Kedves hallgatóim, nem tudom, önök gondoltak-e olyasmire, amivel gondolatsoromat ma indítani szeretném: hogy a választások iránt az érdeklődés nagy részét az váltja ki, hogy szurkolóként lehet viszonyulni, lehet drukkolni, izgulni ? és mindenekfölött lehet tippelni. Előtte arra, hogy ki nyer és ki veszít, ki kerül be a parlamentbe s ki nem, utána meg arra, hogy ki alakít kormányt, jóváhagyja-e az államelnök a miniszterelnök személyét satöbbi.

Bevallom, kissé irigyeltem rovatkollégám, Magyari Nándor László keddi jegyzetének egyik kifejező szójátékát, azt, hogy ?zsákbamacska

szákutcában?, noha a gondolatmenetével nem mindenben értek egyet. Pontosabban: azt, hogy az RMDSZ valamiképpen kezdettől fogva ?kettős túsz helyzetben? van, magam is megírtam, kifejtettem; ám rögtön hozzátenném, hogy egy-egy adott politikai helyzetben általában vannak fontosabb meghatározói a lehetőségeinek, a mozgásterének ? s minél kiszámíthatatlanabb a politika, minél inkább feloldódtak az ideológiai határvonalak, minél inkább előtérbe kerülnek gazdasági vagy akár geopolitikai meggondolások, annál inkább.

Mint látható, máris a kellős közepében vagyunk a ?hogyan tovább?? ? vagy inkább a ?mi lesz a kormánnyal?? ? kérdésnek. És mindenképpen tere nyílik megint jóslatoknak, prognózisoknak, tippelésnek.

Szinte teljesen biztosra vehető például, hogy az újraosztás után a parlament tagjainak közel a felét adó Szociáldemokrata Párt alakít kormányt, miután ? egy külföldi kommentátor ihletett kifejezésével ? Romániában a balközép és a hagyományos, valódi liberális csoport koalíciója mintegy szigetet alkot a kelet-európai ?illiberális tengerben?.

Tény, hogy a választások nagy vesztese Klaus Iohannis államelnök. Nem jött be neki sem ?az ő pártjának?, a PNL-nek, sem ?az ő kormányának?, a technokratáknak, sem ?az ő kormányfő-jelöltjének?, Dacian Ciolosnak a sikere.

A jelek szerint a szociáldemokraták feltett szándéka, hogy Liviu Dragnea szocialista pártelnököt jelölik miniszterelnöknek. Klaus Iohannis mozgástere ez esetben igencsak behatárolt: vagy elfogadja a javaslatot, miután korábban kijelentette, hogy bűnvádi ügyek miatt elmarasztalt politikust nem nevez ki kormányfőnek, és ezzel még inkább lejáratja magát ? vagy visszautasítja, amivel viszont politikai válságot, előrehozott választásokat robbanthat ki. Jelenleg a jogi vita akörül folyik, hogy aki ellen terhelő ítélet született, lehet-e tagja a kormánynak, hiszen az alkotmány nem tiltja, az a törvény pedig, amelyik ilyesmiről rendelkezik, megóvható az alkotmánybíróságon.

Egyelőre az államelnök pártokkal való egyeztetése sem halad nagyon olajozottan, csak azokkal sikerült találkoznia ? köztük az elődjével, a legkisebb bejutott alakulat, kalózpárt vezetőjével ?, akik a kormányalakításban mellékszereplők.

És akkor itt is van a kérdés: az RMDSZ is mellékszereplő, vagy pedig tagja lesz a kormánynak? A többség kialakításához szigorúan véve nincs rá szükség, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a többi nemzeti kisebbség képviselőinek csoportja hagyományosan kormánypárti, viszont a stabil többség kialakítása és a nagy projektek megvalósítása céljából a szavazataira nagy szükség lehet; tehát ha nem is lett a mérleg nyelve, szerepet kaphat mint hiteles, megbízható demokratikus alakulat.

Jómagam egy rögtönzött ankét során ezzel kapcsolatban két dologra hívtam fel a figyelmet. Az egyik az, hogy bármennyire fontos a biztos többség részének lenni, nehogy pont a mi részvételünk tegye kétharmadossá a parlamentben azt a többséget ? hiszen van fogalmunk róla, hogy milyen következményekkel és veszélyekkel járhat a ?kétharmad? a parlamenti demokráciára, a fékek és egyensúlyok rendszerére, az ellenzék biztonságára, a törvények korrektségére nézve.

Másfelől egyre inkább el tudok képzelni egy olyan konstrukciót, amely nem kötelezi el sem a PSD-t, sem az RMDSZ-t alkalmi kompromisszumokra, egy ahhoz hasonló együttműködést, amelyik jól működött 2000 és 2004 között, amikor az RMDSZ a legtöbbet érte el a kisebbségi jogok, az anyanyelvhasználat stb. terén. (Emblematikus példa erre az aradi Szabadság szobor kiszabadítása, restaurálása és felállítása.) Ekkor az RMDSZ a parlamentben periodikus megállapodások, úgynevezett protokollumok alapján támogatta Adrian Năstase amúgy kisebbségi kormányát, anélkül, hogy tisztségei lettek volna a kabinetben.

Kedves hallgatóim, december 11-e előtt azért drukkoltunk, hogy az RMDSZ érje el az öt százalékos választási küszöböt. Most annak is drukkolhatunk, hogy meghívják a kormányba, és annak is, hogy a maradjon ki. Ahogy tetszene…

Fenti javaslatom, tehát a kormány támogatása rendszeres szerződések alapján, lehetővé tenné, hogy politikusainknak ne kelljen sem a zsákutcában zsákbamacskát árulniuk, sem zsákbanfutniuk vagy gúzsba kötve táncolniuk. Mindenképpen, érdekes napok elé nézünk.