Vélemény

Tanulhatnánk az Osonótól ? a sepsiszentgyörgyi, színészekből és színész mesterséget tanuló fiatalokból álló színtársulattól. Az Osonó egyik előadása ? Ahogy a víz tükrözi az arcot ? 456 előadást ért meg. Hát ezt csinálja utánuk valamelyik hazai magyar hivatásos színtársulat! Valamelyik hazai magyar színház! És az Osonó nem egyetlen város vagy helység torkán nyomta le ezt az 526 előadást, hanem három kontinens 23 országában játszották, 17o településen. (tovább…)

A kedves olvasó viszonylag gyakran hallhat a kiveszésre ítélt gorillák, hátúszó bálnák (német kifejezéssel Finnwalle), elefántok vagy orángutánok megmentesére irányuló nemzetközi összefogásról. Mivel mindenki által ismert nagyvadakról van szó és a mentési akciók általában sikeresnek is mondhatók ezek az információk meg is ragadnak az emlékezetben. Sőt bizonyos megnyugvással is eltöltenek bennünket. A veszély reális ugyan, de mi emberek változtathatunk a helyzeten. (tovább…)

Amióta a valóság nem tartalom, tényekre épülő konzisztencia, vagy ontológiai adottság, hanem a legtudatlanabb néző, vagy hallgató, esetleg olvasó (akit csak eufemizmusként említek) felfogóképességéhez igazítottkommunikáció kérdése, megváltozott a világ. Amióta a ?térkép előbbre való a területnél? (Baudrillard ? a szimulákrumelsőbbsége), az óhatatlanul torz tükörképek a tükrözött dolgoknál, úgy tűnik, a következetesség a politikusok és közéleti szereplők ellensége, és nem hitelük mércéje. (tovább…)

A napokban beugrott hozzám Ferencz Imre, egykori újságíró kollégám, de ami ennél is fontosabb, kiváló költő, és stílszerűen, a következő két sorral dedikálta válogatott verseinek frissen megjelent kötetét: „ Bekerültem a székely százba, hála Istennek még lábon állva…” A „székely száz” esetünkben a Hargita Kiadóhivatal és a Székelyföld Alapítvány száz kötetesre tervezett, Székely könyvtár elnevezésű könyvsorozatát jelenti, amely időben és térben többszáz évet és több olyan országot, régiót átfog, ahol székely alkotók megfordultak, (tovább…)

Kedves hallgatóim, meggondolkoztató dolgok történnek az államelnök és a kormány közötti politikai harcban! Tele van a sajtó vele, s még az a legjózanabb álláspont, hogy ennek a harcnak a tétje ? túl a kormány munkájának megakadályozásán ? a titkosszolgálatok és az igazságszolgáltatás további ?együttműködésének? biztosítása. (tovább…)

Amint azt már egy korábbi jegyzetben is kénytelen voltam megállapítani, Trump sikerének titka abban rejlett, hogy megtört egyfajta varázst. A liberális értelmiség, mely a sajtó és a televízió révén hosszú évtizedek óta uralta az amerikai nyilvánosságot, az amerikai társadalomra, sőt végső fokon a teljes nyugati nyilvánosságra egy olyan ? tabukkal gazdagon megspékelt, eufemisztikus ? beszédmódot erőltetett rá, melyről úgy érezhette, hatalmát örök időkre képes lehet bebetonozni. (tovább…)

A régóta néppárti többségű Európai Unió kormánya, az Európai Bizottság egy hirtelen ötlettől és egy híres hiszterikától vezérelve az Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus (a híres MCV) keretében november tizenharmadikán olyan jelentést adott ki, amely az uborka görbületét is überolni fogja az intézményesített fontoskodás és ünnepélyes feleslegesség példáinak tárházában.

Ilyenkor merül fel a gyanú, hogy a korlátoltság nem elég magyarázat, itt indulat, egész pontosan rosszindulat munkál. (tovább…)

Magyarországon tovább dúl a Kulturkampf. Egyrészt az ellenzék kérdőjelezi meg, időnként minősíthetetlen hangnemben a magyar sajtószabadságot, másrészt a kormányzat kérdőjelezi meg a külföldiek által finanszírozott alapítványok létjogosultságát. Mindkét eljárás megalapozottsága kétséges.

Hogy Magyarországon a sajtó szabad, az csak nyilvánvaló rosszindulattal kérdőjelezhető meg. (tovább…)

Két kolozsvári értelmiségi – egy magyar és egy román – beszélgetését olvastam nemrég egy bukaresti lapban. Érdekes módon – sok mindenben egyetértettek. Sőt, egymás barátságát és segítségét keresték a mai világban, a százéves évforduló közeledtével. Ajánlanám ezt másoknak is.

A gond, amelyik mindkettőjüket egyformán foglalkoztatja, hogy olyan időket élünk, amelyek a fasizmus kezdetére emlékeztetnek. Igen, jól hallották. A mai helyzet itt, Romániában – és még más kelet- és közép-európai országokban is – (tovább…)

Romániában mindenki mindent olcsón akar megúszni, és semmit sem kíván elrendezni, rendbe tenni, megoldani. Mert, ha ez megtörténne, akkor nincs több kibúvó, kiskapu, becsületesnek kell lenni éjjel-nappal. Márpedig Romániában az a hiedelem van elterjedve ? és fenntartva! ? mind a mai napig, hogy aki becsületes, annak a zsebe üres. Csak az ügyeskedő érvényesülhet. A hazug. A csaló. A cinikus útonálló. (tovább…)

Érthetetlen és értelmetlen mindaz, ami a hazai nagypolitikában zajlik. A történések a két palota – a Victoria és a Cotroceni…

Ebben a csattogó hidegben-fagyban jó érzés visszagondolni a nyárra, és mint nemsokára kiderül, nem véletlenül jutott eszembe éppen most a Görgény-völgye. Amikor az ember Szászrégenből nekilódul a hegyeknek, először óriási tölgyek között vezet az útja, majd juharfák és fenyők közé jut, és csodálja a kisebb keresztvölgyeket, amelyek fürge patakok mentén ereszkednek be a folyóhoz. (tovább…)