A csíkszeredai székhelyű Kriterion Alapítvány 2007-ben elhunyt alapító elnökének, Domokos Gézának a kezdeményezésére 1996-tól Kriterion Koszorúval jutalmazza azokat a személyiségeket, akik nem csupán az erdélyi magyarság tudástárát gazdagítják és alkotókészségét bizonyítják, hanem értékteremtésüknél fogva Európa és a világ szellemi áramlataiba is bekapcsolják ezt a közösséget. (tovább…)
Continue ReadingÁgoston Hugó: Választás után kormányalakítás
Kedves hallgatóim, nem tudom, önök gondoltak-e olyasmire, amivel gondolatsoromat ma indítani szeretném: hogy a választások iránt az érdeklődés nagy részét az váltja ki, hogy szurkolóként lehet viszonyulni, lehet drukkolni, izgulni ? és mindenekfölött lehet tippelni. Előtte arra, hogy ki nyer és ki veszít, ki kerül be a parlamentbe s ki nem, utána meg arra, hogy ki alakít kormányt, jóváhagyja-e az államelnök a miniszterelnök személyét satöbbi. (tovább…)
Continue ReadingSzékedi Ferenc: Soha ne mond azt, hogy soha
Úgy június vége lehetett, amikor a magyarországi kormánypárti média elkezdte pocskondiázni valamennyi csatornáján – és nem kevés van belőlük – az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel-és Igazságügyi Bizottságát, közismert betűszóval a LIBE-t. Azért szedték le a keresztvizet a testületben dolgozó képviselőkről, mert képesek voltak elfogadni, és ennek megfelelően nagy szavazatkülönbséggel pozitívan véleményezni, azt a Sargentini-jelentést, amelyet azóta plenáris ülésen is megszavaztak, Budapesten pedig szitokszóvá vál,t és az elkövetkező hetekben-hónapokban is kemény és kiméletlen harcot hirdettek ellene. (tovább…)
Continue ReadingÁgoston Hugó: Vesztesek vs. vesztesek
Politikusok és különböző véleményformálók nem győzik levonni a Román Ortodox Egyházhoz (Biserica Ortodoxa Romana – BOR) közel álló „civil szervezet” kezdeményezésére megtartott népszavazás kudarcának tanulságait. A magyarországi „konzultációkat” idézően ostoba, bár tétjében azokat fölülmúló akciót mondhatni megrázó érdektelenség kísérte – és ha már az összehasonlítást merészeltük megkockáztatni, tegyük hozzá gyorsan, hogy Magyarországon ez a kérdés messzemenően lerendezett: (tovább…)
Continue ReadingZsehránszky István: Késélen táncolunk
70 éves a bukaresti Zsidó Színház – és egy nemzetközi fesztivállal ünnepli születésnapját, a TESFEST-tel, amelyik megérte immár a harmadik kiadását. Amit szintén ünnepelni kell – hiszen egy jiddis nyelven zajló színházi találkozó Romániában, ahol immár alig vannak zsidók, és jiddis nyelven beszélők még annál is kevesebben találhatók itt, mégis, mint láthattuk, szép közönsége van az előadásoknak.
