakat, de az osztrák és a német lapok is mind sűrűbben fordulnak egykori kegyeltjük ellen. (tovább…)

A bukaresti rádió hallgatói is értesültek róla: életének 81. évében a múlt szombaton hunyt el és kedden már el is temették Bukarestben Elisabeta Polihroniade sakk nagymesternőt, akinek életművét, munkásságát Klaus Johannis államfő post mortem az egyik legrangosabb romániai kitüntetéssel ismerte el. A hazai magyar médiában már szép csendesen kimúltak a sakkrovatok, nem így az egyik csíki napilapban, amelyben Biró Sándor nemzetközi mester hétről-hétre megjelenteti Sakklépésben című érdekes írásait és ebben méltatja a hazai sakkélet egyik legismertebb személyiségének érdemeit. (tovább…)

Kedves hallgatóim, nem tudhatom, mennyire érdekli önöket az immár a rádiónkban is folyó vita az egy- vagy kétfordulós választásokról. Feltételezem, hogy nem kimondottan, és a bonyolultabb okfejtésekben nem is nagyon próbálnak mélyebben elmerülni. Mégis kénytelen vagyok a múlt hét után ismét erről beszélni, ugyanis fel akarom hívni a figyelmet egy jellegzetesen román politikai aspektusra: a következetlenségre és az érdek alapú szemléletre. (tovább…)

Kedves hallgatóim, az újságíró sokévi munkája nyomán rengeteg szakma képviselőivel találkozik. Többek között történészekkel és áltörténészekkel. Az áltörténészek arról ismerhetők fel, hogy innen-onnan, újságokból, folyóiratokból, szépirodalmi művekből, legendákból és természetesen manapság a világhálóról felcsipegetnek ezt meg amazt, és ezekkel a töredékkel akarják igazolni mindazokat az elméleteket, amelyeket a leggyakrabban önmaguk állítanak fel. (tovább…)

Kedves hallgatóim, az a nagyon fontos intézmény, amelyről napjainkban annyi rosszat hallunk, az Európai Parlament tegnap este egy olyan témával foglalkozott, ami országainkban is lassan tabuvá válik. A képviselők a sajtószabadság és az újságírók védelmét vitatták meg egy tragikus esemény, a Panama iratokon, korrupciós ügyeken és drogcsempészethez kapcsolódó sztorikon dolgozó Daphne Caruana Galizia halála után. (tovább…)

A múlt héten volt Matei Vişniec új darabjának, a Rekviemnek a bemutatója a Bukaresti Nemzeti Színházban. A darab a múltat gyászoló ? groteszkül megidéző ? színmű. S a múlttal együtt az élőket is gyászolja. Hogy miért? Mert sohasem tanultak a múltból. Az emberiség története ? Vişniec szerint, és lehet, hogy nemcsak szerinte ? ?egy állandóan tökéletesített önpusztítási ciklus?. Az ember története során egyebet sem tesz, minthogy tökéletesíti azt a rendszert, amely az emberiség pusztulását szolgálja. (tovább…)

A Kollokvium mostani ? tizenkettedik ? kiadása alkalmával találkoztam Pál Árpáddal, aki a város polgármestere volt a Kollokvium gyergyószentmiklósi újraindítása idején. És jelentős támogatást nyújtott ahhoz, hogy ez a rendezvény letelepedjék a városban, és megerősödjék. De, ezt megelőzően, támogatta a gyergyói színházalapítást is: a Figura Stúdió Színház létrehozását ? és életben tartását. (tovább…)