A múlt hét végén zajlott 24. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár. Nekem is volt szerencsém beleszippantani a könyves esemény hangulatába az erdőszentgyörgyi Rédey kastélyban, illetve a marosvásárhelyi rádió stúdiótermében szervezett könyves találkozókon. A vásári forgatagba nem jutottam el, holott szeretem a zsúfolt standokat, a nyomdából frissen kikerült könyvek illatát, a tolongó tömeget, a mosolygó könyvárusokat, a dedikáló szerzőket, a könyvet simogató, lapozgató olvasókat.

Fennállásának 24 éve alatt a marosvásárhelyi nemzetközi könyvvásár a Kárpát-medence legnagyobb magyar könyves rendezvényei sorába küzdötte fel magát a budapesti tavaszi könyvfesztivál és a nyári ünnepi könyvhét mellé: e három rendezvényen felvonul majdnem a teljes magyar nyelvű könyves szakma, a kiadók ezekre az időpontokra időzítik friss köteteik megjelenését, ugyanis a vásárokon nagyobb, fokozottabb érdeklődés övezi az újdonságokat, a kiadók a könyvet a szerző segítségével igyekeznek népszerűsíteni, az olvasó figyelmébe ajánlani.

Az ünnepi könyvhét szervezését Supka Géza régész, művészettörténész, író, újságíró, az MTA levelező tagja, a Literatura c. folyóirat és a Világ c. lap főszerkesztője kezdeményezte 1927-ben, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése Miskolcon tartott évi közgyűlésén. Mint az általa jegyzett programdokumentumban hangsúlyozta: „Az évnek egyik napján […] az ország minden városában és falujában könyvnap rendeztessék, amely […] az írót és a közönséget közvetlen kontaktusba hozza egymással, hogy ezen a napon egyszer egy évben a könyvírás és a könyvkiadás művészete is kimenjen az utcára, éspedig ingujjban, közvetlen, bohém formában.”

A kísérőrendezvény szervezésének igényét is megfogalmazta, mondván, hogy a rendezvény: „…gerincét a festői könyvvásár teszi ki, amely a városnak lehetőleg valamely csendesebb terén, amennyire lehetséges, históriai épületek vagy természeti szépségek keretében folyik le […] egyszerűbb, de művészien dekorált polccal, állvánnyal, tolóskocsival, ponyvasátorral, bódéval vagy pavilonnal. Kívánatos lenne, ha a nagyobb cégek megfelelően díszes nagy reklámkocsikat – élőképekkel és könyveladással – járatnának ezen a napon. […] A könyvnap reggelén katonazene vagy régi festői jelmezbe öltözött kürtös heroldok hívják fel a figyelmet a nap jelentőségére”.

Az ünnepi könyvhét népszerűsége azóta is töretlen, jövőre lesz 90 esztendős a budapesti Vörösmarty teret belakó rendezvény. Az utóbbi években – ráfelelve az eredeti elképzelésekre – más magyarlakta települések is bekapcsolódtak a könyvkavalkádba, így Kolozsváron is évi rendszerességgel megszervezik az ünnepi könyvhetet. Példáját, hagyományát követi a már említett könyvfesztivál, illetve a jövőre szintén kerek évfordulót ünneplő, marásvásárhelyi nemzetközi könyvvásár.

Többször elmondtam már könyves rendezvényeken, hogy könyvtárnyi irodalma van annak, hogy eltűnik a nyomtatott szó, a könyv. A magam részéről azonban még nem siratom a Gutenberg galaxist, nem gyújtok gyertyát a nyomtatott sajtó és a könyv sírjánál, s könyvet sem írok a könyv haláláról, mert mint a vásárhelyi rendezvény is bizonyítja, még igénylik, szeretik a könyvet az olvasók.

A vásár szervezőitől tudom, hogy már a jelentkezés meghirdetése utáni néhány napban elkelt minden stand, a későn ébredőket nem tudták kiszolgálni. Tehát a kiadók felismerték az immár negyedszázados rendezvény kínálta lehetőséget, felismerték azt, hogy az olvasók számon tartják az eseményt és számítanak rá, számítanak arra, hogy a kiadók újdonságait megismerhetik, s remélik, hogy a vásáron vásári áron, azaz kedvezményesen juthatnak hozzá azokhoz.

A vásár a szerzőknek is megmutatkozási lehetőség: az olvasók élőben láthatják az írásaikból vagy a médiából ismert alkotókat, beszélgethetnek velük és dedikációt szerezhetnek tőlük. Ugyanakkor a kiadók sem mulasztanák el semmi pénzért a vásár kínálta lehetőséget, mert itt láthatják a kínálatot és érzékelhetik a keresletet, megtapasztalhatják, hogy e kettő hol találkozik egymással.

A legjobban azonban az olvasó örvend, mert ipari mennyiségű kötet közül válogathat: nézheti, simogathatja, lapozgathatja az újdonságokat, sokan még nagyot is szippantanak a nyomdaszagú kötetek illatából, mondván, hogy ezt nem tudja helyettesíteni semmiféle elektronikus kütyü.

A gazdag kínálatban valószínűleg a könyv haláláról szóló kötetet is találunk majd, de ha mégsem, feltételezhetjük, hogy egyet éppen most ír valaki.