Kedves hallgatóim, azt hiszem, az esetről szóló publicisztikák nagy része azzal kezdődik, hogy a szezőnek fogalma sem volt róla, a kukoricával összefüggésben mi a címerezés. Természetesen magam sem tudtam, a tévében hallott egyetlen utalás a kukorica címerezésének a lényegét megértette velem, de ahhoz, hogy önökkel is megosszam, utána kellett néznem. Nos, a kukoricatermesztésben a címerezés az az eljárás, amivel megakadályozzák a növény kivirágzását, vagyis időben kihúzzák az úgynevezett címerét, az anya porzóját a csőből, hogy az önbeporzás után ne induljon viágzásnak; meglehetősen bonyolult műveletről van szó, mert akkor kell végezni, precíz mozdulatokkal, amikor a növény már jó embermagasságúra megnőtt, az embernek a szemébe hull a pollen, a kukorica levele köztudomásúlag vág stb.
Az eset lényege pedig az, hogy múlt vasárnap 142 székelyudvarhelyi diákot a battonyai címerező táborból kórházakba szállítottak, ugyanis felmerült a gyanú, hogy szervezetükbe kerülhetett az erős idegméreg, amivel aznap a hatalmas tábla kukoricást a szakemberek bepermetezték.
Tehát: diákok, diáktábor, diákmunka… mint kiderült, az ilyen úgymond táborozás és hasznos munka több éves szokás Battonyán, közel a határhoz. Szerencsére közvetlen panasz mérgezésről nem érkezett, a bejelentések szerint a diákok hétfőn elhagyhatták a kórházakat, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság pedig gyorsan nyomozást rendelt el.
Kedves hallgatóink, mondhatnánk, ezzel az eset le is van zárva, s a nagy ijedtségen, a diákok és a székelyudvarhelyi szülők pánikján kívül nagyobb baj nem történt. Véleményem szerint azonban épp most kell felvetni az eset kapcsán néhány fontos kérdést arról, hogy mi is volt ez az egész és milyen tanulságok vonhatók le belőle.
S ha kérdést mondtam a probléma, problematikusság szinonimájaként, akkor álljon is itt néhány kérdés: Milyen szervezési keretben és milyen indokkal dolgoztatják százával az erdélyi diákokat Magyarországon? Kié a haszon, mi az ellenszolgáltatás, természetesen az ellátáson kívül ? mennyibe kerülne ugyanazt a munkát szakképzett munkaerővel végeztetni? Milyen munkavédelmi intézkedések történnek, ki a felelős például azért, hogy permetezés napján, közvetlen utána küldték dolgozni a kukoricatáblára a diákokat?
Folytatni lehetne a kérdések sorát például annak gondolatmenetnek a mentén, amelyet egyik publicista kollégám vetett fel: vajon nem mindnyájunknak az a kor jutott eszébe erről az esetről, amikor a diákokat termést beszedni küldték? Érdekes módon diákként nem, de diákokat kísérő tanárként volt szerencsém résztvenni ilyen akciókban, persze dolgoztunk mi tanerők is a diákokkal együtt, ha nem is rogyásig, de a lényege mégis az volt az egésznek, hogy mások helyett dolgoztunk, s a mások zsebébe jutott az elvégzett munka ellenértéke.
Kedves hallgatóim, tudatában vagyok annak, hogy a történteknek semmilyen vonatkozását sem szabad túldramatizálni. De azt meg kell mondanom, hogy szülőként ugyancsak megijedtem volna, ha meghallom, hogy csemetéim erős idegméreggel kerültek kontaktusba, amelynek esetleg hosszabb idő múlva jelentkező, netán hosszú távú hatásai vannak. Nem tudom, elengedném-e őket jövőre is egy hasonló vakációzásra a gyermekeimet, diákjaimat.
Mondanom sem kell, a túlreagálásnak a vádja nem a hazai magyar nyelvű sajtóra vonatkozik, amely inkább szemérmes tárgyilagossággal és egyáltalán nem bő lére eresztve kezelte a kérdést. Amit mondjuk többféleképpen lehet értelmezni ? de képzeljük csak el, milyen hírverést kapott volna egy hasonló eset, ha az a tábor a magyar diákokkal valahol Romániában lett volna kitéve mérgezésveszélynek. Eszünkbe juthat akár a kórházi fertőtlenítőszer hígításának esete, ott is életveszélyeztetésről volt szó.
Egyelőre örüljünk, hogy a történtek nem torrkolltak tragédiába, reméljük, hogy a székelyudvarhelyi diákok egészsége csakugyan nem károsodott, és hogy a vétkeseket felelősségre vonják.
Azt hiszem azonban, hogy a középiskolások és szüleik azt az ijedséget sokáig nem fogják elfelejteni.