Kedves hallgatóim, a törvények és jogok nem ismerete furcsa, esetenként súlyos következményekhez vezethet. Itt vannak ? sajnos, jelenidőben kell mondani, bár csak lecsengenek rövidesen ? ezek a tüntetések, amelyeknek a demokratikus jogosságához kétség nem fér, ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy azokhoz az eredményekhez vezetnek, amelyeket célul tűztek ki, ha ugyan céljuknak az igazság keresését, nem pedig a kormány megdöntését tekintik és tekintjük. Meggyőződésem, hogy azok a nagyon kevesek, akik az elején utánaolvastak és felfogták, hogy mi is a Büntetőtörvénykönyv módosításának lényege, most már ők sem értenek semmit. Jogelméleti káosz alakult ki, amelyben a legnagyobb jogtudósok is ellentmondanak egymásnak.
Egy valami azonban biztos és nem változik: az alkotmánybíróság döntéseit kötelező módon be kell tartani, végre kell hajtani, törvényerőre kell emelni, akár a parlamentben, akár a kormány által, ahogyan az utóbbi esetben történt.
A kormány megtette azt, amit az előző kabinetnek kellett volna megtennie: a 13-as sürgősségi rendelettel módosította a két elmaradt ponton a Büntetőtörvénykönyvet: a hivatali visszaélés meghatározásának pontosítása tekintetében és a károkozás határának megállapítása tekintetében. Az utca nyomására azonban visszavonta a 13-ast, pontosabban egy újabb, visszavonó sürgősségi rendeletet küldött mihamarabbi megszavazásra a parlementbe: a 14-est. Az ám, de tudják mi történt azáltal, hogy a 13-ast visszavonták? Az történt, hogy ? mivel az említett pontokon nem módosult a Btk., tehát az illető pontokra a perekben nem lehetett hivatkozni ? villámgyorsan megszülettek az első felmentő ítéletek: először a gyulafehérvári, majd a kolozsvári ítélőtábla mentett fel olyan, a hivatali visszaélés vádjával bíróság elé állított személyeket, akiket első fokon (akár több évvel ezelőtt) a törvényszék börtönbüntetésre ítélt.
Ne feledjük, egy felmentés azt jelenti, hogy ártatlan embereket jogi eljárással zaklattak, költséges lehallgatási apparátust állítottak rájuk és hozzátartozóikra, kitették őket a kálváriának, a megbélyegzésnek, évekig járattatták velük az ügyészséget és a törvényszéket, hogy aztán kiderüljön, ártatlanok voltak.
Értik, ugye? A kormány elleni, úgymond korrupcióelleni tüntetéseknek az lehet ? néhány esetben máris az lett ? az eredménye, hogy nem csak az ezutáni hivatali visszaélések ellen nem lehet törvényesen eljárni, hanem a korábbiak ellen sem, sőt egyes első fokon elítéltek is megszabadulnak a büntetéstől. Bennem ezek után elég felemás érzelmeket kelt a ?rezist!? = ?ellenállok!? jelszó, amellyel néhányan még mindig tüntetnek. Lehet, hogy a törvénynek is készek ellenállni, csakhogy ez akkor már egy másik történet…
Különben egyes törvényeket így is megszegtek a tüntetők. Márpedig jogelv az, hogy minden törvényszegés büntetendő, és ha azok, akik erre hivatottak, nem teszik meg, akkor ők maguk követnek el törvénytelenséget vagy ? jó, megengedem ? csupán hivatali visszaélést. Ugyanilyen jogelv az is, hogy a törvény nem ismerete nem ment fel senki betartásának kötelezettsége alól, vagy általános jogelv például az ártatlanság oly sokat hangoztatott vélelme. A tüntetőknek tehát tudniuk kellett volna, hogy törvény tiltja a kiskorúak jelenlétét a tüntetéseken, s hasonlóképpen csakis törvények által szabályozott körülmények között szabad például drónokat (tudják, olyan távolról irányított kis légi ?járműveket?) használni.
Kedves hallgatóim, a jogi gubanc most már olyan nagy, hogy azt sem tudni, mi jobb: ha az eredeti módosító rendelet, a 13-as marad érvényben, vagy pedig az azt visszavonó 14-es ? amelyet természetesen szintén megóvtak. A törvényen kívüli, ex-lex állapotnál pedig semmi sem alkalmasabb a korrupció terjedésére. Azaz, bocsánat, módosítom a kijelentésemet: még inkább melegágya a magas szintű korrupciónak, ha bizonyos erőszervezetek, a vádhatóság (igen, a maga a DNA!) és a titkosszolgálatok gyakorlatilag ellenőrzés és felelősségrevonás nélkül, kényük-kedvük szerint garázdálkodhatnak.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy lehet kilábalni ebből az áldatlan helyzetből, hogyan lehet elvágni a jogi gordiuszi csomót. Az ugyanis immár teljesen nyilvánvaló, hogy ? hiába akarják egyes tüntetők megmásítani a választásokon, szavazatokkal kifejezett népakaratot ? a kormány hatáskörén belül, kötelességnek eleget téve járt el; ezzel szemben például az államelnök nem, és az utcával együtt csak tovább bonyolította a helyzetet, tovább nehezítette a kormány dolgát. Ahogy azt mondani szokták: a probléma részévé váltak, ahelyett, hogy a megoldás részévé váltak volna.