Vélemény

Néhány éve minálunk is általánossá vált a Black Friday-nek (azaz szerencsepénteknek) nevezett olcsóáru-vadászat szertartása. Az internetről, a bevásárlóközpontok reklámfüzeteiből a szó szoros értelmében elborítanak a nagyobbnál-nagyobb árengedményekről tudósító reklámok.

Mindezzel lényegében nem is volna baj. Csakhogy az egész felhajtás értelme abban merül ki, hogy a kereskedők és a beszállítók a lehető leghamarabb megszabadulhassanak immár eladhatatlannak bizonyult áruiktól. Minél gyorsabban forog a pénz, annál nagyobb a haszon. (tovább…)

A garabonciás diák mindenféle bübájos, ördöngős mesterséghez értő varázsló. Valami ilyesmit tartott a néphit azokról a fiatalokról, akik egykoron, gyalogszerrel, egyik településről a másikra vándoroltak és ha mást nem tettek, akkor is legalább vitték a hírt és beszéltek a másságról az oly gyakran önmagukba teljesen bezárkozott közösségeknek. Nem tudom, hogy 1976-ban, amikor Mátray László színész a Garabonciás nevet javasolta az újonnan megalakult temesvári együttesnek, gondolt-e egyáltalán valamiféle  varázslatra, (tovább…)

Eszemben sincs az elmúlt napok szinte már példátlan méretű tömegtiltakozásainak nagyszerűségét megkérdőjelezni. Mi, romániai magyarok, azt hiszem kivétel nélkül a tiltakozásokban résztvevő román honfitársaink mellett álltunk. Sőt számunkra is félreérthetetlen, hogy a történések a román társadalom tényleges demokratizálódását, a demokratikus érzület kikristályosodásának kezdeteit jelenthetik. (tovább…)

Romániában a két politikai tábor viszálya egyre inkább furcsa majomharcra hasonlít, amelyben csimpánzok küzdenek lajhárokkal, esetünkben egy lajhárral, ha a kormányoldal és az államelnöki intézmény frontszereplőit tekintjük.

A csimpánzok heves rikácsolással, gesztusokkal, fenékmutogatással és az utóbbi időben dorongokkal támadnak, a lajhárnak pedig olyan lassúak a reflexei, a gondolkodása, a felfogóképessége, hogy a harc egyenlőtlennek tűnik. (tovább…)

A Bukaresti Nemzeti Színház rájött, hogy a szokásos sajtóértekezletek helyett jobb, ha találkozót rendez a színház iránt érdeklődő publicisták és kritikusok számára. S e találkozón nem egyetlen soron lévő produkciót járnak körül étvágygerjesztésként, hanem legalább négyet—ötöt, a rendezők, a díszlettervezők, más munkatársak jelenlétében. Úgy teljesebb kép alakulhat ki. Betekinthetünk egy intézmény világába. Csupán a születő előadások lelke, a színész hiányzott erről a találkozóról. Vajon miért? Hogy nehogy kicsússzon a rendezők markából? Erre még kereshetjük a választ… (tovább…)

Kedves hallgatóim, azt hiszem önök napról-napra, estéről-estére annyi érvet és ellenérvet hallottak a hazai politikai élet eseményeiről, hogy aligha tudnék bármit is azokhoz a szövegekhez hozzátenni, amelyek a rádió- és tévéműsorokban hömpölyögnek, illetve az újságokban, a hírportálokon és a közösségi oldalakon olvashatók. (tovább…)

Kedves hallgatóim, miután a kormány lemondott a közkegyelemre vonatkozó sürgősségi kormányrendeletről, kihirdette viszont a büntetőtörvénykönyv módosításait, méghozzá sürgősségi rendelet formájában, aminek az a lényege, hogy életbe lépése után az új jogszabály azonnal kifejti hatását, függetlenül attól, hogy utána a parlament jóváhagyja vagy sem. (tovább…)

A múlt hét végén zajlott 24. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár. Nekem is volt szerencsém beleszippantani a könyves esemény hangulatába az erdőszentgyörgyi Rédey kastélyban, illetve a marosvásárhelyi rádió stúdiótermében szervezett könyves találkozókon. A vásári forgatagba nem jutottam el, holott szeretem a zsúfolt standokat, a nyomdából frissen kikerült könyvek illatát, a tolongó tömeget, a mosolygó könyvárusokat, a dedikáló szerzőket, a könyvet simogató, lapozgató olvasókat. (tovább…)

Tanulhatnánk az Osonótól ? a sepsiszentgyörgyi, színészekből és színész mesterséget tanuló fiatalokból álló színtársulattól. Az Osonó egyik előadása ? Ahogy a víz tükrözi az arcot ? 456 előadást ért meg. Hát ezt csinálja utánuk valamelyik hazai magyar hivatásos színtársulat! Valamelyik hazai magyar színház! És az Osonó nem egyetlen város vagy helység torkán nyomta le ezt az 526 előadást, hanem három kontinens 23 országában játszották, 17o településen. (tovább…)

A kedves olvasó viszonylag gyakran hallhat a kiveszésre ítélt gorillák, hátúszó bálnák (német kifejezéssel Finnwalle), elefántok vagy orángutánok megmentesére irányuló nemzetközi összefogásról. Mivel mindenki által ismert nagyvadakról van szó és a mentési akciók általában sikeresnek is mondhatók ezek az információk meg is ragadnak az emlékezetben. Sőt bizonyos megnyugvással is eltöltenek bennünket. A veszély reális ugyan, de mi emberek változtathatunk a helyzeten. (tovább…)

Amióta a valóság nem tartalom, tényekre épülő konzisztencia, vagy ontológiai adottság, hanem a legtudatlanabb néző, vagy hallgató, esetleg olvasó (akit csak eufemizmusként említek) felfogóképességéhez igazítottkommunikáció kérdése, megváltozott a világ. Amióta a ?térkép előbbre való a területnél? (Baudrillard ? a szimulákrumelsőbbsége), az óhatatlanul torz tükörképek a tükrözött dolgoknál, úgy tűnik, a következetesség a politikusok és közéleti szereplők ellensége, és nem hitelük mércéje. (tovább…)

A napokban beugrott hozzám Ferencz Imre, egykori újságíró kollégám, de ami ennél is fontosabb, kiváló költő, és stílszerűen, a következő két sorral dedikálta válogatott verseinek frissen megjelent kötetét: „ Bekerültem a székely százba, hála Istennek még lábon állva…” A „székely száz” esetünkben a Hargita Kiadóhivatal és a Székelyföld Alapítvány száz kötetesre tervezett, Székely könyvtár elnevezésű könyvsorozatát jelenti, amely időben és térben többszáz évet és több olyan országot, régiót átfog, ahol székely alkotók megfordultak, (tovább…)