Vélemény

A román politika színpadának ? a nyilvánosságnak ? legkifejezőbb metafórája a labirintus, sőt egyre inkább egy Ariadné fonala nélküli útvesztő, melyből sem a politikai aktorok, sem a közönség nem ismeri a biztos kiútat. Ezért minden egyes útelágazásnál gondot okoz a választás, nincsenek egyértelmű eligazító sémák, és ha a politikai cselekmény egyszer letér, a többihez látszatra mindenben hasonló, kivezető útról, akkor esélye sincs kikeveredni a számtalan csapdából: mellékösvényeken, zsákutcákon és a reménytelenségben bolyong az összes szereplő. (tovább…)

Ferences István, aki már a Székelyföld hasábjain kísérletet tett arra, hogy a román költészet legjelentősebb 20. századi alakjának származását tisztázza, a napokban Arghezi ? Ergézi címmel kétnyelvű kötetben tette közzé kutatásának eredményeit. Munkája egy doktori disszertáció összes erényeit felmutatja: eredeti, következetes, szakszerű. S mindezek mellett krimiszerűen izgalmas is. (tovább…)

A bukaresti rádió hallgatói is értesültek róla: életének 81. évében a múlt szombaton hunyt el és kedden már el is temették Bukarestben Elisabeta Polihroniade sakk nagymesternőt, akinek életművét, munkásságát Klaus Johannis államfő post mortem az egyik legrangosabb romániai kitüntetéssel ismerte el. A hazai magyar médiában már szép csendesen kimúltak a sakkrovatok, nem így az egyik csíki napilapban, amelyben Biró Sándor nemzetközi mester hétről-hétre megjelenteti Sakklépésben című érdekes írásait és ebben méltatja a hazai sakkélet egyik legismertebb személyiségének érdemeit. (tovább…)

Kedves hallgatóim, nem tudhatom, mennyire érdekli önöket az immár a rádiónkban is folyó vita az egy- vagy kétfordulós választásokról. Feltételezem, hogy nem kimondottan, és a bonyolultabb okfejtésekben nem is nagyon próbálnak mélyebben elmerülni. Mégis kénytelen vagyok a múlt hét után ismét erről beszélni, ugyanis fel akarom hívni a figyelmet egy jellegzetesen román politikai aspektusra: a következetlenségre és az érdek alapú szemléletre. (tovább…)

A múlt héten volt Matei Vişniec új darabjának, a Rekviemnek a bemutatója a Bukaresti Nemzeti Színházban. A darab a múltat gyászoló ? groteszkül megidéző ? színmű. S a múlttal együtt az élőket is gyászolja. Hogy miért? Mert sohasem tanultak a múltból. Az emberiség története ? Vişniec szerint, és lehet, hogy nemcsak szerinte ? ?egy állandóan tökéletesített önpusztítási ciklus?. Az ember története során egyebet sem tesz, minthogy tökéletesíti azt a rendszert, amely az emberiség pusztulását szolgálja. (tovább…)

Azt hiszem nem vagyok egyedül azzal a benyomásommal, hogy lassan-lassan nemcsak a közönség, a választópolgár fáradt bele, lett közömbös, illetve ábrándult ki és unta meg az állandó politikai csatározásokat, hanem maguk a politikusok is apatikusak lettek, kiábrándultak saját ? gyakran csak szimulált, kénytelen-kelletlen eljátszott ? szerepükből. (tovább…)

A múlt héten ünnepeltük a Magyar Kultúra Napját. Magam is részt vettem az ünnepségeken, s el kellett gondolkodnom azon, hogy mit is ünneplünk tulajdonképpen? Mi is az a jelenség, melyet a kultúra szóval illetünk? És milyennek kell lennie a kultúrának, ha ráadásul még magyar is?  (tovább…)

Nagyon jól tudják a kedves hallgatók, hogy 1989 óta ezen napon, azaz január 22-én ünnepeljük a Magyar Kultúra napját, méghozzá annak emlékére, hogy a korabeli, megsárgult papírlap tanúsága szerint Kölcsey Ferenc, 1823-ban, ezen a napon tisztázta le Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát. (tovább…)

Ne ítélkezz, hanem segíts! ? ez lenne Ferenc pápa egyik üzenete, a sok közül. ?Az egyháznak nem az a dolga, hogy ítélkezzék, hanem az, hogy felkeresse a szenvedő embereket? ? mondotta a Pápa. Az, hogy írt vigyen neki a testi és a lelki sebekre. Hogy a szegények, a kiutasítottak, a foglyok, a tévelygők segítségére siessen; enyhítse a helyzetüket, s ha lehet, jó útra vezesse őket. (tovább…)

Percig sem csodálkozom azon, hogy a politikusok diskurzusai nem őszinték, vagy hogy nem a valós viszonyokat és szándékaikat kommunikálják (a polkomm, a hazudozás szinonímája lett mindenfele), ez egyre kevésbé szokás, viszont jobb helyeken elemzők viszonylag koherens és átfogó értelmezését adják a politikai történéseknek. (tovább…)

A napjainkban zajló politikai viták folyamatosan értékekről szólnak. A szembenálló felek mindegyike ?európai értékekre? hivatkozik.

A liberálisok számára az európai szabadság legfőbb garanciája az egyéni akarat korlátlansága. Minden, ami az egyén önérvényesítésének útjában áll, negatív érték, s ekként elutasítandó. A liberalizmus egyetlen korlátot hajlandó elfogadni: szabadságunk addig terjedhet, amíg mások szabadságát nem korlátozza. (tovább…)

Az új esztendő első hónapjának a közepén, január tizenötödikén, arra kérem a kedves hallgatót, hogy tegye szívére a kezét és vallja be töredelmesen, hogy mondjuk a szilveszter után eltelt közel két hét alatt egyéni célokra használta vagy sem munkahelyi számítógépét, netán valamilyen más kütyüt, amelyek minden kompjúter körül úgy rajzanak, mint a méhek?  (tovább…)