Vélemény

Rossz híreket közöltek Romániáról. Tegnap azt olvashattuk, hogy szép hazánkban naponta 247 emberrel több hal meg, mint ahány születik. Ez azt jelenti, hogy az ország rövidesen aggmenházzá, majd pedig temetővé válik. Mert havonta mintegy 65oo-zal többen halnak meg, mint ahányan születnek. Az előrejelzések szerint 2o6o-ban két régió: Munténia és Olténia lakossága a felére csökken. De az ország többi részében is jelentős ? mintegy 35 százalékos csökkenés várható. Így aztán Románia összlakosága, amely jelenleg 19,8 millió, 2o6o-ban már csak 13 millió lesz. A kilátások tehát nem valami rózsásak. (tovább…)

A román nemzeti történetírás – kevésbé maga a megtapasztalható történelem – kulcsfogalma az egyesülés, azután pedig, valamilyen értelemben és vonatkozásban homogén román nemzetállami lét megvalósítása, mint évezredes törekvés kiteljesedése jelenik meg. (A nacionalista történetírás, mint a román kultúra és közélet központi diskurzusa, paradox módon az államszocialista rendszerben vált dominánssá, és jutott el a protokronista szélsőségességig, viszont mára sem adta föl nézeteit. (tovább…)

A Kurz-kabinet némi hezitálás után elszánta magát azokra a radikális intézkedésekre, melyeket a választási kampányban beigért. Sebastian Kurz szövetségi kancellár, Heinz-Christian Strache alkancellár, Herbert Kickl belügyminiszter és Gernot Blümel kancelláriaminiszter együtt álltak a mikrofonok elé, hogy döntéseiket bejelentsék.

Az török-iszlamista unió az ausztriai kulturális és társadalmi együttműködésért (német rövidítéssel ATIB) nevet viselő egyesületre  már régóta a török nacionalizmus jegyében zajló toborzás gyanúja vetül. (tovább…)

Kedves hallgatóim, a csíksomlyói búcsús hangulatot már a tegnap megelőlegezte a Bukaresti Rádió, hiszen részletesen beszámolt arról, hogy a Mária-úton hogyan érkeznek a zarándokok. Természetesen Csíkszeredában ma és holnap minden a pünkösdszombati búcsúról szól, és nem véletlenül, hiszen képzeljük csak el, milyen háttérszervezés kell ahhoz, hogy a városon áthömpölygő több mint százezres tömeg akadálytalanul és biztonságban tudja megközelíteni a csíksomlyói színhelyet és a legfontosabb eseményt, a holnap déli fél egy órakor kezdődő szentmisét, amelynek szónoka az idén egy jól ismert lengyelországi pálos szerzetes lesz. (tovább…)

Csatát veszített, de ? legalábbis látszólag ? a választásokat követő alkudozások, kompromisszumok és keresztzsarolások, stb., következtében, olyan helyeket nyert el az RMDSz a szórványnak mondott vidékek (valójában maradvány, reziduális) önkormányzataiban, melyekről aligha mert álmodni a választási eredmények láttán. (tovább…)

A baloldali és liberális sajtóban a brexitet követően fellángoltak az angolellenes indultatok. Angliát, melyet korábban kizárólag a demokrácia mintaországaként illett emlegetni, egyszerre olyanok kezdték szenvedélyesen nacionalistázni, xenofóbiával, többségi türelmetlenséggel vádolni, akik korábban hajlamosan voltak dicshimnuszokat zengeni az angolok demokratikus méltányosságérzetéről, az emberi jogok iránti elkötelezettségéről. (tovább…)

Nagyon rossz hírekkel kezdődött ez a hét: ugyanazon a napon, április kilencedikén elhunyt Gábos Zoltán fizikaprofesszor és Horváth Andor esszéíró, műfordító, szerkesztő, egyetemi oktató. Erdélyi szellemi életünk meghatározó személyiségei, értékes művekkel, példás tanári tevékenységgel.

Mindkettőjükhöz ? bár másképpen ? bensőséges kapcsolat fűzött, amiért köszönetet mondok a sorsnak. (tovább…)

Végre én is kézbe vehettem Kiss János Botond könyvét, amelynek a címe: Így láttam Indiát. Tíz évvel ezelőtt,  2008-ban jelent meg Székelyudvarhelyen, az Erdélyi Nimród Könyvek sorozatban. A Szerző jóvoltából jutottam hozzá, átküldte nekem Interneten.

A könyv elején Kiss János Botond azt fejtegeti, hogy tulajdonképpen mikor is kezdődik el az utazás. Szerinte ? és ezt mindenképpen elfogadhatjuk ? ?az utazás akkor kezdődik, (tovább…)

Alig egy hónapja Franciaországot sokan, Portugáliát viszont jóval kevesebben látták az Európa-bajnokság döntőjében, dehát a futball alapigazsága megint beigazolódott: a labda kerek és aki hosszú távon jobban tudja kezelni a mérkőzéseket, azé lehet a siker. Hétfőtől kezdve tehát már nem focizunk esténként-éjszakánként, viszont lassan és megállíthatatlanul, a riói olimpiára terelődik a szó. Itt ugyanis augusztus hatodika és huszonkettedike között 306 aranyérmet osztanak ki, és értük ? valamint természetesen az ezüstért, a bronzért, az előkelő, pontokat érő helyezésekért ? több mint 10500 olimpikon méri össze erejét, ügyességét, tehetségét. (tovább…)

Kedves hallgatóim, azt hiszem, az esetről szóló publicisztikák nagy része azzal kezdődik, hogy a szezőnek fogalma sem volt róla, a kukoricával összefüggésben mi a címerezés. Természetesen magam sem tudtam, a tévében hallott egyetlen utalás a kukorica címerezésének a lényegét megértette velem, de ahhoz, hogy önökkel is megosszam, utána kellett néznem. (tovább…)

Orbán újabb kétharmada végzetesen megváltoztat(hat)ja Magyarország, sőt az egész magyarság sorsát, és meglehet, ez volt az utolsó lehetőség, hogy ? bármennyire is a hatalom fele lejtett a mezőny ?  demokratikus úton leváltható legyen ?a rendszer?. Véget ért egy éra, még akkor is, ha a folytonosság látszik. Valami új jön, és ami jönni fog, az nagy valószínűséggel, a nyílt és fölvállalt diktatúra lesz, amit a vezér be is jelentett elhíresült ?elégtételt veszünk?, mondásával. (tovább…)

A napokban értesültünk Elie Wiesel haláláról. 87 éves volt. 1928-ban született Máramarosszigeten. 1940 és 1944 között magyarnak vallotta magát, és büszke volt arra, hogy magyar. Aztán 1944 májusában magyar katonák és tisztviselők beterelték a vonatba, amely Auschwitzba vitte… Elie Wiesel 57 könyvet írt arról, amit a haláltáborban ? és a haláltáborral kapcsolatban ? tapasztalt. Vagyis 57-szer élte át Auschwitzot! Mostmár mondhatnak Elie Wieselről bármi jót, semmi sem kompenzálhatja ezt a mérhetetlen szenvedést. (tovább…)