Mivel magyarázható ez? Mindenekelőtt azzal, hogy a jiddis színházi fesztivál előadásain valóságos értékek csillannak meg a szemünk előtt. (tovább…)
Continue ReadingZsehránszky István: Belőle jól meg lehet élni
Kedden Márton Áron püspökről hallgattunk előadást a Petőfi házban. Nagy Mihály Zoltán történész jól ismeri Márton Áront. Lelkiismeretesen nyomon követte a püspök urat élete minden állomásán ? tud róla, úgyszólván, mindent és lelkiismeretesen bevatta a bukaresti közönséget Márton Áron kezdeményezéseibe, küzdelmeibe. De nem csak ebbe. Sikerült megmutatnia Márton Áront – az embert! Ezáltal vált előadása hitelessé. (tovább…)
Continue ReadingMagyari Nándor László: Reprezentációs válság
Amilyen bizarr és perverz ötlet volt egy érthetetlen kérdésbe sűrített, nem létező probléma, eldöntésére népszavazást kiírni, éppen olyan bizarr és perverzek azok a felelőtlen kijelentések, melyek az utólagos fellelősség előli menekülést szándékoznak szolgálni. A politikai és erkölcsi felelőtlenség, a nyilvánosság elöli bujkálástól, a sunyítástól (ezt a hőstettet éppen a fő szóvívő, Liviu Dragnea, és miniszterelnöke Viorica Dancila, gyakorolja, lassan 2 napja), a kudarc elkenésétől, egészen a “popor” leváltásának pajzán ötletén át, azon való felháborodásig tart, hogy egyáltalán, felelősöket merészeljünk keresni. (tovább…)
Continue ReadingMagyari Nándor László: A visszarendeződés forgatókönyvei
FSN-PARFÜM, sötétkék szteppelt-kabát (vagy nem is, pufajka!) és baszksapka, cinkos-cinikus mosoly és Iliescu-s poló (vagy inkább, az ?Újraosztjuk a nyomort!?, felíratú T-Shirt), ál (vagy nem is, neo) proletár retro, (vagy nem is, vintage) a kényszerű divat a román politikai mezőnyben, sőt ? prömierben ? Erdélyben és Bánságban is, valamint városon is az. (tovább…)
Continue ReadingBíró Béla: Az egyneműsítés pestise
Az élet legfontosabb eszköze a fennmaradásra a sokféleség. Az evolúció éppen azért volt – a szó szoros értelmében – kénytelen növény és állatfajok, vírusok és baktériumok hatalmas változatosságát kialakítani, hogy az élet folytonosságát biztosíthassa, azaz hogy az élővilág bármely földi körülmények közt reprodukálhassa önmagát, hogy a legkülönfélébb és a legváratlanabb katasztrófákat is képes legyen túlélni.
Continue ReadingBíró Béla: Az érzelem és a ráció találkozása
A nemzeti érzés a politikai részvételhez, úgy tűnik, nem elegendő. Két okból sem. Egyrészt azért, mert a román parlamentbe való bejutás önmagában még nem garantálja azt a diadalérzetet, melyre a túlhajtott nemzeti önérzetnek szüksége lehetne. Másrészt azért, mert a román hatalom kényszerintézkedései által megfélemlített magyarok a túlságosan nagy magyar sikert önnön biztonságukat fenyegető veszélyként érzékelik. Retorzióktól rettegnek. És sok helyütt nem is teljesen alaptalanul. (tovább…)
Continue ReadingSzékedi Ferenc: Zárul a Márton Áron-emlékév
Kedves hallgatóim, ma este hét órától Csíksomlyón nagyszabású rendezvénnyel zárják az idei Márton Áron emlékévet: Jakubinyi György érsek tartja a szentmisét, magyarországi és Hargita megyei hivatalosságok mérik fel az emlékévnek az egész Kárpát-medencére kiterjedő, szoborállításokban, tanácskozásokban, kiállításokban, könyvkiadásokban ugyancsak gazdag eseményeit. Arra gondoltam, az esti záróünnepség előtt, Csíksomlyóra el nem jutó hallgatóink számára is röviden összefoglalom Márton Áron életútját. (tovább…)
Continue ReadingÁgoston Hugó: Híres hajléktalan hősünk
Rég, fájdalmasan rég nem jártam Budapesten, csak most nyugodtam bele, hogy nem maradhatok el tőle mindaddig, amíg a rossz – amivel, úgy látszik, együtt kell élni, mint egy krónikus betegséggel – el nem múlik. (Bár abban biztos vagyok, hogy megérem az elmúlását, ha a társadalom teljes kigyógyulását belőle nem is.)
És ha Budapest, akkor első a Duna, és elmaradhatatlan az „én négyszögem” rituális besétálása: Blaha Lujza tér – Oktogon (Nyugati pu.) – (tovább…)
Continue Reading