Székedi Ferenc: Összefogás a tudományért

Kedves hallgatóim, hogyha összegeznénk mindazokat a törekvéseket, amelynek az utóbbi években, évtizedekben a Székelyföld a színhelye, akkor voltaképpen két nagy áramlattal találkozhatunk: az egyik úgy szeretné megőrizni a Székelyföldet, hogy a maga hagyományaival önmagába zárná és valamiképpen a múltat mentené át a jövőnek, a másik viszont szeretné kinyítani és megmutatni a világnak, hogy a legkülönbözőbb területeken itt is létezik versenyhelyzetre alkalmas közösség. (tovább…)

Continue Reading

Ágoston Hugó: Hatvan éve

Kedves hallgatóim, jelenünk politikai zűrzavara közepette gyakran nem ügyelünk arra, hogy bizonyos történelmi eseményeket, témákat ne a mai szemünkkel, hanem korabeli jelentéskörnyezetükben idézzünk fel, próbáljunk megérteni.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc ?megünneplését? (a szót erősen idézőjelben használom) idén sem a múlt jobb megértésének, netán ? horribile dictu ? egymás megértésének a szándékával tudták le Budapesten, hanem mindkét oldalon a jelenlegi politikai aktualitásba való átvetítés szándékával. (tovább…)

Continue Reading

Zsehránszky István: Fesztiválról fesztiválra

A jóból is megárt a sok? ? ki hitte volna, hogy ez egyáltalán fölmerülhet nálunk! Ott, ahol állandóan panaszkodni szoktunk ? hogy ez sincs, az sincs; ez is hitvány, az is hitvány; márpedig Romániában így van, ez van, stb. ? szajkózzuk állandóan.

Bukarestben a Nottara Színház fesztiválja ? az Ünnep a Bulváron című ? 31 előadást kínált; s be sem fejeződött, amikor az UNITER által szervezett Országos Színházi Fesztivál elkezdte közönség elé tárni kínálatát ? 4o előadásból álló sorozatát. (tovább…)

Continue Reading

Magyari Nándor László: Kisebbségi kalandorpolitika

Figyelem egy ideje a „Salvăm Clujul (?i Oradea) de Bucure?ti!” (?Megmentjük Kolozsvárt /és Nagyváradot/ Bukaresttől!?) plakátokat és azt gondolom: mennyire, de mennyire nem klappolnak a magyar kormányt tanácsoló Finkelstein-Habony féle import jelszavak nálunkfele. A fijjuk egy kicsit túltolták a sok „megvédjük”-öt, ami odaát ugye Brüsszel, és a menekültek ellen folyik. (tovább…)

Continue Reading

Bíró Béla: A bűntelenség illúziói

1956 októberében a romániai magyarság legelfogultabban baloldali személyiségei is ösztönösen és azonnal a forradalom oldalára álltak. Budapest népében mindannyian önmagukra ismertek. Úgy érezték (magam is még majdnem kisgyerekként ? és illegalista szülők leszármazottjaként is ? úgy éreztem), hogy ha ott lennénk, mi is azt tennők, amit a budapestiek. Meg voltunk győződve róla, hogy a király végképp meztelen: a magyarországi forradalom a diktatúra vége. (tovább…)

Continue Reading

Székedi Ferenc: Forradalom és kommunikáció

Ezekben a napokban Erdély városaiban, falvaiban, kisebb vagy nagyobb rendezvényekkel a magyar forradalom hatvanadik évfordulójára emlékezünk. A középnemzedék és a fiatalok olyképpen, hogy meghallgatják, amit mások beszélnek róla, vagy megnéznek dokumentumkiállításokat, filmeket, az idősebbeknek viszont még mindig ott élnek emlékezetükben azok az 1956 októberi és novemberi napok, (tovább…)

Continue Reading

Ágoston Hugó: Iránytű nélkül

Kedves hallgatóim, sajtótörténeti esemény színhelye ma Budapest: a hajléktalanok újságja egyszeri különkiadásként a Népszabadság mellékletoldalaival jelent meg. A hajléktalanok lapjának Fedél Nélkül a címe, és fantasztikus gesztus, hogy ha egyszeri alkalommal is, de tizenkétezer példány erejéig befogadták a Népszabit, az immár közel két hete beszüntetett újságot. (tovább…)

Continue Reading

Zsehránszky István: Magyarok a bulváron

Már a tavaly feltűnt, hogy a bukaresti Bulvár Fesztiválon szeretik a magyar darabokat. Az idén is igazolódott ez a benyomás. A fesztivál első napjain három magyar darabot olvastak fel ? a Balassi Intézet nagytermében ? román színészek és színiakadémisták. Alexandru Mâzgăreanu, Adela Bi?ică és Mihai Lungeanu rendezők vezényletével tették ezt. A darabok a fesztivál Válságban a család című vonulatába illeszkednek be. (tovább…)

Continue Reading

Magyari Nándor László: Bob Dylan

Kivételes módon emlékeztetnem kell, itt és most, a kedves hallgatót/olvasót, hogy véleményt fogalmazok meg, sem az irodalomtudomány, sem a zenetudomány szakértője nem vagyok, és mégis ilyesmiről szól mai jegyzetem. Elsősorban azért, hogy kifejezzem örömömet az fölött, és megosszam a hallgatóval/olvasóval is, hogy kulturált vita (legfennebb némitúlzott malícia jelenik meg itt-ott, de az is elviselhető) övezi a pop-folk-rock énekes Bob Dylan, irodalmi Nobel-díját. (tovább…)

Continue Reading

Bíró Béla: Kínos példakép

Tuzson Bence, a magyar kormány kommunikációjáért felelős államtitkára nemrég az M1 televízió nyilvánossága előtt fejtette ki, hogy mielőtt a kormány elhatározta, hogy az Országgyűlés elé terjeszti a kötelező kvóták elutasításának jogi feltételeit megteremtő alkotmánymódosítások tervezetét, más európai államok alkotmányait is megvizsgálta. Hasonló kitételekkel több esetben is találkozott. (tovább…)

Continue Reading

Ágoston Hugó: Újságírói helyzetek

De mi most az újságírókról beszélünk, és akkor azonnal el kell választani a nyalásra felbérelt meggyőződéses vagy cinikus újságírókat az egyszerűen tájékozatlan butáktól, vagy azoktól, akik tulajdonképpen a politikai ellenfeleinek a gyűlöletétől vezérelve, vagyis érdekmentesen nyaltak.

Continue Reading

Zsehránszky István: Kevés beszéd és sok színház

Ezzel jellemezhetném a bukaresti Nemzetiben látott első két előadást. Kezdő, fiatal színészek Samuel Beckett öt rövid szövege alapján öt jelenetből álló produkciót alkottak ? a szó szoros értelmében. A színpadi jelenlét volt a fontos, nem a beszéd. A szimbólum-erejű mozgások és helyzetképek. És valami hasonlót produkált a Bukarestben vendégszereplő Szlovák Nemzeti Színház is. A pozsonyiak előadásának címe: A pásztor felesége. (tovább…)

Continue Reading