Jelenleg már jónéhány angol betűszó meghonosodott a nyelvünkben és talán az egyik leggyakoribb a GPS (Dzsi-Pi- Esz), a globális helyzetmegállapító rendszer, amely műholdak segítségével irányít autósokat, turistákat, de nemcsak őket, hanem mondjuk önjáró mezőgazdasági gépeket is. Tartok tőle, hogy rövid távon csatlakozik hozzá egy másik, egy kissé hosszabb, de ugyanolyan elterjedt lesz, hiszen ma, május 25.-én lép életbe, méghozzá törvényerővel, és az adatkezelőknek nagy büntetéseket helyezve kilátásba, az Európai Unió Egységes Adatvédelmi Rendelkezése, a GDPR ( Dzsi-Di-Pi-Ár). Voltaképpen arról van szó, hogy a rengeteg személyes, főként kereskedelmi célzatú, egyéni adatfelhasználás és főként visszaélés nyomán az Unió, minden országban, az eddigieknél jóval erőteljesebben szabályozni akarja ezeknek az adatoknak a felhasználását, méghozzá nem az üzletszerzés, vagy politikai haszonszerzés, hanem az uniós polgárok javára. A világháló felhasználói majd mindannyian tisztában vannak vele, hogy a böngészők és a különböző más honlapok készítői eddig is a legtöbb oldalra úgynevezett cookie-kat, azaz magyarul sütiket, olyan kis programokat helyeztek el, amelyek nem tesznek mást, mint mérik a látogatottságot, ennek alapján viszont a gyártók és kereskedők olyan termékleírásokat is készíthetnek, amelyek egyszer csak megjelennek a közösségi oldalakon. Hogy mást ne mondjak, ha valaki cipőt akar vásárolni egy online-áruházban és nézegeti a termékskálát, néhány órára rá már a Facebookon vagy más közösségi oldalakon találkozik a hasonló vagy jóval szélesebb körű kinálattal, akár akarja, akár nem. Ami azt is jelenti, hogy a világhálón begyűjtött személyes adatait kereskedelmi, reklám vagy politikai célzattal átadták egy másik cégnek, a háttérben, a virtuális térben zajlik egy olyan adatforgalom és adatkereskedelem, amelynek részleteiről fogalmunk sincs. Az egységes adatvédelmi szabályozás ezt akarja meggátolni vagy legalább korlátozni olyképpen, hogy az uniós polgárnak nagyobb beleszólása legyen saját személyes adatainak a felhasználásába. Mindezt úgy szeretnék elérni, hogy az adatkezelőket ezentúl arra kötelezik, minden lépésükről kikérjék a felhasználók beleegyezését. Ez az igyekezet már ezekben a napokban úgy csapódik le, hogy elektronikus postaládáinkban megnövekedett azoknak a hírleveleknek és más közleményeknek a száma, amelyekben különböző cégek, intézmények, szervezetek arra kérnek, nézzük át eddigi adatvédelmi szerződéseinket és vagy iratkozzunk le a hírlevelekről, más reklámanyagokról, vagy az újabb irányelvek tudomásul vételével maradjunk meg továbbra is mellettük. Az internet dzsungelében számunkra, a felhasználók, a fogyasztók számára úgy tűnik, hogy ez formaság, csupán egyet-kettőt kell kattintani és kész, de nem az. Az új adatkezelési szabályozásnak voltaképpen az a célja, hogy növelje a világhálós tudatosságot és ehhez az is szükséges, hogy alaposan tanulmányozzuk át a ma érvénybe lépő új szabályozásokat, amelyek a felhasználók javát, a polgárok védelmét szolgálják. Hol tehetjük ezt meg? Természetesen a világhálón, hiszen számos honlap ad tanácsot, akár beütjük a böngészőbe a nemsokára divatosan hangzó új betűszót, a GDPR-t (Dzsi-Di-Pi-Ár-t), akár a magyar megfelelőjére keresünk rá. Új, digitális világban élünk, új nyelvezetet kell megtanulnunk. Figyeljünk rá, mert a javunkra szolgál.
Mit ér az intelligencia, ha mesterséges?
Székely Ervin kollégám és jóbarátom elújságolta, hogy kipróbálta a mesterségesen intelligens chates találmányt, s miután rákérdezett saját nevére, úgymond, megtudta, hogy ő írta a Kőszívű ember fiai című regényt, de a kérdezett program nem említett egyet sem valódi, általam remeknek tartott könyvei közül. Egy másik ismerősöm hahotázva meséli, hogy őróla XVI. századi híres órásmesterként emlékezik meg ugyanez a technikai vívmány.
Tovább...Requiem egy csillagvizsgálóért
A három téma mellett azonban én a negyediket választottam, ezekben a napokban ugyanis a székelyek csillagösvényéről meglehetősen gyakran beszélő Székelyudvarhelyen végleg eltüntették a felépült, rombadőlt és soha nem működő csillagvizsgálót.
Tovább...A Meleşcanu-doktrína alkonya
Miután az RMDSZ 1996-ban – fennállása óta először – belépett a kormányba, Teodor Meleşcanu, aki akkor éppen külügyminiszter volt egy magánbeszélgetésen a következőket mondta: „Tudjátok ti, hogy mit értetek el ezzel a döntéssel? Azt, hogy ezentúl Romániában ha egy kormány élvezni akarja a Nyugat támogatását, akkor titeket mindig be kell vennie a kabinetbe”.
Tovább...A sajtó védelmében
Olvasom Mircea Toma médiaszakértő okfejtését arról, hogy miért nem hisznek a sajtónak a romániai lakosok, és miért bíznak vakon a közösségi médiának. Mivel korábban engem is foglalkoztatott a kérdés, hogy a lakosságnak miért csak 29 százaléka tartja megbízhatónak a sajtót, megosztom a hallgatóval, hogy mire jutottam a sajtó védelmében.
Tovább...