Vélemény

Igen, Aradon kétszáz éve van magyar színjátszás. Büszkén tartják számon azt, hogy 1818-ban Aradra látogatott egy hivatásos magyar színtársulat és előadást tartott ott. Azután más magyar színházak is felkeresték Aradot, mert volt ott kinek játszani. Majd megalakult a város saját színháza ? az is magyar színház volt. És a város lakosai nem sajnálták rá a pénzt, gyönyörű színházat építettek ? 1874-ben adták át az aradi nagy színház épületét, amely a Kolozsvári Nemzeti Színház épületéhez hasonlítható vagy akár a Temesvári Operáéhoz. Gyönyörű lakás a kultúra számára. (tovább…)

Kedves hallgatóim, a nem túlságosan kánikulás augusztus után minden jel szerint forró politikai ősznek és őszutónak nézünk elébe. A hangulatot pedig véleményem szerint az határozza meg, hogy az államelnök és pártja kétségbeesett erőfeszítései ellenére fikarcnyit sem sikerült változtatni azon a kilátáson, hogy a balliberális oldal az önkormányzati választások után fölényesen megnyeri a parlamenti választásokat is. (tovább…)

Kényszermunka, kényszerszállás, kényszer társaság ? a Csatorna világa. Ez volt az ötvenes években ? de máig sem szűnt meg. Kincses Elemér darabjával UNITER-díjat nyert. És nyugodtan mondhatjuk: megérdemelte. Mert nem a múltban vájkál, hanem a jelenben ? a mindenkori jelenben, amikor a darabot előadják. Ezt vallja Cornel Mihalache rendező is, aki a Tévészínház keretében színre vitte Claudiu Bleon?, Marian Râlea, Richard Bovnoczki, Adrian Ciobanu, Antoaneta Cojocaru, Radu Amzulescu és Izabela Neam?u ? ismert és kevésbé ismert román színészek közreműködésével. (tovább…)

Román Győző is költő. Nem tudtam róla, de ez az én hibám. Falumbéli ? szülővárosunktól, Kolozsvártól távol élő, és emiatt néha bánkódó társam. Nehéz visszajutni Kolozsvárra ? már a temetőben sem biztos a helyünk. A Házsongárdban is arra számíthatunk, hogy ?zörögnek a csontok, lázadnak a holtak?. De ugyan miért kell lázadniuk? Mert ?mások fekszenek már a sírban?. Nem azok, akiknek eredetileg ásták. Ott is elfoglalták a helyünket ? és akkor velünk mi lesz? Ugyan mi lehetne! ?A földbe tesznek, s beírnak a nagykönyvbe idegennek.? Ez lenne az erdélyi ? a kolozsvári ? magyar sors? (tovább…)

Európa sokszínűsége olyan közhely, melyet azért érdemes időről-időre fölvetni és újragondolni, főként válságos időszakokban, amikor a földrajzi összekapcsolódások, a közös érdekek és hagyományok, a megszokott és sokadszor elismételt hídak és szolidarítások, gyöngülnek, és látszanak azok a rések ? néhol és némelykor egyenesen szakadékok ? melyek elválasztják népeit, országait és kultúráit. (tovább…)

Magyarországon most zajlik az úgynevezett kvóta-ellenes kampány. Valószínűleg én magam is nemmel szavazok majd. Nem azért, mert nem szeretnék idegeneket befogadni, hanem egyszerűen azért, mert törvénytisztelő embernek tartom magam, s ekként az illegális bevándorlást kénytelen vagyok elutasítani. A modernitás talán legnagyobb vívmánya a jogállam. Csupán a jogállam teremthet megfelelő kereteket a demokrácia, a társadalmi igazságosság, az állampolgári összetartozás-érzés számára. (tovább…)

Jelenleg már jónéhány angol betűszó meghonosodott a nyelvünkben és talán az egyik leggyakoribb a GPS (Dzsi-Pi- Esz), a globális helyzetmegállapító rendszer, amely műholdak segítségével irányít autósokat, turistákat, de nemcsak őket, hanem mondjuk önjáró mezőgazdasági gépeket is. Tartok tőle, hogy rövid távon csatlakozik hozzá egy másik, egy kissé hosszabb, de ugyanolyan elterjedt lesz, hiszen ma, május 25.-én lép életbe, (tovább…)

Kedves hallgatóink, legalábbis a kalendárium szerint beállt az ősz, de én még néhány percig szeretnék visszatekinteni a nyárra, azokra a hónapokra, amikor erdélyszerte egymást érték a képzőművészeti alkotótáborok. És közülük is az egyik legérdekesebb a csíkszeredai Free Camp nemzetközi művésztelep, amelynek alkotásait még két hétig meg lehet tekinteni a Hargita Megyei Tanács galériájában. (tovább…)

Kedves hallgatóim, a kormány döntött: december 11-ére, megannyi nemzeti, királyi, egyházi, családi ünnep közé sirítette be a parlamenti választásokat. Azonnal megjegyzem, ez már egy jóval normálisabb parlament lesz, egyrészt azért, mert jóval kevesebb honatya és honanya fogja a székeit koptatni, másrészt, mert a megválasztásuk módja normálisabb, vagyis egyszerűbben szólva: nem abnormális, mint a megelőző két ciklusban volt. (tovább…)

A kedves hallgató, akinek a kezében még nem járt az a friss könyv, amelyről ma beszélni szeretnék, képzeljen el két párhuzamos oldalt. Az egyiken azt írja: Vitorla-Ének, Fiatal költők antológiája. A verseket válogatta és a bevezetőt írta Lászlóffy Aladár. Ifjúsági Könyvkiadó Bukarest, 1967. A szemben levő oldalon pedig majdhogynem ugyanaz a szöveg: Vitorla-Ének. (tovább…)

Az, amit Románia tesz a kisebbségek nyelvi jogainak érvényesítéséért ? félmunka, a javából. Valójában azért teszi, hogy e jogok minél kevésbé vagy pedig egyáltalán ne érvényesüljenek. Legalábbis ez tűnik ki abból az Árnyékjelentésből, amit az RMDSZ a nagy későre ? több mint két év késéssel ? készített román Országjelentéshez mellékelt. (tovább…)

Azt hiszem, kedves hallgatóim, nemzedéktársaim közül nem én vagyok az egyetlen, akinek hosszú esztendőkön át tulajdonában volt egy hazai gyártmányú kis, fekete-fehér sporttévé, persze még a romániai rendszerváltás előtt. És valószínű, nem is én vagyok az utolsó, akinek nehezére esett megválni tőle, immár a színes tévék és a kábelhálózatok  időszakában. Ehhez a hordozható sporttévéhez ugyanis roppant kellemes és mindmáig felejthetetlen emlékeim fűződnek, hiszen sokadmagammal hurcoltuk ki a hegyekbe, azokban az években, (tovább…)