Vélemény

Talán hallottak róla Erdélyben is, hogy Budapesten újabb országos napilap múlt ki, a nyolcvanéves Magyar Nemzet. Másfél évvel a Népszabadság elhallgattatása után. Sokatmondó szavak voltak ezek: magyar nemzet, a nép szabadsága… lassan nem jelentenek semmit. Virulnak viszont az agyontámogatott Magyar Idők, a nácizmust idéző listák Figyelője és a kormányközeli médiának a magyar vidék tájékoztatásában kizárólagosságot élvező propagandacsatornái. (tovább…)

De jó lenne tudni, hogy kinek higgyünk. A politikusok esetében aligha merül föl ez a kérdés. Ők hívőket akarnak, nem hitet. Mert különben, ha már lát is a polgár, nem követ az senkit. De a maga útján sem jár. Hogy miért? Mert az kényelmetlen. Erőfeszítést követelne. Már pedig a mai világ olyan, hogy mindenki mástól várja a hitet, az erőfeszítést, a felelősséget? Hadd, ne soroljuk. (tovább…)

Lezajlott az immár sem nem szakmai előadásokra, sem román-magyar párbeszédre (a beszámolók szerint még egyetlen ?neves? díszrománra sem futotta) nem fókuszáló, de még a gyorstalpaló pártpolitikai továbbképzők silány színvonalára sem emlékeztető tusnádi dzsembori. A magyar fölségjelzésű limuzinok elhúztak, a (félig-meddig felújított, aztán abbahagyott) tábor üres, és maradtunk mi rommagyarok, annak szemetes közepében. (tovább…)

Volt egy kezdeti idő, amikor még arról vitáztunk/vitázhattunk, hogy a rommagyar képviselet, jelesen az RMDSz, politikai párt vagy érdekvédelmi szervezet, mely nem annyira pártként, hanem inkább szövetségként, és kulturális, oktatási szerveződések gyüjtőszervezeteként működik, amint hivatalos bejegyzése szerint lennie kellene. Azután, ahogyan egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a politikai elit kisajátítja, uralja és meghatározza a nevében még mindig szövetséget, történt egy kísérlet arra, (tovább…)

Nászta Katalin könyvét lapozgatom ? beszélgetések a romániai magyar színházak egykori nagyjaival ? akik harminc évvel ezelőtt meghatározták a romániai magyar színházi világunkat. Sőt, hatásuk még ma is érződik, mert azok a színészek, akiket ők neveltek, akik tőlük lopták a színészi mesterséget, azok ma is példaképüknek tekintik őket. (tovább…)

Ideges reakciókat váltott ki a Fidesz-táborban a szombati Orbán-ellenes, méretes tömegtüntetés, és sokan közülük azt emlegették ? már a kevésbé vehemensek, a többiek csak anyázásra voltak képesek ? hogy a tüntetés(sorozat) nem legitim, hiszen most voltak a választások, és a kétharmad mindent legitimál, akár utólag, akár előremenően is, bármit is tett, vagy tenne Orbán. (tovább…)

Sok hozzám hasonlóan gondolkodó értelmiségitől eltérően, Orbán Viktort intelligens (és amennyire az egy politikustól elvárható) tisztességes embernek tartom. Olyas valakinek, akinek határozott meggyőződései vannak, s ekként hibázhat, és gyakran hibázik is. Tényleg szeretném hinni, hogy nincs Orbán-fóbiám.

Orbán Viktor tusványosi beszédei programadó megnyilatkozásoknak számítanak, bár mindig hangsúlyozni szokta, hogy ezekben a beszédekben jobbára magánvéleményeket fogalmaz meg (s valóban ezt is teszi), ez persze nem sokat változtat azon, hogy magánvéleményeit továbbra is jobbára a magyar nép, sőt a kelet-közép európai népek véleményeként prezentálja. (tovább…)

A média ezekben a napokban az éppen most zajló Tusványosról, vagyis az egykor a Kovászna megyei Bálványoson kezdődött és hosszú esztendők óta a Hargita megyei Tusnádfürdőn folytatódó, de mára alaposon megváltozott ifjúsági táborról, sok mindent felcsipeget. Az újságok, a rádiók, a televíziók, az online tudósítások elsősorban az úgymond komoly kérdéskörökről számolnak be – brexit, az unió és Európa jövője, (tovább…)

Kedves hallgatóim, elnézést kérek, hogy megszakítom a törökországi puccskísérletről szóló e heti jegyzeteink sorozatát, de a szemünk sarkából érdemes egy pillantást vetnünk az idei amerikai elnökválasztás egyik fontos momentumára: nevezetesen arra, hogy a republikánus Donald Trump az előválasztások nyomán hivatalosan is elnyerte az elnökjelölti státuszt. Megjegyzem, az is kétségtelen, hogy a demokraták jelöltje viszont Hillary Clinton lesz, a volt elnök, Bill Clinton felesége, csakhogy ő hivatalosan még megerősítésre vár. (tovább…)

Recep Erdogan török államfő Allah ajándékának tekinti a legutóbbi puccskísérletet. Mert mint mondta: ?alkalmat ad arra, hogy megtisztítsák a hadsereget?. Elég furcsa ajándék ez, s főleg az Istentől. Mert tudomásunk szerint a török hadsereg tisztább a török polgári világnál. A török hadsereg a modern Törökországot megalapító hadvezér, Kemal Atatürk által meghirdetett elveket követi: a demokratikus, független és civil állam létezése fölött őrködik. (tovább…)

Mifelénk inkább németesen ejtik, egész egyszerűen így, hogy Cukerberg. De az Egyesült Államokban inkább úgy, ahogyan őmaga is. Zákerbörg. Valahogyan úgy vagyunk vele, mint Amerika német származású nagy írójával, akinek abszurdba hajló szövegei a múlt század utolsó évtizedeiben, kiváló fordításokban, végigmentek a magyar majd a román, sőt valamennyi kelet-európai nyelvterületen is. (tovább…)

Ahol és amikor puccs van, ott és akkor puccs van, és a legtöbbszőr vele jár az erőszak, és a gyilkosságok, aztán gyorsan megtörténik a hatalomátvétel, az ?új rend? többé-kevésbé erőszakos bevezetése. És persze ott vannak az egyenruhások, akik ugye civileket üldöznek el a hatalomból és rendkívüli állapotot hírdetnek, mely különös felhatalmazással, a soron-, sőt akár törvényen, kívüli tiltások egész arzenáljával ruházza fel őket, stb. (tovább…)