Minthogy a medve télen sem nagyon alszik, a medvekérdés pedig az utóbbi években a Székelyföldön és különösképpen Hargita megyében ennél is éberebb, az össze-vissza kapkodás láttán ezelőtt másfél esztendővel írtam egy szöveget a maszol.ro-ba, az egykori Romániai Magyar Szó világhálós utódjába, amelyben felhívtam a figyelmet, hogy a megvilágosodásért nem kell túl messzire menni, csak ide a szomszédba, Brassóba kellene átugrani. A Brassói Egyetemen ugyanis nem csupán erdészeti oktatás zajlik, hanem mester- és doktorátusi képzés is létezik vadgazdálkodásbót. Sőt mi több – írtam akkor – az egyetem 2010 óta résztvesz egy olyan európai kutatási programban, amely kiemelten az európai nagyvadakra és ennek keretében a barna medvékre vonatkozik. A fő irányzataiban már bezárult, de részleteiben még mindmáig folytatódó programot Horvátországból, nemzetközileg elismert medve-magatartástan kutató irányította, éveken át görögországi, bulgáriai,olaszországi és romániai kutatócsoportok dolgoztak ennek keretében, és nem véletlenül ezekből az országokból, mivel a medveállomány még mindig a legnagyobb a területükön. A legfontosabb cél a helyi közösségek és az egyre inkább leszűkített élettérben élő medvepopulációk közötti konfliktusok megoldása, méghozzá nem az amúgyis Európában védett mackók kiirtásával, hanem megóvásukkal. A többszáz oldalas tanulmányokban minden ?medve-eset? tényszerűen le volt írva, osztályozva, kodifikálva és ezekből például kiderült, hogy Romániában korántsem a Székelyföldön a leggyakoribb a medvetámadás.Hosszas tárgyalások, több nemzetközi konferencia eredményeként a programban részt vevő országokban olyan úgynevezett BET-eket (Bear Emergency Team-eket), azaz medve sürgősségi csoportokat hoztak létre, amelyek képesek kisebb-nagyobb sikerrel kezelni a már említett konfliktusokat. Hasonló csoportok Romániában is működnek és ennek eredményeként Brassó csakhamar lekerült a medvetámadások és a tömbházak közötti medvekószálások élvonalából. Nem a vadász és a minél nagyobb számú, sokezer eurót hozó gyors lepuffantás tehát a megoldás, hanem sok-sok más vonatkozás, amelyekkel mind-mind érdemes lenne megismerkedni – írtam mindezt 2016 augusztusában, És el kell mondanom, hogy igen-igen nagy elégtételemre szolgált, hogy végre-valahára, az elmúlt napokban, a lehető legszélesebb körű részvétellel Brassóban tartottak medvekonferenciát, és amint a sajtóközleményből kiderült, a medvekérdést személyes ügyének tekintő Hargita megyei tanácselnök is immár úgy találja ? és hadd idézzem – , ?hogy a szakemberek véleményét meg kell ismertetni a nagyközönséggel, mivel számos újdonság felmerült a brassói fórumon, az egyeztetések pedig meghozhatják a várt eredményt a nagyragadozók, köztük a medvéket övező problémákra.? A közleményben azonban ott áll egy mondat, miszerint a Kovászna megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője Brassóban a medvéket okolta a megműveletlenül hagyott mezőgazdasági területek miatt. Nos, az igazgató úr helyett én ezt nem tenném, hiszen szegény medvékre sok mindent rá lehet fogni, de hogy a székelyföldi életforma váltáshoz és változáshoz, a külföldi vendégmunkához, a több nemzedékes családok felbomlásához is közük lenne, azt kevésbé hiszem. Hagyjuk meg a medvéknek, ami a medvéké és az embereknek, ami az embereké. Voltaképpen ez az együttélés titka.